Mariann már évekkel ezelőtt elvált, és azóta a szüleivel lakik, akik mindenben támogatják. Volt férje Németországban él és dolgozik, így ritkán látja a gyerekeit. Patrik az elmúlt időben sokat panaszkodott arra, hogy fáj a háta, ezért orvoshoz mentek. A diagnózistól mindketten sokkot kaptak.
“Két röntgent csináltak, egy hát- és egy mellkasröntgent, de még mindig nem gondoltam arra, hogy ekkora a baj. A vizsgálatok után nem sokkal azt tanácsolta az orvos, hogy menjünk a Tűzoltó utcai onkológiára, mert egy daganat van Patrik hetes bordáján. Délután már a Tűzoltó utcában voltunk, ahol elmondta az onkológus, hogy a fiamnak Ewing-szarkómája van, és először kemoterápiával próbálkoznak, ha arra jól reagál a daganat, akkor majd később jöhet a műtét is. Életem egyik legszörnyűbb napja volt, de a fiam annyira jól reagált és azonnal olyan bizakodó volt, hogy szinte nem is volt időm összeomlani.
A kórházban mindenki nagyon kedves, szinte családias a légkör. Az orvosokról és a nővérekről csak a legjobbakat mondhatom. Patrik most már több kemoterápiás kezelésen túl van, és nagyon jók az eredményei, a daganat összement egy centit, ami nagy dolog, és zselésedik a közepe, ami szintén jó hír. Január végén lesz a nagy műtét, és utána még kap majd 8 fenntartó kemót, de mi nagyon bizakodóak vagyunk. Nincs áttét, reméljük, hogy minden rendben lesz.
Nem állítom, hogy nem szoktam sírdogálni, de a fiam olyan sokat segít abban, hogy jól legyek, és annyira büszke vagyok rá! Most érettségizett volna, de a betegsége miatt úgy döntöttünk, hogy jövőre – már gyógyultan és egészségesen – végzi el majd a gimnázium negyedik osztályát. Most azt szeretnénk, hogy a gyógyulásra koncentráljon, ez a legfontosabb. A kórházban mindig mellette vagyok, és azt látom, hogy iszonyú erővel és önfegyelemmel csinálja végig a kezeléseket. Amikor pedig kicsit jobban van, máris megy és beszélget a kicsikkel, játszik velük, vagy éppen rábeszéli azt a gyereket, aki nem akar enni, hogy azt muszáj. Nemrégiben azt is elhatározta, hogy egészségügyi pályára megy. »Nővérke, ha meggyógyulok, jöhetek ide dolgozni?« – ezt kérdezte az egyik ápolónőtől, és teljesen komolyan is gondolja.
A kezelések és az utazás, plusz a sok-sok kiesés a munkából nem könnyű anyagilag, de ez legyen a legnagyobb bajom. Ráadásul a kislányom cukorbeteg, tehát rá is folyamatosan figyelni kell, így aztán nekem sem könnyű, de nem akarok panaszkodni, mert most csak Patrik gyógyulása a fontos. A barátai is nagyon aranyosak, amikor szabad, amikor nincs nagyon legyöngülve az immunrendszere a kezelésektől, akkor mindig jönnek hozzá látogatóba, felveszik a maszkot, és még ebből is viccet csinálnak. Patrik november 22-én lesz 18 éves, és már nagyon várja, mert utána már ő maga is aláírhatja és átveheti a papírjait a kórházban. A szülinapjára egyébként nem kért ajándékot, csak azt, hogy gyógyuljon meg” – mesélte az édesanya az NLCafénak.
Patrikék története szerencsésen alakul, ha lehet egy ilyen betegség kapcsán a szerencsét emlegetni. Mások gyakran éveken keresztül küzdenek a szörnyű korral, és sajnos nem mindig sikerrel. Az ilyen élethelyzeteket nem kis erővel és kitartással lehet csak túlélni. Mariann mellett ott állnak a szülei, a barátai, a gyerekei, így nincs egyedül.
A Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán látják el a daganatos és leukémiás magyar gyerekek ötven százalékát, és a rohamosan fejlődő orvostudománynak hála már a betegek nyolcvan százaléka meg is gyógyul. Magyarországon évente 300 új beteg gyereket diagnosztizálnak, a kórházban 120 kis fekvőbeteg van, akiket el kell látni. A hónapokig, évekig tartó kezelés óriási terhet ró a családokra.
A Tűzoltó Utcai Gyermekklinika Őrzők Alapítványa elsősorban a kórháznak gyűjt mindenféle olyan eszközre, amelyekre a szűkre szabott keretek között nem jutna pénz, de most azért fordultak az Adjkirály!-hoz, hogy a nehéz helyzetben lévő családoknak is tudjanak egy kicsit segíteni. Egy-egy súlyos betegség nemcsak lelkileg, de anyagilag is megterheli a családokat, hiszen az anya vagy apa évekre is kieshet a munkából azért, hogy a gyermekével legyen a kórházban, gyakran a lakhelyüktől távol. Az alapítvány az Adjkirály!-on keresztül megpróbál tenni azért, hogy egy kicsit könnyebb legyen az életük.
Ha te is úgy érzed, hogy van időd és kedved másoknak segíteni, ne habozz, látogass el az Adjkirály! oldalára, hátha eléd jön egy testhez álló kérés. Ha pedig úgy gondolod, hogy olyasmit adnál, amit mi is továbbíthatunk, akkor hozd el a szerkesztőségünkbe (1037 Budapest, Montevideo u. 9.) az adományaidat, vagy a Millenáris B épületébe november 20-án, az NLCafé Téli fesztiváljának a napján, és mi célba juttatjuk. A következő napokban folyamatosan írunk az Adjkirály! partnereiről, így jobban beleláthatsz a munkájukba. Ne feledd: segíteni jó, és ez nem a pénzről szól. Bármikor kerülhet bármelyikünk olyan élethelyzetbe, amikor jól jöhet egy másik ember segítsége, legyen ez egy takaró, egy hálózsák, egy csomag pipereholmi, tartós élelmiszer vagy tisztítószer.
Még több az Adjkirály!-ról:
- Adjkirály!: “Szeretnék egyszer játékot venni a kislányomnak!”
- “Adjkirály!” – egy oldal, ahol könnyedén segíthetsz
- Adjkirály!: Farkaséhesen érnek be az iskolába, mert otthon reggelire sem mindig futja
Csillagjegyek, akiknek nem alakul jól az év
Megrázó történet: a szerelők utolsó ölelése a lángoló szélturbinán
A ma 65 éves Emma Thompson bebizonyította, hogy igazi kaméleon
Milliárdossal állt össze Havas Henrik
Budapest kiakadt: csak romok maradtak a szombati influenszer pénzosztás után
Keleti Andrea bikinis fotójától leesett az állunk
Így „indíthatod újra” az évek óta nem virágzó orchideáidat
