nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
“A legjobb, amit tettem, hogy lányomat nemzettem, a legrosszabb, hogy megszülettem!”

“A legjobb, amit tettem, hogy lányomat nemzettem, a legrosszabb, hogy megszülettem!”

Különleges díjátadón jártunk. Otthontalan emberek kaptak elismerést irodalmi vagy képzőművészeti alkotásaikért. Többek között egy szociológus és egy bölcsész is.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
Fotózta:Hernád Géza
f Ajánlom

Idén tizedik alkalommal rendezték meg az Év Alkotása Díjátadó Ünnepséget. A Fedél Nélkül lap szerzői, alkotói három kategóriában pályázhattak: vers, próza és kép. A pályaműveket a kortárs művészekből álló zsűri tagjai adták át.: Tóth Krisztina, Szász Lilla, Cserna-Szabó András, Eifert János, Fekete András és Nyáry Krisztián.

Próza, I. hely: Gede Márton

Gede Márton (művésznevén Akó Tícián) Pénzes című novellájával próza kategóriában nyert. A férfi könyvtár-népművelés szakon végzett, később újságírónak képezte át magát. Manapság a Tűzoltó utcában árulja a Fedél nélkül újságot. “Hajléktalan vagyok, a Fedél Nélkül állandó szerzője, mellette részt veszek egy sor érzékenyítő programon – sorolja magáról egy szuszra. – Készítettem például interjút Bödőcs Tiborral, tudja, a stand up comedyssel. De engem is ismernek már az emberek a lapból. Amikor meglátnak az újsággal a hónom alatt, sokszor kérdezik, hogy Gede Márton vagy Tícián írt-e bele? Ha nem, akkor itt van egy kétszázas, de a lap nem kell.”

Gede Mártonnak ez az első díja, de szerinte ez lesz egyben a legbecsesebb is. “Tóth Krisztina maga mondta, nem az volt a kérdés, hogy én nyerek-e, hanem csak az, hogy melyik novellámmal.”

Képzőművészet, I. hely: Dvorcsák Gábor

Dvorcsák Gábor Zöld bánat, elveszett tövisű sóhajok című festményével a képzőművészet kategóriában nyerte el a zsűri díját. A férfi 1979 óta fest, mellette verseket ír. Fiatalon egy konzervgyárban dolgozott, előtte “intézetis” volt. Ma egy hajléktalanszállóra tér “haza” esténként, napközben pedig a MÜSZI Kulturális Alkotóközpont egyik bérlője. “Örülök, hogy befogadtak a többiek – mondja. – 4-5 négyzetméter az enyém, de épp elférek rajta. A lényeg, hogy minél kevesebb időt töltsek a szállón, és tudjak festeni. Akkor a legjobb, amikor van “zsé” és nem kell az ingyenkonyhán ebédelnem. Mert ilyenkor egész nap lehet dolgozni.” A férfi időnként megbízásra fest portrékat, de “jöhet a fizikai munka is“. Ha ő nyeri a Fedél Nélkül újság aktuális havi pályázatát, az újabb 5.000 forintot jelent. “Anyagilag megvagyok, bár félretenni nem megy.” Többször volt már kiállítása, most is “be van ígérve a következő“. A vágyairól azt mondja, 1994 óta hajléktalan, jó lenne, ha ez végre megváltozna, de a lényeg úgyis az, hogy lehessen festeni.

Próza, különdíj: Pollák László

Pollák László próza kategóriában nyerte el a zsűri különdíját, Tudósítás Mihály arkangyal budapesti látogatásáról című novellájával. A férfi verseket is ír. “Könnyű annak, akinek súgják – mondja. – Ha fontos valami, addig nem ereszt, amíg le nem írom. Felébreszt álmomból is, és makacsul ébren tart, míg nincs a papíron. Engem kiengedett a halál a markából, kaptam még egy kis időt – ez visszatérő témám. De a szerelem és a természet is. Igazán nem vagyok büszke semmire, mert szerintem az lehet csak büszke, aki az egész világnak tett jót, nem csak az emberiségnek.” László a Fedél Nélkül újságírói munkája révén számos interjút készített. Legszívesebben Törőcsik Marira emlékszik. “Egy jól megszerkesztett interjú voltaképp egy alkotás.”

Vers, I. hely: Deli Bálint

Deli Bálint A halott dala című művével vers kategóriában lett győztes. A férfi a közelmúltban hunyt el. Szociológus volt, de halála előtt az írással, a képalkotással foglalkozott, utóbbiba a fotózástól a rajzokig és festményekig sok minden beletartozott. Az Atlantisz Művészetterápiás Stúdiót vezette gyerekeknek, másodmagával. Ismerősei azt mondják, egy önkormányzati lakásban élt egyedül, minimális jövedelemből. Magáról így vallott: “De jure (jogilag) lakástulajdonos, de facto (ténylegesen) hajléktalan vagyok, gyertyával világítok, a hőmérőm +2 Celsius fokot mutat; csendes hely ez a cella, ahol vaktában fagyoskodok, vagy nomád vagyok. A legjobb, amit tettem, hogy lányomat nemzettem, a legrosszabb, hogy megszülettem. Apa vagyok és árva, árva – életimádó, halálba zárva.” Idén jelenik meg verseskötete Ha felnövök, gyerek leszek címmel.

Megosztás Facebookon