Elválaszthatatlanok: egy sziámi ikerpár felnőttként kapta meg az esélyt a szétválásra

Az utóbbi évtizedekben egyre ritkábban találkozhatunk sziámi ikerpárokkal, ugyanis a modern ultrahangos vizsgálatok során az orvosok már könnyedén kiszűrik a fejlődési rendellenességet. Még ennek ellenére is nagyjából ötvenezer szülésenként előfordul, hogy a babák kettős ikertorzként (ez az orvosi szakkönyvekben olvasható latin monstra duplicia magyar fordítása) jönnek a világra, ám egy részüknél, ahol műtétileg megoldható, vagyis a főbb szerveken és a vérkeringésen nem osztoznak, általában már gyerekkorban megtörténik a sziámi ikrek szétválasztása. A felnőtté válást megvárni ezzel az eljárással nemcsak a megnövekedett egészségügyi kockázatok miatt nem éri meg, hanem azért sem, mert addigra a testvérek között olyan erős érzelmi kötelék is kialakul, hogy pszichológiailag is nehezen viselik az elválást. Daisy és Viola két olasz lány, akik egy testen osztoznak, és egészen tizennyolc éves korukig úgy tudják, hogy semmi esélyük sincs arra, hogy ezen változtassanak. Ám egy új vizsgálat teljesen kiforgatja magából a világukat, ugyanis kiderül: van esélyük a külön életre. De mi van akkor, ha ezt az új életet kettejük közül csak az egyik szeretné?

Ikrek játsszák a sziámi ikreket

A tavalyi év egyik legnagyobb olasz filmsikere volt Edoardo De Angelis mozija, az Elválaszthatatlanok, pedig nem feltétlenül közönségbarát darab. A sikerhez valószínűleg nemcsak az érzelmes és érdekes történetnek van köze, hanem a kiváló szereplőválasztásnak is. A filmbéli sziámi ikreket egy valódi bájos ikerpár, Angela és Marianna Fontana alakítja, ez volt az első filmszerepük, de a tapasztalatlanság egyáltalán nem érződik a játékukon. Ha hollywoodi filmről lenne szó, az Elválaszthatatlanok nyilván tele lenne olyan felvételekkel, ahol a maszkmesterek megmutatják, hogyan vannak összenőve ágyéktájon a lányok. Mivel itt egy olasz mozi pereg a szemünk előtt, ezt a részt az alkotók megspórolták maguknak, és a problémát főként a lányok ruházkodásával oldják meg. Az illúzió közel tökéletes, talán csak abba köthetnék bele, hogy a lányok feltűnően könnyedén mozognak együtt, de mondom ezt úgy, hogy még soha az életben nem láttam élőben sziámi ikreket, így a véleményem a témában nem feltétlenül mérvadó.

Az ikrek közti szoros kötelék azonban kétségtelenül érződik köztük, és ez az, ami leginkább számít, hiszen a film is főleg arról szól, hogy ki lehet-e lépni ennyi idő után egy ennyire szoros emberi kötelékből, és ha sikerül is, mi lesz az ára, amit meg kell fizetni?

Az elválaszthatatlanok mégis elválaszthatók?

26 órás műtéttel választották szét a sziámi ikreket

Daisy és Viola szegény családba születtek, ahol önmagában a napi megélhetés is komoly gondot jelentett. Mivel életképesek és a születési rendellenességük ellenére egészségesek voltak, a szüleik nem hordták őket drága orvosi vizsgálatokra, és megelégedtek az első hivatalos szakvéleménnyel, miszerint a drágáik elválaszthatatlanok. Később, tinédzserként a lányok a szigorúan vallásos olasz szegények között egyfajta kultstátuszt vívtak ki maguknak. A harmadrangú dalszerzőként és zenészként funkcionáló apjuk segítségével esküvők, szülinapok, lánykérések és templomi avatások rendszeresen haknizó sztárfellépői lettek, akik meglehetősen kínos, a magyar mulatós slágerekkel nagyjából egy szinten lévő olasz popdalokat énekeltek a közönségnek, többek között az Elválaszthatatlanok címűt, amiről a duójuk is a nevét kapta. Lassan családfenntartók lettek, akik az anyjukon és az apjukon kívül egy komplett kis csapatot eltartanak, és egészen tizennyolc éves korukig senkinek sem jutott eszébe megkérdezni tőlük, hogy ők ketten valójában mire vágynak. A fordulatot két találkozás hozza el. Az első egy zenei producerrel, aki egy váratlan pillanatban szerelmet vall Daisynek, és mennyei zenei karriert helyez kilátásba, a második pedig egy orvossal, aki megállapítja: ők ketten bizony probléma nélkül szétválaszthatók, és nem is érti, hogy a szüleik miért nem tették ezt meg korábban…

Freak Show sziámi ikrekkel, olasz popslágerekre

Az Elválaszthatatlanok furcsa módon addig működik a legjobban, míg nem akar többet annál, mint bemutatni a lányok mindennapi életét, és a még Muzsika + Sláger TV műsorait rutinból ismerők számára is egészen bizarr fellépéseiket. Hiába a tengerpart közelsége, az itt mutatott olasz élet minden, csak nem idilli, amit jól jeleznek a még legidillibb tájakat is elárasztó szeméthegyek. Miután Daisy nyomására a lányok elszöknek az őket csak kihasználó szüleik elől, akik a freak show énekes változatával keresték évekig a pénzt, beindul a cselekmény, ugyanakkor a film is szétesik kissé. A mélypontot abban a jelenetben érik el, amikor a két lány felmegy a Daisyt elcsábító, kissé Hugh Hefnerre emlékeztetően ábrázolt zenei producer jachtjára, hogy ott egy egészen bizarr szexklubba tévedjenek, ami egy David Lynch-filmből sem lógna ki különösebben. Az egyébként csupaszív, testvéri szeretetről szóló történetből egyszerűen kilóg ez a néhány sötét és abszurd perc, és a sztori sem feltétlenül indokolja, hogy a lányok ilyen mélységeket járjanak be.

A film mindezek ellenére ki tud jönni a hullámvölgyből, és a végére ismét a két lány drámája kerül középpontba – vagyis, hogy el tudnak-e válni ennyi év után, tudnak-e pénzt szerezni a műtétre, és egyáltalán van-e értelme küzdeniük egy külön életért.

A végkifejlet kiszámíthatóságát menti, hogy mesterkéltsége ellenére az Elválaszthatatlanok zárása szívszorító, és az ikrek olyan szépen és ízlésesen mutatják meg a köztük lévő erős köteléket, hogy arra nincsenek szavak.

A hihetetlenül gagyi olasz popslágerek ellenére az utolsó nagyjelenetet még én is megkönnyeztem, pedig nem tartozom azok közé, akik azonnal nyúlnak a zsepijük után, ha megszólal egy érzelmesebb dallam.