nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
“Családalapítás? Az még ráér!” – roma nők mentorálnak roma nőket Bagon

“Családalapítás? Az még ráér!” – roma nők mentorálnak roma nőket Bagon

Kati 11 osztályt végzett, Léna csak hármat, utána otthon kellett maradnia, hogy vigyázzon a kistestvérére, amíg a felnőttek dolgoznak. Ma már mindketten felnőtt nők, saját családdal. Bagon élnek, pontosabban a bagi cigánytelepen. Mellesleg roma nőket mentorálnak. Kíváncsiak lettünk, mit jelent ez a gyakorlatban.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

A BAGázs Közhasznú Egyesület nevét mára rengetegen ismerik. Ők azok, akik a mélyszegénységben élők hibáztatása és az előítéletek gerjesztése helyett fogták magukat, és kitaláltak egy reintegrációs programot, ami mára több szempontból is modellértékűvé vált. Mi is írtunk korábban a munkájukról, arról például, ahogy budapesti önkénteseikkel a bagi cigánytelepen élő gyerekeket korrepetálják, és a Prezi munkatársaival és a helyi romákkal közösen házakat újítanak fel, nyílászárókat cserélnek. Mentorprogramjuk, melyben (többek között) roma nők mentorálják sorstársaikat, két éve fut. 

“Itt mindennek a kulcsa a bizalom” 

A történet nyolc nővel indult. Őket választotta ki mentornak Both Emőke, a BAGázs elnöke. Az asszonyok először képzésekre jártak, ahol felkészítették őket az új szerepükre. Utána választhattak, kiket szeretnének mentorálni a telepen. Természetesen a jelentkezés önkéntes volt.

Itt mindennek a kulcsa a bizalom – kezdi Kati, aki öt gyermekével és férjével él Bagon. – Először nekünk kellett kiérdemelni a BAGázs bizalmát, utána mi próbáltunk meg összebarátkozni a mentoráltjainkkal. Eleinte csak be-beugrottunk hozzájuk, nem szerettünk volna erőszakosnak tűnni. Mit főzöl ma? – kérdeztük. Volt, hogy tényleg csak az ebéd volt a téma. Lassan megpróbáltuk kideríteni, hogy mik azok a problémák, amik nyomasztják a nőket, milyen célokat lehetne közösen megfogalmazni.” 

Katiékkal a BAGázs konténerházában beszélgettünk, a bagi cigánytelepen
Katiékkal a BAGázs konténerházában beszélgettünk, a bagi cigánytelepen

Az én egyik mentoráltam egy nyolcgyermekes fiatalasszony volt. A gyerekek nem jártak rendszeresen óvodába, iskolába. Ahogy egyébként ők sem a férjével, amikor gyerekek voltak. Sok beszélgetés kellett hozzá, mire megértette az asszony, miért nagyon fontos ezen változtatni. Utána abban volt szüksége tanácsra, hogy hogyan szervezze meg a napokat, például hogyan indítsa el a gyerekeket reggel.

Kati és mentoráltja között szóba került a higiénia is. Kati szerint ezt nehéz volt úgy kezelni, hogy a fiatal nő ne szégyellje folyton el magát. “A szégyent nagyon fontos elkerülni, már csak azért is, mert abból könnyen sértődés lesz, a sértődésből pedig harag, utána már nem állnak szóba az emberrel  magyarázza. – Szintén nagyon fontos volt beszélni a védőoltásokról, mert azok sorsát sem követték ebben a családban. Talán az óvodába, iskolába járás mellett ez volt a leghasznosabb segítség a részemről.

Végül jött a legintimebb téma, a fogamzásgátlás. Nyolcadik gyerek után egy kilencedik? Meg is beszéltük, hogy elmegyünk együtt egy orvoshoz, de a végén megijedt a műtéttől, és nem jött el.” Kati azt mondja, ez az egyik legösszetettebb probléma a telepen. “Sokan azért nem vágnak bele, mert nem tudják vállalni a havi többletköltséget. Ráadásul itt az a természetes, otthonról hozott minta, hogy sok gyerek van a családban. Végül tényleg igaz, hogy félnek minden beavatkozástól. Vagyis a bizalom itt is kulcsszerepet játszik.”

10 Fotó megtekintése

„Családalapítás? Az még ráér!” – Kati

A konténerházak kívülről.
Még több +
Katiék háza. Belülről otthonos, tágas, kívülről még be kellene fejezni.
Még több +
A meleget Katiéknál is, más családoknál is kályha adja, fűteni itt fával kell.
Még több +
A fürdőt Katiék nagyfia hozta rendbe, aki kőművesnek, burkolónak tanul.
Még több +
A két mentor.
Még több +

A képre kattintva galéria nyílik

“A családalapítás ráér!” 

Léna mentoráltja egy negyvenes éveiben járó nő, hat gyermekkel, akik közül már csak egy kiskorú. Az asszonynak  Léna szerint  elsősorban párkapcsolati problémái voltak.

Gyakorlatilag nem tudtak semmit megbeszélni. Előfordult, hogy ivott a férje, a munkától pedig húzódozott, nem csoda, hogy a felesége nagyon csalódott volt. Megbeszéltük, mik az ő saját erősségei. Hogy hogyan tudná egy kicsit függetleníteni magát a haragjától, a férjétől, hogyan tudna a saját dolgaira koncentrálni. Meglepetésünkre nemcsak ő kezdett el szépen változni, hanem a férje is. A nehézségek ellenére együtt maradtak, és ma már szépen élnek. Az asszony rengeteget emlegeti a beszélgetéseinket.

Léna szerint a felnőttek nehézségei mindig a saját gyerekkorukból jönnek. “A szegénység, a reménytelenség sok emberből csinál tehetetlen felnőttet  mondja. – Nekem ebben a programban nagyon jó tapasztalat volt, hogy a segítségemnek igenis van értelme. Hogy lehet hatni az emberekre, ahogy ránk is hatott a kezdetekben a BAGázs. Mi Katival hiszünk benne, hogy meg lehet változtatni a szemléletet. Hogy át lehet adni azt az üzenetet a nőknek, kamasz gyerekeknek, hogy ami mindennél fontosabb, az a tanulás, a családalapítás ráér.” 

Léna (balra) szerint a szegénység, a reménytelenség sok emberből csinál tehetetlen felnőttet
Léna (balra) szerint a szegénység, a reménytelenség sok emberből csinál tehetetlen felnőttet

A koncepció az volt, hogy egy nő sokkal könnyebben szót ért egy másik nővel – mondja Both Emőke. – Szerettük volna, hogy ha mentor is, mentorált is megtanulja, mit jelent a tudatosság, mit jelent a felelősség. Ez utóbbi maximálisan be is jött. Először a mentorok gyerekei kezdték el még komolyabban venni a tanulást, persze részben az IKSZ nevű programunk eredményeként (Iskolai Közösségi Szolgálat – a szerző megjegyzése). Nem egyszer hallottam azt a mondatot a mentoroktól, hogy: Nem tehetem meg, pont én, hogy a gyerek nem jár iskolába! Utána a jó példa – a sok beszélgetés hatására – átragadt a mentorprogramban részt vevő többi családra.” 

Belépés csak nőknek 

A mentorprogram szerves része a Női Klub, amit heti, kétheti rendszerességgel tartanak Bagon. “Eleinte csak az olvasás volt a fókuszban. Szinte kizárólag nők jártak a klubba. Lassan kiderült, hogy nemcsak az olvasásról kellene a programnak szólnia, hiszen a klub remek lehetőség arra, hogy a kialakult kapcsolatok megmaradjanak” – meséli Emőke. “Áh, a női klub az valami csoda! – teszi hozzá Kati mosolyogva. – Beszélgetünk, játszunk. Hogy mit? Hát mindenfélét, székfoglalósat, barkochbát. Valamit a pestiek tanítanak nekünk, valamit mi nekik. Máskor meghívnak egy vendéget, háziorvost, gyámügyest, akinek fel lehet tenni a kérdéseinket. Vagy csak úgy megünneplünk valamit, magunk között.” 

8 Fotó megtekintése

„Családalapítás? Az még ráér!” – Léna

Léna háza, ahol a lányával él
Még több +
Mások csak deszkákkal tudják bővíteni a házukat
Még több +
Itt mindenki mindenkit ismer 50 ház van, közel 400 ember
Még több +

A képre kattintva galéria nyílik

Emőke szerint a telepen élő nők többszörösen nehéz helyzetben vannak. Nagyon kevés pénzből gazdálkodnak, többnyire sok gyereket nevelnek. “A csoportnak számos hozadéka volt, a nők egyrészt megoszthatták egymással a gondjaikat, és közben észrevétlenül megtanultak mások előtt kommunikálni.” A telepen általában a nők generálják a legtöbb változást. “Bizonyára az anyaság miatt. Az itteni emberek többsége a hagyományos szerepekben gondolkodik, vagyis számukra a női szerep egyenlő az anyasággal. Az anyaság pedig azt jelenti, hogy elsősorban ők foglalkoznak a gyerekekkel. Mindez persze összefügg az iskolázottsággal is.

Ha egy nő fiatal korában kiesik az oktatásból, szinte azonnal családanya lesz. A program hatására ez a szemlélet is változni kezdett. Ismerünk egy 22 éves nőt, aki a középiskolás évei után felköltözött a fővárosba, és elhelyezkedett egy kertészetben. Ma már egy csapatnak a vezetője, a családalapításról azt mondja: ráér.

Kati és Léna ma már a BAGázs állandó munkavállalója. Példájuk a telepen messze nem egyedülálló. A mentorprogramnak tehát számos, közvetlen jó hatása is van. Megváltoztathat egy ilyen kezdeményezés mindent? Aligha. Lesznek még problémák a családokban? Bizonyára. De ez így is mérföldekre van attól, mintha soha semmi nem történne, mintha mindenki csak várná a csodát, ölbe tett kézzel.

Megosztás Facebookon