Egy éve biciklizés közben elgázolták – ezt mondta most a vétkes sofőrnek

David Platillero 2016-ban épp a Blackbird Zeneakadémiára igyekezett, mikor egy kereszteződésben súlyos balesetet szenvedett. Egy autós ugyanis nem állt meg a piros lámpánál, így gyakorlatilag letarolta a biciklivel érkező Davidet. „A szemtanúk mondták, hogy az ütközés után a testem több méter magasba emelkedett. El kellett hinnem nekik, mert semmire nem emlékszem az egészből.”

A Tennesseeben élő David a CBS News amerikai hírcsatornának beszélt arról, amit 2016 tavaszától élt át. Elmesélte, hogy napokkal később a kórházban ébredt, itt közölték vele az orvosok, hogy olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy valószínűleg többet nem fog járni. „Egy pár hétig azzal voltam elfoglalva, hogy sajnáltam magam. Azon tűnődtem, vajon hogy fogok így tovább élni, ismerkedni, karriert építeni…”

Kép forrása: CBS News

Aztán valami megváltozott. David azt mondja, miközben zajlott a rehabilitációja, egyre többet gondolt a vétkes sofőrre. „Szerettem volna megbocsátani neki, de ehhez meg kellett találnom őt, és meg kellett ismernem” – mondja, majd hozzáteszi, több mint fél évébe telt, mire rátalált a baleset okozójára, a 23 éves Freya Markowskira.

„Igazából nem is én találtam meg, hanem ő írt nekem egy SMS-t, miután megtudta, hogy keresem őt. Az üzenetében az állt, hogy egy nap sem telt el úgy, hogy ne sírt volna amiatt, ami történt.” David akkor válaszul egy olyan videót küldött, amelyen rehabilitáció közben látszik, amint épp a járást gyakorolja.

„Innentől kezdve havonta egyszer beszéltünk Freyával. Kiderült, hogy bipoláris zavarban szenved, és gyógyszerfüggő. Igaz, aznap, mikor a balesetet okozta, nem szedett gyógyszereket.” David megsajnálta a fiatal nőt, nem akarta, hogy egy olyan embernek, akinek már eddig is sokat kellett szenvednie, most még börtönbe is kelljen mennie.

Kép forrása: CBS News

„Apámnak sikerült ejtetnie a vádakat, és ez volt az a nap, mikor végre személyesen is találkoztunk Freyával.” David akkor már mankókkal is tudott közlekedni, és mint mondja, fél percig csak csendben ölelte balesete okozóját. „Mikor végre egymásra néztünk, annyit mondtam neki, hogy megbocsátok. Semmihez sem hasonlítható érzés volt” – mondta a fiú, aki a baleset ellenére sem adta fel a reményt, hogy egyszer híres zenész legyen.