Attól féltem, hogy sosem lesz vége a gyerekkoromnak

Miért kerültél gyermekvédelmi gondoskodásba?

A szüleim túlzott alkoholfüggősége miatt, nem tudtak eltartani minket. Úgy érzem, nekik fontosabb volt az alkohol.

Mi hiányzott a legjobban gyerekkorodban?

Az anyai szeretet, kicsi korom óta. Marika nénit, a nevelőszülőmet csak 15 évesen ismertem meg. Sosem hívtam anyának.

Szeretnél saját családot?

A hivatásom nem családcentrikus szakma, egyelőre barátra, párra sincs elegendő idő. Nem gondolom, hogy ilyen fiatalon el kellene köteleződnöm. Szeretném megvalósítani az álmaim, tanulni, amíg lehet. Persze ha közben megismerkedem a nagy Ővel, nem hátrálok meg. Gyereket majd úgy 8-10 év múlva szeretnék. Ha lesz is, maximum kettő. Szeretnék nekik teljes értékű gyermekkort, életet adni. Mindazt, amit nekem a szülők nem adtak meg.

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Nagy valószínűséggel ápolóként vagy mentőtisztként fogok dolgozni. Szegeden vagy Budapesten fogok lakni egyedül vagy a párommal, bár jobb szeretnék Budapesten. Szeretnék egy saját lakást, ezen már az SOS-be kerülésem óta dolgozom. Eleinte még nyári melók és táboroztatások fizetéseiből, mostanra az ápolói munkámból tudok félretenni. Nem szeretnék autót, a kerékpározás híve vagyok.

Ki a legfontosabb ember az életedben, akiért mindenedet odaadnád?

Elsősorban a húgom. Másodsorban a pesti barátnőm. Értük az életemet is odaadnám.

Ki az az ember az életedben, akitől a legtöbbet tanultál?

Élete végéig tanul az ember. Tanultam sok embertől, de az élet jócskán osztogatta pofonjait. Mire bekerültem az állami gondoskodásba, teljesen önálló voltam, én neveltem fel szinte a testvéreimet. Túl korán fel kellett nőnöm. De cseppet sem bánom. A SOS-be kerüléssel új életem és új lehetőségeim lettek. Tanultam sokat a nevelőanyukámtól. Tanultam a Gyermekfalu dolgozóitól, lakóitól, a szegedi utógondozói ház nevelőitől, lakótársaimtól.

Mitől féltél gyerekkorodban?

Hogy sosem lesz vége. Eleinte kilátástalannak találtam. Csak részeg szülőkkel voltam körülvéve, akiknek az alkohol miatt elég rendesen eljárt a kezük. Visszagondolva, egyáltalán nem élveztem a gyerekkoromat, szerintem nem is voltam soha igazán gyerek.

Most mitől félsz a legjobban?          

Attól, hogy bár sokat küzdök azért, hogy egy rendes életem legyen a kikerülésem után, nem fogok helyt állni.

Mi volt a legmeghatározóbb egy óra az életedben?

Mikor az egyik kecskeméti gyermekotthon vezetője elmondta a szülőknek az öcsémmel közös döntésünket, hogy el akarunk kerülni tőlük.

Mikor voltál a legboldogabb eddig életedben?

A legboldogabb? Talán amikor megnyertem egy barcelonai 10 napos utat 15 pályázó közül.

Mikor voltál a legszomorúbb eddig életedben?

A tizenötödik születésnapomon az Ipoly utcai gyerekotthonban, mikor a szülők nagyon részegek voltak, én meg a szobámban sírtam.

Egészségügyben dolgozol, és főiskolára jársz. Megtaláltad a helyed?

Az egészségügy az életem, ezen a pályán szeretnék maradni. Szakképzett felnőtt szakápoló vagyok a szegedi Fül-Orr-Gégészeti Klinika onkológiai osztályán. Emellett másodéves vagyok levelező tagozaton a Kecskeméti Tanítóképző csecsemő- és kisgyermeknevelő tagozatán. Nem egy kifizetődő állás, de nem is azért csinálom. Ez nem szakma, hanem hivatás. Ezt vagy szereted és csinálod, vagy nem maradsz a pályán.

Mit jelent neked az SOS?

Újrakezdhettem az életem. Megvalósíthatom az álmaimat, amire a szülők mellett nem lenne lehetőségem, talán érettségim sem lenne. Itt szimplán szeretnek, a szülőknél egyáltalán nem éreztem. A szülőkkel semerre nem voltunk nyaralni, az SOS-ben volt meg első balatoni élményem, külföldi táborozások. Ezeket sose felejtem el.

 További történetek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

• Lehetőséget kaptam, hogy 8 évesen gyerek legyek, ne anyámék helyett felnőtt
• Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk
• Anyu, ha hozzád mer érni apám, kihívom a rendőrséget
•  “Amikor meglátták a sebeimet, megsimogattak. Akkor múlt el az én szégyenem”
• “Meg kell tanulnom egyedül megszervezni a dolgokat, ahogy kinn is kellene”