nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Börtönbe került az anyám – keserű sorsú gyerekek történetei

Börtönbe került az anyám – keserű sorsú gyerekek történetei

Kiderült, hogy Magyarországon 40 ezer gyermek szenved börtönben ülő rokona miatt – az abcug.hu riportját szemléztük.
NLCafé
f Ajánlom

Hosszú, ám tűpontos riportot írt az abcug.hu olyan gyerekekről, felnőttekről, akik az egyik családtagjuk börtönbüntetése miatt kerültek nehéz helyzetbe. Cikküket enyhén megvágva közöljük:

– Tudod, hogy anyukád hol van?
Igen, börtönben, Egerben.
Tudod miért került be?
Egy dolgot tudok: okirat-hamisítás.
Hogyan élted ezt meg?
Néha fáj, de nem úgy, mint a kistestvéremnek.

A kérdésekre válaszoló tizenéves fiú egyike azoknak a gyerekeknek, akiknek az anyja vagy az apja börtönben ül. Magyarországon közel negyvenezer gyerek lehet hasonló helyzetben, minden fogvatartotthoz ugyanis átlagosan 2,5 gyermek sorsa kapcsolódik.

“Ha valakit börtönbe zárnak, az nem csak az egyén problémája, ugyanúgy érinti a családját, feleségét, férjét, és kiemelten a gyerekeit” – mondta Kóka Ágnes, az Add a kezed Egyesület vezetője. Az egyesület az elmúlt két évben 15 olyan családnak szervezett foglalkozásokat, ahol az édesanya a börtönbüntetését töltötte az egri büntetés-végrehajtási intézetben.

A nők nagyrészt megélhetési bűncselekmények, azaz lopás, rablás és okirat-hamisítás miatt kerültek börtönbe, és jellemzően 2–8 éves büntetést kaptak. A 15 édesanya családjában viszont összesen 88 gyermek van. “Ők nem tehetnek semmiről, nem tehetnek a szülő ostobaságáról, ártatlanul kerültek ilyen helyzetbe. Nagyobb eséllyel kerülnek maguk is börtönbe, ha nem kapnak támogatást” – mondta az egri büntetés-végrehajtási intézet vezetője, Juhász Attila, aki feltehetően a lentebbieken túl is ismer jó pár személyes történetet:

Titkolni kellett a gyerekek elől, hogy elítélték az anyjukat

Edinának négy évvel ezelőtt fordult fel teljesen az élete, akkor került börtönbe az édesanyja. “Váratlanul jött, vásárlás után két rendőrautó várt minket a családi háznál” – mondta. Az édesanyját rögtön el is vitték betörés gyanújával, készpénzt rabolt. “Kinek mi a nagy érték, kétszázezer forintról van szó. Azt mondta akkor, hogy jobb karácsonyt szeretett volna a gyerekeknek, mint amilyenek az elmúlt pár évben voltak, de úgy alakult, hogy karácsonykor már otthon sem volt a bűncselekmény miatt” – mesélte Edina, akinek édesanyja négy évet kapott. Az édesapjukat ennél jóval korábban elveszítették, így a 29 éves nyíregyházi lányra maradt az akkor 14 éves öccse és hatéves húga, plusz a saját kisgyermeke. A munkahelyét elveszítette, az albérletét pedig fel kellett mondania, ott ugyanis nem fértek volna el négyen.

Edina akkor úgy döntött, hogy nem mondja el a kistestvéreinek, hová került az anyjuk. “A húgom akkor volt első osztályos” – magyarázta. A fedősztori az volt, hogy komoly betegsége van, és ezért kórházba kellett mennie. Az első börtönbeli látogatás során azonban már nehézségekbe ütköztek, a kislány ugyanis megkérdezte: “Anya, miért vannak rácsok az ablakon?” Eközben az iskolában is kapott megjegyezéseket, Edina szerint egyszer egy tanár a szemébe mondta, hogy “anyád egy betörő”. Így idővel a gyerekek is megtudták, hogy az anyjuk börtönben van.

Edina. Fotó: Magócsi Márton Forrás: abcug.hu
Edina – Fotó: Magócsi Márton Forrás: abcug.hu

Az Add a Kezed Egyesület ekkortájt indította programját a börtönben. Önként lehetett rá jelentkezni, de végül annyian érdeklődtek, hogy válogatni kellett a jelentkezők közül. Kóka Ágnes szerint a legtöbben amiatt jelentkeztek, mert azt remélték, így könnyebben tudják tartani a kapcsolatot a gyermekeikkel. Ez sok esetben egyáltalán nem volt egyszerű, és nemcsak azért, mert egyesek családja az ország másik felében lakott, hanem mert volt, akinek fogalma sem volt róla, egyáltalán merre van, és hogy megy a sora a gyerekének.

A beválogatott családok mentorokat kaptak, akik rendszeresen látogatták a fogvatartottat és a szabadon élő családját. Segítettek a mindennapi életben, például hivatali ügyek intézésében, családfejlesztési tréningeket tartottak. Eközben pedig rendszeresen programokat szerveztek a börtönben, a fogvatartottaknak életvezetési tanácsadást és meseterápiát tartottak, valamint nem utolsósorban igyekeztek elérni, hogy a család minél gyakrabban találkozhasson a fogvatartott családtaggal.

Kóka Ágnes, a program vezetője. Fotó: Magócsi Márton Forrás: abcug.hu
Kóka Ágnes, a program vezetője – Fotó: Magócsi Márton Forrás: abcug.hu

Voltak programok a börtönön belül, de két év alatt két alkalommal egy közös kirándulásra is el tudtak menni a fogvatartottakkal és a családjukkal. Kóka Ágnes szerint ez azért nagy szó, mert a raboknak nem kellett rabruhába lenniük, sőt még a rájuk vigyázó őrök is civilben voltak, ami “biztonságtechnikailag óriási vállalás”. A gyerekek számára ugyanakkor nagyon fontos, hogy a találkozáskor lehetőleg ne rabruhában lássák az anyjukat.

 Az apának gyesre kellett mennie

“Nekem nagyon nehéz volt, hogy senkivel sem tudtam erről beszélni” – mesélte Edina, majd hozzátette, hogy az egyesület mentora ebben nagy segítségére volt, vele ugyanis már tudott beszélgetni, sőt a gyerekeknél is elérték, hogy ne arról legyen szó, hogy az anyjuk büntetés-végrehajtási intézetben van, hanem hogy hogyan élik meg, hogy “a mama nincs velük a mindennapokban”.

Az egyesület bekapcsolódása előtti két évben mindössze egyszer tudták meglátogatni az édesanyát, később azonban az ő segítségükkel már többször is. Kiemelte azt is, hogy a gyerekeknek jólesett, hogy az anyjukat nem kellett rabruhába látniuk.

Ugyanezt emlegették Magdolnáék is. A 15 gyerekes asszony több mint egy évet töltött börtönben garázdaság miatt, addig férje, Imre vigyázott a gyerekekre, aki erre az időre gyesre ment. Azt mesélte, hogy a fiatalabb gyerekek teljesen összetörtek, amikor az anyjukat bevitték a börtönbe, volt, aki a párnája alatt sírt. Néhány hónap múlva pedig Magdolna egyik lánya is bekerült, rablás miatt. Ő bent szülte meg az első gyermekét.

“Hihetetlen, hogy ilyen létezik – mondta Magdolna a kirándulós családi napokról, ahol ott volt ő a férjével, a három gyereke, plusz a lánya a kisfiával. – Szabadon lehetett sétálni, a gyerekek is felszabadultak voltak.”

Mit szólnak ehhez a fegyőrök?

“A legtöbb energiát az veszi el, hogy meg kell győzni a személyi állományt arról, miért hasznos ez” – magyarázta Budai István, a balassagyarmati bv intézet parancsnoka egy beszélgetésen, hogyan fogadják a börtönökben az egyesületéhez hasonló programokat.

Balassagyarmaton férfi elítéltek vannak, akiknek szoros a napirendjük, percről percre be van osztva a börtönbeli életük. Az állomány tagjai hozzászoktak ehhez a katonás rendhez, hiszen a büntetés-végrehajtás egy fegyveres szervezet. “Számukra az a megnyugtató, ha minden percre pontosan megy, és rendben van” – mondta Budai.

Ezzel szemben egy civil szervezet érkezése mindig felborítja ezt a rendet, az őröknek el kell magyarázni, miért jó, és végeredményben miért lesz ettől az ő munkájuk is könnyebb. “Megbontják a rendet, de hosszú távon elősegítik a munkánkat. Ahhoz, hogy a büntetés-végrehajtás eredményes legyen, a civil szervezeteket be kell engedni” – magyarázta.

A szót ezután Juhász Attila vette át, az egri intézet parancsnoka. Neki egy szlovén kollégája mondta egyszer, hogy ha valaki bűncselekményt követ el, az kudarc neki is és a családjának is, a börtön célja pedig az, hogy túllépjenek ezen a kudarcon és reintegrálódjanak. “Reintegrálni nem szögesdróttal meg gumibottal kell, csak a bv állománya erre nem képes” – magyarázta Juhász, hogy miért engedték be az Add a Kezed Egyesületet az intézetbe az elítéltekkel dolgozni.

Juhász szerint az eredmények is látszanak, a már kiszabadult anyák közül egy vagy két visszaeső van, ami jóval kevesebb az általános magyar 50-60 százalékos visszaesői számnál.

Nem könnyű elítéltként munkát találni

A szabadulás közel sem egyszerű azoknak, akik éveket töltöttek börtönben. Magdolna gond nélkül vissza tudott illeszkedni a családjába egy év után, Edina édesanyjának viszont – aki közel négy évet töltött bent – már nem lesz ennyire egyszerű. Az 56 éves nő idén szabadul, de már mehetett eltávra, négy éjszakát töltött a családjánál.

“Hozzá van szokva a börtön mindennapi életéhez, például a háromperces zuhanyhoz” – mesélte Edina. Emellett kiesett a főzési gyakorlatból, sok mindent másképp csinál, mint a kintiek. Ugyanakkor nagy benne a tettvágy, szeretne dolgozni és nevelni a gyerekeket.

Edina persze mindezt nagy örömmel hallotta. Amióta ő a családfő, csak éjszakai műszakban tudott elhelyezkedni, nappal a gyerekekkel kellett foglalkoznia és a háztartással. Ez alatt az idő alatt közel tíz kilót fogyott. “De nem lesz könnyű, a gyerekek ahhoz szoktak hozzá, ahogy én neveltem őket, most ez újabb változás lesz az életükben” – mondta.

Az egyesület programjának egyébként része, hogy a szabadulás után is követik a család helyzetét. Az eddig szabadult hét alanyuk közül már kettőnek rendbe jött annyira az élete, hogy csak minimális mentori segítségre szorulnak.

Szabadulás után sem vehette magához a gyerekeit

Edina édesanyjának szerencséje volt, hogy a lánya gondját viselte a testvéreinek, sok anyának ez nem adatik meg. Kóka Ágnes szerint a program egyik résztvevője egy édesanya, aki már négy éve van börtönben, és még legalább ennyi ideig bent is lesz. Három gyereke van, akiket a rokonok vettek magukhoz. “Amint bekerültünk a család életébe, nyilvánvalóvá vált, hogy rosszul bánnak velük” – mondta Kóka.

Az anya a börtönből tehetetlen volt, végig kellett néznie, ahogy a gyerekei egyre soványabban látogatják, mert nem kapnak eleget enni, a lányokat pedig eközben prostitúcióra akarták kényszeríteni. Végül az egyesület közbenjárásra a gyerekek állami gondozásba kerültek, Kóka szerint most már jobb állapotban vannak, iskolába is járnak. De így is felnőttek lesznek már, mire az anyjuk kiszabadul.

A szabadulás nem újraegyesülés

A 17 éves Attilának másfél éve került börtönbe az édesanyja egy kifosztási ügy miatt. “Én csak annyit tudok, hogy hazugság minden, amit anyukámra mondtak” – mondta Attila. A fiú a testvérével egy ideig a mostohaapjuknál élt, az öccsének azonban a rossz magatartása miatt gyermekotthonba kellett vonulnia, és ő is vele költözött. Eközben havonta járt beszélőre az édesanyjához, aki végül négy hónapja kiszabadult.

A szabadulás után azonban nem vehette magához a gyerekeit, a felügyeleti jog ugyanis a gyermekotthoné. Így alakult, hogy bár az anya már szabadlábon van, mégis hetven kilométerre él a gyerekeitől, ők pedig továbbra is csak havonta egyszer találkoznak vele. “Kiszabadult, dolgozik, próbálja helyrehozni az életét” – mondta Attila. Ahhoz, hogy magához tudja venni őket, munkahelyre és lakásra van szüksége.

Attila viszont úgy gondolja, az ő esetében már felesleges elindítani az eljárást, kilenc hónap múlva úgyis 18 éves lesz. Addig úgysem érnének a végére. Az öccsével pedig nem tudja, mi lesz, ő jelenleg javítóintézetben van.

(via abcug.hu)

Megosztás Facebookon