És a te gyereked kapott leckét az őszi szünetre?

Iszonyú mennyiségű tananyagot próbálnak lenyomni a gyerekek torkán

A napi 1-2 órás lecke is sok a szünetben. Nyomasztja a gyereket, ott lóg a feje felett, hogy meg kell csinálni. Minden napjába belerondít. Nyomasztja a szülőt is, hogy meg kell csinálni. A legrosszabb, amikor a gyerek az utolsó este, hajmosás előtt nyögi be, hogy van még… És akkor abból hirtelen meg is van a perpatvar. A gyerek sír, hogy fáradt, most sincs kedve, nem is érti. A szülő kétségbeesett és ideges. Frusztrálja, hogy nem figyel eléggé, nem elég gondoskodó, nem elég jó (anya).

“Ha a szülőnek kell bevasalnia a házit, az mindig ront a gyerek-szülő kapcsolaton. Hozadéka pedig akkor sincs, ha végre elkészül – mondja Valachiné Geréb Zsuzsa pszichológus. – A jól motivált, jó képességű gyerek e nélkül is jó lesz, aki pedig kudarcos – kudarc éri a suliban, az órákon, nem lesz jobb teljesítményű, mert megold egy-két matekpéldát vagy lemásol tíz darab ly-es szót.”

A pedagógus nem ellenség, ők is a legjobbat akarják a gyerekeknek.

Van, aki azonban híve annak, hogy a gyerek otthon is gyakoroljon, mert túlzottan lemarad, és vannak nagyobb szünetek – mint a nyári, amikor egy olvasni tanuló gyereknek jó lenne, ha könyv kerülne a kezébe, különben szeptemberben fényévekre lesz azoktól, akik találtak maguknak újságot, regényt és falták a betűket. Nehéz meghatározni, mikortól felesleges a lecke, honnan természetes az, hogy az iskolából hazaérkezve még tanulni, tanulni, tanulni kell.

“Pedagógusként és anyaként sem értek egyet a felesleges házi feladatokkal – tudjuk meg Tátrainé Illés Robertától. – Sokszor láttam szenvedni a másodikos lányom szünetekre kapott munkákkal. Nehéz volt meggyőzni őt arról, hogy nem lesz semmi baj, ha elmegy játszani. Pedagógusként a másik oldalt is látom. A gyerekek nagyon le vannak terhelve, fáradtak. Iszonyú mennyiségű tananyagot próbálunk lenyomni a torkukon az iskolákban, legalább a szüneteket hagyjuk meg a regenerálódásra illetve a tanult ismeretek elmélyülésére. Az alsós gyerekeknek rengeteg szaladgálásra, önfeledt játékra lenne szükségük, ahelyett, hogy a szobában görnyedve körmöljék a házit és megutálják az iskolát…”

És ha a szülő csinálja meg a leckét?

“Amikor az elsős kisfiam a harmadik héten mindennap színezős, betűelem-írogatós szorgalmikat hozott haza az iskolából, eldurrant az agyam – vallja be Kis Flóra. – Már évek óta nem tanítok, de nagyon nagy bakinak tartottam, hogy ezt ma valaki jó ötletnek tartja. Minimum fél hat, hat óra van óra mire hazaérünk.”

“Vacsorázunk, kipakolunk, elpakolunk… játszana, de ott van a lecke. Nem kötelező, de aki megcsinálja, mosolykát kap. Ha tíz mosolyka összegyűlik, matricát. Nyűgös, maszatol, sír – hárítja a feladatot. Együtt színezünk. Besegítek. Most illeszkedik be, meg akar felelni. Az irreális elvárásoknak is. Hiába mondom, hogy nem kell, van lelkiismerete. Feleslegesen használják ki.”

“A kisfiam 8 éves és másodikos – mondja Lovassy Anita. – Hagyományos iskolába jár, napi 5 órája van, majd ebéd után 1 óra szaladgálás az udvaron, és másfél óra tanulás a napköziben. Ezt követően még hébe-hóba kapnak otthonra házit is, jellemzően csak szorgalmiról van szó. De mint tudjuk, a szorgalmi mindig kötelező. Mindannyian azt szeretnénk, hogy gyerekünk másnap szép mosolygós dicséretet kapjon a tanárától és közben megtanulja azt is, hogy majd később a munkahelyén is pluszfeladatokat kell vállalni ahhoz, hogy előrébb jusson. Úgyhogy az esti edzés és vacsora után, úgy 8 óra körül még kinyitjuk a könyvet, füzetet. És a gyerek prüszköl és fúj, és mindent kitalál, hogy miért ne, de mi álljuk a sarat, bevetjük a mindenféle nevelési technikánkat. Értő figyelem, Gordon kommunikáció, vagy ha fáradtabbak vagyunk, elkezdünk veszekedni. Végül a szorgalmi elkészül, és másnap a gyerek bezsebeli érte a csillagot és ez így megy nap mint nap, mindaddig, míg a házi a családi esték részévé válik. Nálunk így.”

“Hogy mi erről a véleményem? Látom a szülők arcán a fájdalmat, hogy sok az, ami a mai gyerekek vállán van, és ezért mindenki túlkompenzál otthon, dicsér, tutujgat, “nem baj, ha nem kapsz érmet kislányom”, miközben a kislány pontosan tudja, tök “szar”, hogy nem kapott érmet…. “

“És faramuci az egész, mert közben senki sem mer lépni. Sokan inkább csak panaszkodnak, panaszkodunk. Pedig érezzük a gyomrunkban, hogy nincs ez rendjén, és mégis, mint sok elkényeztetett gyerek, nyávogunk és szorongunk, ahelyett, hogy valóságos kezdeményezéseket tennénk. Sajnos én sem csinálok semmit. Tudomásul veszem, hogy ez van, de a háborgást, panaszkodást abbahagytam. Próbálok egy boldog gyerekkort adni, hétvégén, suli után, játszunk, amennyit csak lehet, kirándulunk, sportolunk, és na, bumm, nem gyakoroljuk annyit az írást és olvasást. Tudom, hogy a fiam nem lesz kitűnő, én ezt a kompromisszumot hozom.”

Halljuk meg a segélykiáltásokat!

Ha a gyerek igényli, hogy a szülő segítsen a házi feladatban – az segélykiáltás. Azt meg kell hallani. Ilyenkor ne mondjuk azt, hogy az a te feladatot, miért nem figyeltél jobban, más is egyedül csinálja meg. Nézzük meg, mi lehet a probléma. Nem érti? Fáradt hozzá? Izgul a másnapi felelés miatt? Azt akarja, hogy ott üljünk a szobájában, nem is kell segíteni, csak ne telefonáljunk vagy vasaljunk, amíg ő dolgozik?

“Az az ideális, ha a gyerek kéri a szüleit, hogy segítsenek – mondja a szakértő. – Ha lehet, ne írjuk meg  helyette, vezessük rá a megoldásra. Ha végképp nem megy, mondjuk egy fogalmazás, diktáljunk. Segítsünk neki a neten információkat keresni, nyomtassunk képeket a munkahelyünkön a beszámolójához. Legyünk partnerek. Sok szülőt jobban érdekel a házi feladat, mint a gyereket. Ők vágynak a kitűnőségre, a legtöbb piros pontra. Ez sem túl jó, mert elmarad a motiváció, és a felső tagozatra a szülő már nem tudja követni a sok leckét, a gyerek pedig teljesen magára marad.”

“A legfontosabb, hogy mindig a gyerek cinkosai legyünk, mert tanárból lesz elég az életében, de szüleiből csak kettő van.”

S aki mégis megírná a gyereke helyett a leckét? Tartsuk bocsánatos bűnnek, szövetségnek.

“Az általam feleslegesnek ítélt kétszázhuszonnyolcezredik színezős, időrabló házi feladatokat mindig mi csináltuk meg – emlékszik vissza Majoros Zita. – A gyereknek nagyobb szüksége volt a megfelelő mennyiségű alvásra, pihenésre, játékra. Ma az osztály élmezőnyében van, orvosira készül. S hogy szépen színeztünk-e? Igen, szépen, hiszen a gyerek alapvetően szépen dolgozott! Nem járathattuk le.”

Olvass többet a házi feladatról:

• A világ legjobb házi feladatát adta diákjainak ez a tanárnő
• 10 dolog, amit házi feladat helyett csináljanak a gyerekek délutánonként
• A szigorú, a kreatív és a laza: Ilyenek vagyunk mi, szülők, ha a nyári házi feladatokról van szó