2017. November 23.

Kósa Erika: „Mindig is szerettem, ha rám figyelnek”

Eredeti szakmáját tekintve pedagógus, óvónőként hat évig dolgozott Kósa Erika. Aztán az élet más területre sodorta, biztosításokkal foglalkozott. Amikor három társával megalapította saját cégét, még nem sejtette, hogy hamarosan az ország egyik leggazdagabb asszonya lesz. Egy éve újra fordított a sors kerekén, akadémiát alapított, hogy az érzelmi intelligencia fontosságára tanítsa az embereket.

Papp Noémi

Az érzelmi intelligenciát tanítani nem is olyan könnyű. Ráadásul, aki már egy kicsit is tudja, hogy mit takar a fogalom, vizsgálni kezdi a tanító személyét, cselekedeteit, reakcióit – mennyire használja a hétköznapi helyzetekben a tudását. Ha Kósa Erikára mint az ország leggazdagabb üzletasszonyára gondolunk, és mindenféle előre kigondolt viselkedésmintákkal ruházzuk fel, ami talán ehhez a szerephez járul, akkor biztosan tévedni fogunk. Erika most költözött új irodába, és bár nagyon elfoglalt éppen, kiszalad hozzám és szabadkozik, hogy még egy kicsit várnom kell. A testbeszéde, a tekintete, a kérdései őszinte érdeklődést mutatnak. Az elmúlt huszonnyolc év sem tudta kiszorítani belőle az érzékenységet, az őszinteséget és az alázatot. Pedig az üzleti világra, azt gondolnánk, egyik sem igaz.

„Amikor az érzelmi intelligencia lett az iskolám fő témája, akkor nem azért döntöttem így, mert az óvónői munkám iránt érzett nosztalgiát szeretném megélni – mondja Kósa Erika. – Ez a fogalom ugyanis nagyon határozottan illeszkedik az üzleti élethez. Sőt! Ha valahol, akkor ott nagy szükség lenne rá, hogy ismerjük és használni tudjuk ebbéli képességeinket. A probléma azonban az, hogy sokan még mindig nem tudják, mit is jelent. Nagyon friss tudományról van szó, azt pedig végképp kevesen tudják elképzelni, hogy az érzelmi megnyilvánulások mindkét nemre igazak legyenek, méghozzá úgy, hogy akár egy sikeres cégvezetés múljon rajta. Én gyerekkorom óta ösztönösen használtam az érzelmi intelligenciámat – azaz az érzelmeimet, mások érzelmeit mindig figyelembe vettem.

Kósa Erika

Szerettem irányítani, mindig szerettem, ha rám figyelnek, ha elfogadnak.

Sokáig bandavezérnek számítottam Csokonyavisontán. Bunkert építettem babázás helyett, hegedülni tanultam, később irodalmi színpadot vezettem. Az emberekkel való foglalkozás, hogy megértem őket, össze tudom őket fogni, egy cél érdekében tudunk mozdulni, azóta is lételemem. Csakhogy amit akkor ösztönösen tettem, azt ma már tudatosan alkalmazom. Majd tíz éve olvastam először arról, hogy létezik az EQ (érzelmi intelligencia). Akkor szembesültem vele, hogy én mindig is e szerint éltem, a sikereim nagy része a társas kapcsolatokon múlt. Az, hogy hiszek a csapatszellemben, és működtetni is képes vagyok, nagyon fontos.

Nem az érzelmeim vezetnek, de tudom, hogy az érzelmekben mekkora energia lakozik, és azokat, mint a szelet a vitorlába, fel tudom használni.

Kósa Erika

Pályafutását óvónőként kezdte, de már akkor vállalt plusz munkákat, nem volt rest másodállásban egy gofrizóban dolgozni. Amikor az ambíciói még erősebben ösztönözték, bár a nagyobbik lánya még csak hároméves volt, váltott.Tíz évet töltött egy osztrák pénzügyi cégnél, a nulláról indulva magas vezetői pozíciót elérve. Értékesítési igazgatóként váltott 1999-ben, amikor társaival megalapította cégét, amely Magyarország és Közép-Európa meghatározó pénzügyi konzulens szervezetévé nőtt. A leggazdagabb magyarok és a legbefolyásosabb hazai üzletasszonyok egyikévé vált azáltal, hogy mások sikeressé tételétől tette függővé a saját sikerét. Közel 70 ezer ember köszönheti neki karrierje sikeres indítását vagy fejlesztését. Kósa Erika társaival 13 éven keresztül irányította a társaságot, majd 2012 őszén megalapította saját vállalkozását, a Consequit Groupot, amelyet 2016-ban értékesített, hogy minden idejét régi álmának, az oktatásnak szentelje. Így 2016 októberében megalapította a Kósa Erika Akadémiát. Kósa Erika szabadidejében is mindig aktív, különösen fontos számára a családja. Vasárnaponként ő főzi az ebédet, de nyáron szívesen tesz el lekvárt is, gondozza kertjét. Az 53 éves üzletasszonynak két lánya van, hamarosan megszületik második unokája.

A feszültség néha robban, tudjuk-e kezelni?

Az érzelmi intelligencia az a képességünk, amikor megértjük a saját érzelmeinket, kezelni tudjuk őket, de fogékonyak vagyunk a másik érzelmi reakcióira is.

„Van, aki úgy ordít, amikor felidegesítik, hogy kidagadnak az erek a nyakán. Más a telefonját vágja a falnak mérgében – sorolja a példákat vég nélkül Erika. – Az érzelmek felismerése, azonosítása, megértése nagyon fontos. Minden mindenről árulkodik, csak olvasni kell tudni a jelekben. Vannak kitörések, ezek lehetnek nagyon látványosak, mint amit már említettem, amelyek a feszültséget, a dühöt, a haragot mutatják. Vannak, amelyek az elesettséget, a kiszolgáltatottságot fedik fel.

Minden érzelem mögött energia van, okok, amelyeket meg kell érteni. Az érzelmeink fontos szerepet játszanak az életünkben, ez nem csupán egy levezető csatorna, amin kifut a felesleges gőz, hanem energia, amit visszaforgathatunk a munkánkba. Ha őszinte vagyok, és tudom, hogy nem az bosszantott fel igazán, hogy a gyerekemnek nem sikerült egy vizsgája, hanem a feszültséget még a munkahelyemről hoztam haza, és épp a főnökömmel szemben érzett érzéseim fortyannak ki belőlem, akkor már előrébb vagyok. Az indulat kijön, a feszültség néha robban, de tudnom kell kezelni. Tudnom kell bocsánatot kérni. Látnom kell, hogy mi miért van, ki kell állni a pillanatból, kívülről látni, mi miért történt. Néha nem tudjuk rögtön megítélni, napokra lehet szükség, hogy szembesülni tudjunk az igazsággal.

Sosem mondom, hogy baj, ha valaki kiabál, nem elfojtani kell az indulatokat, hanem megérteni. Aztán meglátni, mit értünk el vele.

Ha látjuk, hogy ez így nem működik, legközelebb már úgyis másik megoldást választunk, másképp reagálunk a minket ért ingerekre. Fontos kérdés, hogyan lehet ezt az érzelmet átfordítani. Az elfojtott ellenszenv, az irigység rossz tanácsadó.

Hányszor fordul elő egy cégnél, hogy két munkatárs nem jön ki egymással. Például: az egyik ötvenes nő, évek óta egyedül, kamasz gyerekkel. A másik, a fiatalabb most jött a céghez, épp készül férjhez menni, hetek óta sikeresen diétázik, minden ruha csodásan áll rajta. És jön a közös feladat, ami nem halad. A cégvezetők ma már coachot hívnak segítségül, mert egyik munkatársat sem akarják elveszíteni, de nem látják át, hogy a munkahelyi probléma gyökere egy alapvetően hétköznapi szituáción múlik. Az idősebb kolléga irigyli a másik életét, és nem tudja ezt a közös munkából sem kiszorítani. Hogy mi a megoldás? Ha a vezetőjük birtokában lenne az érzelmi intelligenciának, gyorsan fel tudná oldani a helyzetet.

És nem szabad különbséget tenni a férfi és a női vezető között, mert mindkettőnek tudnia kell az EQ-ról, mindkettőnek tudnia kellene alkalmazni.

Engem megdöbbentett, hogy a cégvezetők többsége mégis tiltakozik ellene. Annyira az vésődött be, hogy „a férfi az értelem, a nő az érzelem”, hogy minden érzelmi megnyilvánulás csak a nőkhöz köthető, hogy kiszorítanák a témát a vállalatból. Pedig a stratégiát, az együttműködést, a vezetést, a motivációt – a férfiak is alkalmazzák, nekik is fontos.

Az akadémia számomra egyszerre küldetés és üzlet. Amikor tehát valaki arról panaszkodik, hogy jól megy a cég, erős, sikeres, de a vállalati kohézió gyenge (arrogancia, irigység, féltékenység üti fel a fejét időről időre), akkor én már tudom, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése a megoldás.”

A kudarcot is segít feldolgozni

Ha úgy tekintünk a velünk történt dolgokra, hogy az csupán az életünk 10 százaléka, és a 90 százalék az a magunk által generált reakció, jól látható, hogy mi hat ránk igazán. Nem az, ami történt, hanem az, ahogy mi azt feldolgozzuk.

„A kudarc egészen különleges ebből a szempontból, hiszen aki vállalkozásba fog, számolhat a sikertelenséggel – szögezi le Erika. – A kudarc hol itt, hol ott jelentkezik az életünkben. Próbára tehet a magánéletben, de fejfájást okozhat egy frissen kötött üzleti megállapodásban.

Amikor én gyerek voltam, a szüleim mindenféle pluszmunkát vállaltak, hogy több bevételünk legyen. Egyszer facsemetéket kezdtek el ültetni, és azt mondták, ha jól eladjuk őket, a testvéreimmel kérhetünk valamit. Két évig dolgoztunk a kertben, iskola után, a nyári vakációban. Két évig dédelgettem az álmom, hogy mire fogom költeni a pénzem. A kis fácskák egészségesek voltak, szépen nőttek. Amikor azonban el kellett volna adnunk, nem akadt rá vevő. A szüleim között a feszültség égetett, aztán édesapám kiment a kertbe, és egyesével húzta ki a fákat, máglyát rakott és meggyújtotta. Minket gyerekeket kihívott, hogy nyársaljunk a parázson. Máig nem felejtem el. Az a pillanat arról szólt, hogy elkezdte feldolgozni, ami történt. Minket is tanított: nem beszélt, hanem cselekedett.

Sokszor a példamutatás fontosabb, mint a prédikáció. És az jó hír, hogy az IQ-val szemben az érzelmi intelligencia tanulható, fejleszthető. Ahogy a kudarcainkat, sikertelenséget, a veszteséget feldolgozzuk, nagyban mutatja, milyen fokon vagyunk birtokában ennek a képességnek.

Új generációk, új kifejező eszközök

A virtuális világ megjelenése, amit most tanulunk, most alkalmazunk, mindent átír. Ez is hat az érzelmi intelligenciára. Egy évtizede, amikor a kisebbik lányom 11 éves lehetett, együtt néztünk meg egy Széchenyi István kiállítást a Várban. Ott egy levelet olvastattam el vele, amit Széchenyi az édesapjának írt. Engem különösen megfogott az aláírás, a mai napig tudom idézni: „Háládatos fia, Széchenyi István.” A lányom látta, olvasta, és elfogadta, hogy milyen szép levél. Gyöngybetűkkel írva. És az aláírás? – forszíroztam tovább. Ugye milyen különleges? Erre azt mondta: én is ugyanilyen udvarias vagyok veled, amikor smiley-t teszek az üzenet végére, az ugyanezt jelenti. Ott vannak tehát az érzelmek a mai korban, a virtuális világban is. Csak fel kell ismerni őket. Erről is szól az érzelmi intelligencia.”