nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
„A tolószék nem akadályozott meg abban, hogy elérjem az álmaimat”

„A tolószék nem akadályozott meg abban, hogy elérjem az álmaimat”

Még nincs 30 esztendős, de már tíz éve ontja magából a sikeres regényeket, boldog férj, és egy négyéves kisfiú apukája, aki érdekes és szórakoztató könyvturnéival járja az országot. Mindez már önmagában is hatalmas teljesítmény lenne, Bíró Szabolcs azonban mindezt kerekesszékhez kötve vitte véghez. Eszében sincs hagyni, hogy a betegsége átvegye az uralmat az élete fölött…
Szurovecz Kitti
Szurovecz Kitti
f Ajánlom

Látszólag mesébe illően indult Bíró Szabolcs élete: őt és egymást is nagyon szerető szülők, sokat kiránduló család, egy testvér, akivel együtt éltek a középkori mesék bűvkörében, kardoztak, várakat látogattak, csatahelyszíneken barangoltak. Így ment ez egészen Szabi kamaszkoráig, amikor is kettős tragédia sújtotta a családot: a fiatalembernek váratlanul meghalt az édesapja, ő maga pedig pár évvel később veleszületett izomsorvadása miatt kerekesszékbe kényszerült.

„Zavarba ejtő, ha azt mondják, példakép vagyok”

Szabi azonban egyetlen pillanatra sem mondott le önmagáról, az életéről, és mára igazi példaképként tartják számon. A regényíró sikeres pályája és családi élete reményt ad mindenkinek, akinek valamilyen egészségi probléma nehezíti a mindennapjait. „Számomra zavarba ejtő, ha azt mondják, példakép vagyok – meséli Szabi. – Nem tudom megszokni, már csak azért sem, mert ismerem a hibáimat, a korlátaimat, és ha dicsérnek, mindig ezek jutnak eszembe. Sokan csodálkoznak azon, hogy 29 évesen már kiforrott pályám és családom van, én egy ilyen koravén pasi vagyok. Talán mert a betegségem miatt sosem tudhatom, mennyi idő adatik még nekem. Igaz, ezt más sem tudhatja” – nevet Szabi, majd hozzáteszi, szerencsére az izomsorvadás legenyhébb fajtáját „kapta” a sorstól, amely csupán a végtagjaira terjed ki, a szerveire nincs romboló hatással. „Mindig azt nézem, minek lehet örülni – folytatja Szabi. – Igaz, tolószékes vagyok, de szilárdan tudok ülni, és rendszeresen gyógytornázom, sokat tekerek a székemmel a falunkban, hogy ez így is maradjon. Reggelente, amikor elmegy itthonról a feleségem és a kisfiam, egész napra egyedül maradok, és amellett, hogy tökéletesen ellátom magam, még a házimunka egy részét is megcsinálom. Mivel évek óta történelmi regényeket írok, rengeteg kutatómunkát végzek, majd lepötyögöm az aktuális fejezetet a számítógépen. Így telnek a napjaim. Már amikor épp nem vagyok turnén.”

Szabi kisfia és felesége, Ági

„Szeretek öniróniával állni az élethez”

Merthogy Szabi rengeteget járja Szlovákiát (a Dunaszerdahely melletti Kisudvarnokban él) és Magyarországot is a székirodalmi könyvturnéval – mint mondja, ez a nem mindennapi elnevezés a munkásságát illetően egy átmulatott éjszaka hajnalán született. „Társasági ember vagyok, sok barátom van, és nagyon szeretek beszélgetni, szórakozni – meséli Szabi.

Amikor életemben először úgy jelent meg könyvem, hogy már nem én fizettem érte, hanem honoráriumot kaptam, meghívtam a legjobb barátaimat bulizni. Hajnalban, hazafelé már nem voltunk szomjasak, és egy lány a társaságból megkérdezte: Szabi, akkor, amit te írsz, az voltaképpen milyen műfaj? Mire egy barátunk röhögve rávágta: székirodalom. Mindannyian szakadtunk a nevetéstől, de az elnevezés maradt.

Egyrészt azért, mert szeretek kellő öniróniával állni az élethez, másrészt régebben krimiket és kalandregényeket írtam, az elmúlt években történelmi regényeket, de korántsem biztos, hogy ez mindig így marad. Nagyon színes a palettám, és a székirodalom kifejezés az, ami tökéletesen lefedi.” A szerző a legutóbbi több hónapos könyvturnéja alkalmával egyedi stábtrikót is készíttetett az őt kísérő, segítő barátainak. „Egyszerű trikó volt, az elején három jelképpel: egy ággyal, egy pár evőeszközzel és egy tolószékes fazonnal, pont abban a stílusban, ahogyan az autópálya szélén kiírják a benzinkutakat és pihenőket” – meséli Szabi, és még mindig nevet az emléken.

Bíró Szabolcs

„Lebontottam a szerelmem körül a falakat”

Szabi legfőbb kritikusa és segítsége az írásban a felesége, Ági, akit egy dunaszerdahelyi könyvbemutatója alkalmával ismert meg. Mint mondja, teljesen magával ragadta az elképesztően okos és művelt, nála nyolc évvel idősebb nő. „Hogy levegyem a lábáról, hétről hétre különleges randikat találtam ki. Hol koncertre vittem, hol kiállításra, hol sétálni és vacsorázni, és mindent elkövettem, hogy lebontsam a körülötte lévő falakat. Merthogy Ági a korkülönbségünk miatt és a tolószékes mivoltomból fakadóan is tartott attól, mi lesz kettőnkkel a jövőben. Ám ahogy telt az idő, látta, hogy mindez semmit nem befolyásol, így amikor megkértem a kezét, igent mondott. Két évvel később megszületett a kisfiunk is, ami elég erős nyomaték volt az égiektől arra, hogy a mi szerelmünknek igenis van létjogosultsága.”

Szabinak, mint mondja, korábban nem volt szerencséje a nőkkel: minden kapcsolata csak egy-két hónapig tartott, de Ági esetében azonnal érezte, hogy ez valami más lesz. A szakmai örömök mellett tehát – annak dacára, hogy extra nehezített pályán mozog – megtalálta a magánéleti boldogságot is.

Bármit hozzon is nekünk az élet vagy épp az adottságaink, a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a tevékenységet, amiben a legnagyobb örömünket leljük.

Szabolcs dedikál

Számomra ez az irodalom. Ne zárkózzunk be, ha bajunk van, akkor sem, beszélgessünk, keressünk barátokat és szerezzünk életre szóló élményeket. Persze, vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, de az csak rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk a problémákhoz. Nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor mélyponton vagyok, és kriplinek érzem magam, de olyankor felöltözöm, tekerek egyet a székemmel az ország legszebb falujában, és beülök valamelyik barátommal egy jó sörre.

Úgy érzem, ha szerető emberek vesznek körül, nekem mindenem megvan – búcsúzik mosolyogva Szabolcs.

Az Anjouknál mindig történik valami

Bíró Szabolcs évek óta lankadatlan lelkesedéssel írja olvasóközönsége nagy örömére az Anjouk című regényfolyamát, alig pár hete jelent meg a IV. rész, a Szent György testvérei. „Annak idején nagyon nehezen fogtam neki ennek a történetáradatnak – meséli Szabi. – A kutatómunka során rengeteg tudást halmoztam fel, és elvesztem a részletekben, egy idő után már nem tudtam megítélni, mi az, ami a történetekbe kívánkozik, mi az, ami nem. Hol a határ történelemkönyv és izgalmas, intrikákkal teli történelmi kalandregény között? Nehezen találtam meg a sztori hangját, egy időre depresszióközeli állapotba is kerültem amiatt, hogy képtelen voltam elkezdeni az írást. A feleségem már komolyan megijedt, amikor végre egy őszi napon elkezdett kiáradni az ujjaimból, egyenesen a számítógépembe az Anjouk története, amit nagy örömömre szeretnek, jól fogadtak az olvasóim. Azért épp ezt a korszakot választottam, mert iszonyú izgalmas: egy 300 éve trónon lévő dinasztia kihal, az önkényurak szétlopják az országot, káosz van, és anarchia. Az új, negyedik kötet öt év cselekményét öleli fel. Van benne családi idill, családi viszály, udvari intrika, hadjárat, határvédő háború, gazdasági reform és szerintem jó sok humor is” – árulja el Szabi.

 

Megosztás Facebookon