“Csenge vagyok, 7 éves, és azért szeretek bokszolni, mert erős leszek tőle”

Akiknek volt valami nehézségük önmagukkal szemben, vagy a családjukban gyerekkorukban, és egy ilyen kis feszültség vagy agresszió van bennük, azok tudnak igazán jó bokszolók lenni később. Nekem nagyon sok problémám volt önmagammal, amit ki tudtam adni a bokszteremben, és talán ez is tudott sikeressé tenni.

Ez a két mondat rögtön a film elején hangzik el Csilla szájából, megadva ezzel az alaphangot Nordin Eszter dokumentumfilmjéhez, ami elsősorban arra keresi a választ, hogy miért választja valaki magának nő létére a bokszot, ezt a nagyon is férfias sportágat, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a sikerhez vezető úton, és megmaradhat-e a nőiessége egy ilyen kőkemény, a férfias erényeket preferáló sportban. Ehhez a rendező négy különböző bokszolót választott magának, akik mind máshol tartanak a sportolói pályafutásukban. Míg Csilla épp maga mögött tudja az amatőr éveit, és belépni készül a pénzes, profi boksz terepére, addig a már egy ideje ott mozgó Gina egy rendszeresen kiújuló sérüléssel kénytelen megküzdeni a ringben. Aztán ott van még a hétéves Csenge, aki magát fiús kislánynak tartja, és imádja, hogy a ringben küzdhet, valamint a négyes legismertebb tagja, Miló Viki, aki a versenyzést maga mögött hagyva már inkább edzőként és szervezőként kötődik a boksz világához.

Nem a dicsőségről szól

Egy sportolókról készült dokumentumfilm könnyen eshet abba a csapdába, hogy elsősorban a sikerekre, a nagy, győztes meccsekre, a dicsőségre és a hírnévre koncentrál; nincs is ezzel semmi baj, ha csak a rajongóknak forgatják. Szerencsére az Ütős csajok inkább kifejezetten a női boksz sötétebb oldalát veszi célba azáltal, hogy elsősorban a nehézségekre, a lányok előtt tornyosuló óriási feladatokra és az őket ért lelki traumákra koncentrál. Ugyan láthatunk egy montázst azokról a címlapokról, amiken Miló Viki a karrierje csúcsán szerepelt, és még bevágják őt különböző tévéműsorok vendégeként is, de közben a bokszolónő arról mesél, hogy mindig rendkívül szigorú volt önmagához, ugyanis nagyon komoly önbizalomhiánnyal küzdött, és hiába ért el óriási sikereket, a sok-sok dicséret között mindig megtalálta magának azt a néhány negatív kommentet is, és ő azokkal foglalkozott. Ez vezetett ahhoz, hogy évekig depresszióval bajlódott, és csak nagyon nehezen tudta ezt maga mögött hagyni.

Ugyanez a helyzet Gina esetében is, akit ugyan a film elején megnézhetünk egy győztes meccsen is, de utána kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogyan oszlanak szét a lány győzelemről szőtt álmai egy alattomos kézsérülés következtében, ami mindig pont akkor – a meccs közepén – jön elő, amikor a legnagyobb bajt okozza.

A kamera mindenhová követi őket

Az Ütős csajok ugyan használ beszélő fejes elemeket is – amikor a dokumentumfilmes leülteti magával szemben az alanyait, és interjúhelyzetben beszélteti őket –, de nem ezek a legizgalmasabb részei. Nordin Eszter láthatóan rengeteg időt töltött el a szereplőivel, és ilyenkor az esetek többségében okosan a háttérbe húzódva filmezte őket. Ennek a technikának az előnye, hogy a szereplők egy idő után megszokják a kamera folytonos jelenlétét, és elkezdenek olyankor is teljesen természetesen viselkedni. Az egyik ilyen pillanat például Gina teljes összeomlása az egyik vesztes meccse után, amikor könnyekkel és a fájdalmával küzdve ül bent az öltözőben, és csak az edzője van ott vele, hogy vigasztalja. Hasonlóan őszinte, de megmosolyogtató momentum az, amikor Csilla az első profi meccse mérlegelésén szinte elröhögi magát azon, hogy az ellenfele keménykedő arckifejezéssel nézi őt, mert ő még nincs hozzászokva ehhez az üres show-elemhez, ami az amatőrök között nem, csak a profi bokszban jellemző.

A rendező a szereplőit ugyan beszélteti, de sokszor nem direkt interjúk formájában, hanem egymással, az edzőikkel vagy a családtagjaikkal dumálnak, és a nézők ennek lehetnek szem- és fültanúi. Sok érdekesség pont az ilyen spontán beszélgetésekből derül ki. Ilyen az, amikor Miló Viki arra biztatja Ginát, hogy bármennyire szeretné, ne hagyja ott a fix állását a boksz kedvéért, mert sosem lehet tudni, mikor marad el egy pénzes meccs, vagy mikor kell kihagynia egy évet sérülés miatt, és ezekben az időszakokban sem szabad utcára kerülnie. Szintén izgalmas, amikor a szereplők egymás között arról beszélgetnek, hogy milyen típusú férfi az, aki szembe mer nézni azzal, hogy egy bokszoló a barátnője, és sajnos ilyen férfiakból nagyon kevés akad.

Csenge nagyon cuki, de nem tudtak mit kezdeni vele

Ha esetleg azt gondoltad, hogy a bokszolónők maszkulin, harcias teremtések, a film jelentősen árnyalja a képet. Megmutatja, hogy ők is szeretnek csinosak lenni, kiöltözni, és még a műköröm sem áll távol tőlük, az agresszivitás pedig megmarad arra az időszakra, amikor belépnek a ringbe, hogy szembenézzenek az ellenfelükkel.

Az Ütős csajok érdekes portrécsokor, de egyáltalán nem hibátlan. Sajnos a rendező nem nagyon tud mit kezdeni a hétéves Csengével, aki persze nagyon cuki, ahogy fejvédőben ringbe száll sokszor akár fiúk ellenében – az ő korosztályában a lánybokszoló a szokottnál is kevesebb –, de ez a szál sosem megy tovább annál, hogy “jaj, milyen cuki már az a kislány abban a nagy bokszkesztyűben”.

A film legerősebb jelenetei az ellesett életképek, vagy az itt-ott elejtett, váratlanul őszinte félmondatok (például amikor Csilla kimondja, hogy az első pénzes meccse után, amikor a hotelszobája ágyán hagyták a fizetését, úgy érezte magát, mint egy prostituált), ennek ellenére mégis indokolatlanul sok időt töltünk a szereplőkkel a ringben. Persze ha valaki bokszrajongó, ezzel bizonyára nem lesz komolyabb baja, de ha valaki inkább a négy bokszoló személyiségére és életére kíváncsi, annak ez várhatóan több lesz a kelleténél.

Olykor pedig az volt az érzésem, hogy a rendező puszta illedelmességből megállt, és nem kérdezett jobban bele olyan témákba, amiket a szereplői ugyan feldobtak, mégsem mélyedtünk el benne eléggé. Nagy kár, hogy így történt.

Az Ütős csajok premierje május 22-én, vasárnap 18.45-kör lesz az HBO-n és az HBO GO-n.