Nekem kell itt helytállnom, apa is vagyok, meg anya is

István két kisgyerekkel maradt magára, amikor 17 év után elvesztette élettársát. Az asszony tüdőrákos volt. A férfi azóta példásan neveli kislányát és kisfiát, de nagyon meg kell gondolnia, mire költi a család kevéske bevételét. Nekik óriási segítséget jelent, hogy részt vehetnek az SOS Gyermekfalvak családmegerősítő programjában.

A programban azokat a családokat próbálják talpra állítani, amelyeknél nagy a kockázat, hogy a szegénység miatt elvehetik a gyerekeket szüleiktől. Bár a jogszabályok szerint egy gyereket sem lehet kiemelni emiatt a családjából, a szegénység és annak következményei mégis vezető ok a családok szétszakításánál  – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója. Magyarországon ma 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől, közülük a legtöbbet szegénység és annak következményei miatt. A szakember szerint a megelőzésre és a családokat támogató programokra nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gyerekek elvétele helyett.

Az SOS programjában a családok baromfit kapnak, az SOS mentorálásával pedig megtanulnak önállóan gazdálkodni. A gyerekek fejlesztő- és szabadidős foglalkozásokon vesznek részt, a szülők jogi és pszichológiai segítséget kapnak. Cél, hogy a programban résztvevő családok legalább 70 százaléka 2 éven belül önállóan, veszélyek nélkül tudjon gondoskodni gyermekeiről.

Október 17-e a szegénység elleni küzdelem világnapja. Ebből az alkalomból 3 kisfilmet készített az SOS, melyben három mentorált családjukat mutatják be. Az első történet Istvánéké:

A második történet főszereplője Éva és 13 éves kislánya, Jázmin. Az ő történetüket már nálunk is olvashattátok korábban. Az asszony egyik lábát karácsony előtt amputálták, azóta lánya ápolja, a legnagyobb szegénységben és szeretetben. Éva egyedülálló anya, nem tud dolgozni a rehabilitáció alatt, a segély pedig nem elég lakhatási körülményeik javításához. “Nincs ivóvíz bent, a WC olyan szűk, hogy kerekesszékkel nem tudom használni, a lányom hordja ki alólam a szobai wc-ét. Ezzel indítja, ezzel fejezi be a napot. Melyik kamasz csinálja ezt végig? A körülmények miatt félek attól, hogy bárkinek eszébe jut, ez a gyerek nem való mellém, és elveszik tőlem.” Éva szeretne biciklizni, táncolni, de legjobban arra vágyik, hogy visszaadhassa 13 kislányának a gyermekkorát. Az asszony könnyeivel küszködve beszélt kislányáról, aki a legkeményebb pillanatokban is tartotta a lelket benne.

A harmadik kisfilmben Ildikót ismerhetjük meg. Az asszony nyolc osztályt végzett, munkát évek óta nem talál, tisztes szegénységben él három lányával. A legnagyobb elmúlt 18 éves, szakácssegédként dolgozik a Balatonnál. A középső lány tizedik osztályos egy kétnyelvű gimnáziumban, a legkisebb idén ballagott, végig kitűnő tanuló volt az általános iskolában.

Bár a családot fenyegetik anyagi veszélyek, Éva bízik a jövőben. Azt mondja, soha nem fordult meg a fejében, hogy a gyerekeket elveszítheti. “Én azt mondtam nekik, hogy amíg lehet, tanuljatok, ne akarjatok közmunkások lenni” – mondja az asszony, aki azon dolgozik, hogy minél tovább tudja taníttatni a gyerekeit. Azt mondja, a családsegítő program visszaadta neki emberi mivoltát. Most azt szeretné, ha ki tudnák bővíteni a házukat akkorára, hogy mindenkinek lehessen benne külön szobája.

További történetek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

• Lehetőséget kaptam, hogy 8 évesen gyerek legyek, ne anyámék helyett felnőtt
• Attól féltem, hogy sosem lesz vége a gyerekkoromnak
•  Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk
• Anyu, ha hozzád mer érni apám, kihívom a rendőrséget