“Pizzafutár vagyok, aki azért csinálja, mert baromira szeret motorozni” – egy nap Lackfi János költővel

Öt párizsi hely, amit imádtak a magyar költők és írók

Lackfi János pörgős életet él. Interjút ad, tévében, rádióban, újságban és felolvasóesteken szerepel. Sokat sportol: volt cselgáncsedző, és rendszeresen kosarazik, focizik. Mosogatni is gyakran szokott, mert igyekszik mindenben segíteni a feleségének. Nem is menne másképp, hiszen egy nagy család sok gonddal jár.

“Az irodalom halála az unalom”

“Sokan azt hiszik, hogy a költészet egy fennkölt hivatás, és az ember éli a mindennapjait, aztán ha jön az ihlet, akkor leül, és dolgozik. A valóság ennél sokkal prózaibb: mindennap leülök, és írom, ami jön, vagy amire felkérnek. Ha nincs technikai tudás, gyakorlás, akkor hiába a tehetség. És élményeket kell gyűjteni, magunkba szívni az életet. Nem árt némi fegyelem se, hiszen vannak rosszabb napok, amikor nyögvenyelősen megy az írás, meg jobbak, amikor szárnyal az ember. Ez a munkám, és nagyon szeretem.

Lackfi János a dolgozószobájában

Mintha pizzafutár lennék, aki azért csinálja, mert baromira szeret motorozni. Közben mellesleg a kaját is házhoz viszi. Tavaly közel kétszáz felolvasóestem volt, ezek közül sok vidéken, ami azért fárasztó. Nem panaszképpen mondom, öröm, hogy sok helyre hívnak, de a népszerűség melós dolog. Most jöttem haza Amerikából, három hetet töltöttem ott, magyar közösségekben tartottam felolvasóesteket, nagyon klassz volt, például New York után egy budapesti kávézóban ülve úgy érzed, kihalt a város.”

A legkisebbel a szülők

Jánosnak folyamatosan cseng a telefonja miközben beszélgetünk, és a konyhában ott mászkál a legkisebb gyereke, Juli is, aki még nincs kétéves. Cserfes kislány, akinek be nem áll a szája, korát meghazudtolva rendkívül választékosan fogalmaz. Szerencsére az apukát semmi nem tudja kizökkenteni, a gyerekzsivaj nem zavarja, hozzászokott már. Azt mondja, remekül tud dolgozni akkor is, ha az összes gyerek körülötte van, mert így szokta meg. Régen ráadásul nem is volt saját dolgozószobája, mert egy kis lakásban éltek Zuglóban. Itt, Zsámbékon már mindenki elfér, sőt, mostanában kicsit üres is a családi ház, mert a nagyobbak elköltöztek, és igazából most “egygyerekes” szülőnek érzi magát, mivel Juli van csak otthon a nap nagy részében.

Johanna, Julcsi és Júlia

“Eszelős nagy buli van ma, ide huppant Julianna…” – megverselte az unokák és a gyerekek érkezését is

“Simon fiam villamosmérnök, 24 éves és két kisgyereke van, Margit 21 éves és egy 1 éves kislány anyukája, Dorottya pedig baristaként dolgozik, ő 19 éves. Ők már nem élnek velünk. Johanna még gimnazista, ő a zenéért rajong, és nagyon jól rajzol – 17 éves. Ágnes pedig 14 éves és minden idejét a lovardában tölti, imád lovagolni. Mivel a kamaszok a nap nagy részében jönnek-mennek, így Julcsi az, aki velünk van. Ő még csak kétéves, váratlanul toppant be hozzánk. Született nagynéni, hiszen mikor megszületett, már nagynéni volt, Vilmos unokánk megelőzte. Így aztán újra kisgyerekes szülők lettünk a feleségemmel, miközben nagyszülők is vagyunk.“

János felesége, Júlia az, aki a nagycsalád összes apró-cseprő ügyét viszi, nemcsak gyereket nevel, de a kertet is rendben tartja, mindennap főz, és a saját karrierjét tette félre a többiek miatt. Mindketten egyetemisták voltak, amikor az első gyerekük megszületett, sokszor az Astorián adták át egymásnak a kicsit, és rohantak előadásra, órára. Júlia művészettörténetet végzett, János magyar-francia szakon diplomázott. Azért a költő felesége is kiéli a kreativitását: gyönyörűen fest, és szinte az összes bútort kidíszítette a házban. A konyhabútort János csinálta, Júlia pedig ráfestette a gyerekek nevét és születési évüket. Az első ajtón természetesen a szülők neve és a házasságkötésük dátuma áll.

“Apa, mesélj!” aztán jön a “Fater, ne mesélj!” – így cseperednek a gyerekek

“Valahogy egyértelmű volt, hogy nagy családunk lesz, feleségemék heten vannak testvérek, mi hárman vagyunk, ezt szoktuk meg. Mindkét szülőm író, költő, műfordító (János édesapja Oláh János, édesanyja pedig Mezey Katalin), úgyhogy az írás, mint munka is teljesen megszokott volt nekem, hiszen 10 ezer könyv között nőttem fel, bár először egész más pályára készültem.

Operaénekes akartam lenni, pontosabban tenor, de az utam másfelé kanyarodott, közben meg imádtam olvasni. A fürdőszobában a mai napig is tenor vagyok, hatalmasakat áriázom. Már suliban is kétfajta üzemmódom volt óra közben: vagy poénkodtam, vagy olvastam a pad alatt. Rájöttem, nem érdemes a hátsó padban ülni, mert előrefelé nem terjed a poén, a második, harmadik sor az ideális hely, úgy mindenki veszi az adást. Amikor harmadikos koromban az országos tanulmányi versenyen harmadik helyezést értem el irodalomból, akkor eldőlt, hogy erre a pályára megyek. Hivatalosan 2007-ben vettem fel a Lackfi nevet, addig csak az írói nevem volt, így tértem ki édesapám útjából, aki már komoly életművet tett le az asztalra ezzel a névvel.” 

Miközben beszélgetünk, betoppan egy tévéstáb, János írása meglepetés lesz egy show-műsor vendégének. Hihetetlen rutinnal, színészi képességeit is megcsillantva adja elő a művét, szinte baki nélkül. Nincs lámpaláza, szívesen és gyakran szerepel nemcsak tévében, de rádióban is. Nemegyszer volt saját műsora is különböző csatornákon, így egyáltalán nem feszélyezi a kamera. A szereplések szervesen hozzátartoznak a mindennapjaihoz, igazából már a család sem lepődik meg, ha feltűnik egy-egy stáb vagy újságíró.

“Nyilván a szereplés is hozzájárul az ismertséghez, aki látott egy műsorban, és szimpatikusnak talál, felkeresi a Facebook-oldalamat, s később olvasóvá is válhat. Nincs mese, ehhez a szakmához hozzátartozik a marketing és a reklám is. Nem megyek el viszont semmilyen pártrendezvényre, pedig hívtak már mindenhova, de semmilyen színben nem akarok menetelni vagy felvonulni, nem pártigazolvány alapján lesz valaki az olvasóm. Nem politizálok, ebből nem engedek, közéleti vállalásaim beteg gyerekek, szegény sorsúak segítésével kapcsolatosak. Megválogathatom, hogy milyen munkát vállalok el, most például az Autistic Art Alapítványnak írok egy mesét, és a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Bátor Táborral vagy a Máltai Szeretetszolgálattal is dolgozom hasonló akciókban. Nem panaszkodom, jól fogynak a köteteim, a közösségi oldalamon 37 ezren követnek, sok felkérést kapok.”

“A neten ki-ki hozzászól a szövegekhez, emlékeket idéz, folytatja a verset, az irodalom igazi klubhangulatot hoz létre. Olyan vagyok, mint egy tank, ha egy munkának nekiállok, átmegyek a falon is. Öt évvel ezelőtt kaptam egy komoly figyelmeztetést, hogy vissza kell venni a tempóból: stroke-om volt. Szerencsére gyorsan észrevettük, mert amikor felébredtem, nem tudtam rendesen beszélni, és azonnal orvoshoz mentünk, de azóta a feladataim egy részét átadom, és kicsit kevesebbet dolgozom.”

Menedzserével, Eszéki Erzsébettel

“Menedzseremnek, Eszéki Erzsébetnek, aki amúgy kulturális újságíró, rengeteget köszönhetek. Ő egyezteti a fellépéseket, ő tárgyalja le helyettem a részleteket, sok munkát levesz a vállamról. Igyekszem tömbösíteni a dolgaimat: az elmenős, futkosós napokat mindig itthoniak követik, hogy legyen időm írni, és a családom is lásson.”

“Szeretnék többet unokázni, tervezem, hogy nyaranta legalább egyhetes unokatábort szervezünk a feleségemmel, amikor a szülők egy kicsit foglalkozhatnak egymással, mi pedig bulizunk a kicsikkel. Már van is a kertben trambulin, homokozó, lesz csúszda, hinta, indulhat a pörgés. Juli, a legkisebb gyerekünk így funkcionálisan egyke, mert a nagyok és közte óriási a korkülönbség, az unokákkal viszont tud majd nagyokat játszani. Következő gyerek? Nem tervezzük. Ha még valaki bekopogna, elképesztő meglepetés lenne.“

15 érdekesség Lackfi Jánosról:

• ha nincs otthon kenyér reggel, akkor palacsintát süt a gyerekeknek, abban nagyon profi
• egyébként is imád főzni, bár felesége szerint többször is csinálhatná, főként nem létező ételeket talál ki, mondjuk “mindent bele hamis ratatujt”, és szívesen vásárol fűszereket
• a bio befőttek eltevésében is segédkezik, ezek főként a kertben termett gyümölcsökből készülnek

• kedvenc költője Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső, nagyon szereti Dragomán Györgyöt és Tóth Krisztinát is olvasni
• eddig 45 kötete jelent meg, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt
• műfordítással is foglalkozik
• rengeteg versét megzenésítették, és a tankönyvekbe is bekerültek a művei
• 17 évig tanított francia szakon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen
• rendszeresen tart kreatív írás kurzusokat
• József Attila- és Prima Primissima-díjas
• édesapjával együtt cselgáncsedzéseket tartott
• azokat a feladatokat élvezi igazán, amelyek kihívást jelentenek
• folyamatosan posztol a közösségi oldalán, Margit lánya is besegít neki ebben
• legkisebb lánya, Juli kalandjaiból már könyv is született