nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Az esküvőszervező kitálal: “A vőlegények 80 százaléka azért mond igent a lagzira, mert boldoggá akarja tenni a választottját”

Az esküvőszervező kitálal: “A vőlegények 80 százaléka azért mond igent a lagzira, mert boldoggá akarja tenni a választottját”

Világéletében a vendéglátásban dolgozott, de hét éve már csak esküvőszervezéssel foglalkozik Réka, aki főleg a Balaton környékére szervez lagzikat. Most beavatott minket néhány érdekességbe a magyar házasulandók esküvőszervezési szokásaival kapcsolatban.
Szalma Erika
Szalma Erika
f Ajánlom
Elmondom név nélkül” című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselője beszél a mindennapjairól, a főnökeiről, rólunk, “ügyfelekről” és bármiről, amiről olyan véleménye van, amit névvel nem vállalhat. Nem azért, mert ne lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról – hiszünk benne, hogy csak így érdemes.
 

Nekem már több mint tíz éve volt az esküvőm. Klasszikus csárda, tyúkhúsleves gazdagon, szintis zenész, menyasszonytánc. Gondolom, azóta sok minden változott.
Szerencsére ez egy mindig megújuló szakma, minden évben vannak újdonságok, új divatok. A helyszínek közül most a vízpartiak vagy a csodálatos panorámával rendelkezők a legkedveltebbek, de egyre népszerűbbek a borászatok is. A klasszikus tálszervizes menü helyett egyre többen választják a felszolgált, öt-, hatfogásos vacsorát (még ha a kedves szülők és nagyszülők nem is értékelik annyira). A videósokat ma már cinematográfusoknak hívjuk, fel vannak szerelve mindenféle modern technikával, és inkább rövidebb, könnyen megosztható klipeket készítenek, nem másfél órás filmeket. Új szolgáltatások is folyamatosan jelennek meg, például néhány éve egyre menőbb a menyasszonystylist-szolgáltatás. A vőfélyek helyét átvették a ceremóniamesterek, de a menyasszonytánc a legtöbb lagziban most is megvan.

Az esküvőszervező kitálal:

A fogadalom után gyújtanak még gyertyát a párok?
Lehet kérni azt is, de míg korábban csak a gyertyás szertartásra volt lehetőség, addig ma már a leggyakoribb a “homokszertartás”, amelynek során a pár különböző színű homokot szór egy képkeretbe, ami kirajzol egy közös alkotást. De van bonszaifa-ültetés, vagy akár a fröccskészítés sem ritka. Amúgy a változásokhoz még annyit, hogy nem csak szombaton vannak esküvők, egyre többen tartanak pénteken is.

Olcsóbb a pénteki esküvő?
Elképzelhető, hogy némelyik helyszín ad kedvezményt, de már ez sem feltétlenül jellemző, és van hátránya is a dolognak. Például a vendégeknek szabadságot kell kivenni. Más szolgáltatók ráadásul ugyanannyit kérnek, ami érthető, mert attól, hogy pénteken dolgozik egy fotós vagy egy ceremóniamester, még nincs kevesebb munkája. Egyébként ma már nem számít akkora különlegességnek, ha hétköznap tartanak esküvőt. A külföldi ügyfelek például jellemzően nem hétvégén esküsznek.

Ők a kedvezőbb árak miatt jönnek?
Persze. Nagyjából feleannyiba kerül nekik, mintha otthon tartanák. Igaz, hogy utaztatni kell a násznépet, de még így is megéri. Tavaly volt egy norvég pár, akik egy kis kastélyban tartották az egészet, előtte és utána medencés bulival. Három éjszakára bérelték ki a helyszínt, hetvenfős násznéppel. Olyan hét-nyolc milliós költségvetésű esküvő volt. Oslóban minimum a dupláját fizették volna. Igen, a pesti esküvőszervezők ügyfelei ma már jelentős részben külföldiek. De belföldön is jellemző, hogy a fővárosiak nem helyben akarnak bulizni, hanem vidékre mennek. A Balaton mellett tavaly júniusban már nem tudtam helyszínt foglalni idénre, annyira népszerű az a környék. 

Mennyire fordulnak hozzád határozott elképzelésekkel a párok?
A legjellemzőbb a közös ötletelés, de gyakorlatilag minden párral más úton indulunk, mert például sokan a teljes esküvőt a fotós vagy a helyszín szabad időpontjához igazítják. De érdeklődnek úgy is, hogy mondjak olyan helyszíneket, amelyek különlegesebbek, még nincsenek benne a köztudatban.

Mennyire jellemző ma még, hogy a szülők fizetik az esküvőt?
Manapság a párok már maguknak szervezik az esküvőt. A házasulandók életkora kitolódott, nálam nagyjából évente egy huszonéves pár van csak. A 30-35 éves “gyerekek” önálló keresők már, és legtöbbször nem engedik a teljes lakodalmat a szülőknek finanszírozni, maximum a felét. Ez persze nem azt jelenti, hogy már nincsenek olyan örömapák, akik nem házasítanák ki a lányukat régi szokások szerint, csak ez egyre kevésbé jellemző. Ami nagyon fontos, hogy a szülőkre is jusson szerep, hogy érezzék, valamilyen fontos részfeladattal ők is hozzájárulnak a nagy nap sikeréhez.

Az esküvőszervező kitálal:

Mennyire akarnak beleszólni a dolgokba?
Ez is változó. De jellemzően túlbuzgók. Azt szoktam tanácsolni a párnak, hogy mindenképpen adjanak nekik valami feladatot. Az örömanyák például szívesen foglalkoznak a sütirendeléssel. Persze ez sem mindig elég, sokan legalább annyira bele akarnak szólni a szervezésbe, amennyi pénzzel hozzájárulnak. A múltkor is volt egy olyan szitu, hogy a menyasszony kiválasztott magának egy ruhát, nem is volt túl drága, kábé százötvenezer, mire anyukája majd lefordult a székről, hogy a sarki szalonban legalább olyan szépet látott nyolcvanezerért. Miközben az örömanyák meg berendelnek fejenként tíz szelet sütit a százfős lagzira, a végén meg már a kutya is rosszul van tőle, ráadásul megmarad a kétharmada. Ott állnak hétszáz szelet sütivel. Na, ez az igazi pazarlás. Hiába mondom, hogy nincs rá szükség.

És hogy viszonyulnak az örömapák az esküvőhöz?
Ők leginkább a gyerek születése vagy keresztelője óta őrizgetett pálinka- vagy egyéb italkészletük miatt aggódnak, amit az ünnepélyes alkalomra tartogatnak. Vagy ragaszkodnak a barátjuk borához. Ezt nem mindenhol fogadják jó szívvel, és ilyenkor is adódnak konfliktusok. Vagy az van, hogy a helyek kifizettetik a dugódíjat, mondjuk 1500 forintot vendégenként, és akkor azt viszel be, amit akarsz. Akadnak azért rugalmasabb helyek is, ahol vendégfogadáshoz, koccintáshoz kitöltik az italodat. Meg a szülők szeretnek alkudozni, és azt gondolják, hogy annak itt is helye van. Csak hát egyáltalán nincs. Anno szolgáltatóként belecsúsztunk ilyesmibe. Úgy volt, hogy jönnek százhúszan, adtunk engedményt, aztán fele annyian voltak végül. 

Mégis mennyibe kerül egy színvonalasabb vacsora?
Itt, a Balaton környékén italcsomaggal mondjuk 18-19 000/fő. Az italcsomagban pedig van sör, bor, üdítő, kávé és olyan ötféle rövidital.

Az nem kevés.
Az utóbbi években nagyon felkapottá vált az esküvőipar; évi tíz százalékot is emeltek a szolgáltatók. Kicsit a színvonal is emelkedett… de hol lesz ennek a vége?

Mennyi pénzt szánnak a megrendelőid általában az esküvőre?
Családias jellegű esküvőnél 2 millió forintot, nagyobb létszámúaknál 3-6 milliót.

Min lehet a legtöbbet spórolni?
A legnagyobb költség a vendéglátás, ami a létszámmal egyenes arányban nő. Vagyis azon tudsz legtöbbet spórolni, ha kevesebb embert hívsz meg.

Gondolom, ebből is vannak viták…
Persze. Mert ugye meg kell hívni a tíz éve nem látott nagynénit, a papa gyerekkori barátját, aki anno annyit segített az építkezéskor, meg még ki tudja, kiket, akikkel a fiataloknak semmilyen kapcsolatuk nincs. Ráadásul a pár által kiválasztott helyszín nem is elég ehhez. Tudod, annyira elszomorít sokszor, hogy még mindig a szülők azok, akik megnehezítik a házasulók dolgát. Amikor ez az ő napjuk kellene, hogy legyen. És akkor még nem is beszéltünk az elvált szülőkről.

Na, miattuk meg biztos borul az ültetés.
Igen, az utolsó pillanatban is akár. Azon stresszelünk, hogy anyu vajon beszól-e majd apu új feleségének. Vagy azon, hogy egyáltalán eljön-e. Mert olyan is előfordul sajnos, hogy nem jön el valamelyik szülő. Fogom a fejem, hogy mennyire önző emberek vannak. Hogy a saját sértettségüket még ilyenkor sem tudják félretenni, még a gyerekük kedvéért sem. Sokszor legszívesebben rájuk szólnék, hogy nézzenek már magukba. És miközben mondjuk az örömanyával azon sakkozom, hogy hová ültessük, látom a menyasszony kétségbeesett tekintetét. Aztán vasárnap hajnalra persze mindenki megnyugszik, hogy milyen jól ment minden, őszintén örülnek, hálásak a segítségemért. Még az örömanya is, akinek két nappal előtte még azt olvastam ki a szeméből, hogy elmehetnék a búsba.

Az esküvőszervező kitálal:

Mi a helyzet a vőlegényekkel? Ők nem néznek rád ferde szemmel?
Hát, mivel a vőlegények nyolcvan százaléka azért mond igent a lagzira, mert boldoggá akarja tenni a választottját, onnantól kezdve, hogy belevág, a lehető legkevesebb dologban akar állást foglalni. Nekik igazából könnyebbség, hogy én vagyok, mert a menyasszony legalább nem velük akarja megbeszélni az összes csajos apróságot. Van, aki azt mondja, csinálhatunk bármit, csak az ételben és italban akar dönteni.  Bár olyan vőlegényem is volt már, aki ragaszkodott hozzá, hogy ő válassza ki a menyasszonyi ruhát… Kicsit tartottam tőle, de végül kiderült, hogy nincs rossz ízlése. Legtöbbször azonban az van, hogy ülünk a megbeszélésen, eltelt mondjuk negyedóra, és látom, hogy már a telefonjukat babrálják, vagy kikéredzkednek cigizni. 

Szerinted mi a legnagyobb előnye annak, ha valaki esküvőszervezőre bízza a nagy napját?
Hogy tényleg tudod élvezni az esküvődet. Nem egy menyasszonytól hallottam már azt, hogy ha újra kezdené a lagzija szervezését, biztosan megkérne egy szakembert, mert egyáltalán nem tudta önfeledten megélni élete egyik legfontosabb napját. Tudod, ha nincs szervező, akkor általában minden szolgáltatónak a menyasszony a kontaktszemély. Szóval ahelyett, hogy élvezné a szépülés pillanatait, kapja a telefonokat, hogy a vidéki rokonok szállásával probléma adódott, a sütik nem férnek be a hűtőbe, vagy hová tették a monogramos szalvétákat. És tudod, annyi helyzet van, amire senki nem gondol! Például: dj adja a zenét a szertartáshoz, de a legközelebbi konnektor hatvan méterre van a helyszíntől. És ilyenkor vagy az van, hogy pánik, mindenki néz a másikra, vagy ott vagyok én, és mivel láttam már ezt-azt, gyorsan megoldom a problémát. Ja, és ezekből a “senkiföldje” feladatokból van legalább huszonhét egy esküvőn.

Megosztás Facebookon