“Nem kizárt, hogy tényleg mi vagyunk az ördögök” – exkluzív interjú a Pussy Riot tagjaival

Putyin vetkőzzön pucérra, Nyikita Mihalkov kapja be, a mellbimbó legyen fedetlen, Madonna pedig nem barát, csak vacsoratárs – többek között ilyen irányt vett beszélgetésünk a Pussy Riot Budapesten tartózkodó két tagjával, a Putyin börtönét megjárt Marija “Mása” Aljohinával és Nagyezsda “Nadja” Tolokonnyikovával, valamint utóbbi férjével, az ugyancsak politikailag aktív Pjotr Verzilovval.

Fotó: Dobos Geri

Putyin szereti félmeztelenül megülni a lovát, mint azt számos fotó is bizonyítja. A félmeztelen lovaglás csak az idősecske diktátorok közt dívik, vagy afféle nemzeti sport?

Nadja: Igen, Putyin félmeztelen lovas, és ez nekünk édeskevés: mi azt akarjuk, hogy ülje csak meg teljesen pucéron azt az állatot! Anyaszült meztelenül még ennél is szórakoztatóbb lenne. A félmeztelenség a szegény ember meztelensége – ezt vallom. De ha már a testrészeknél tartunk, lelkes támogatói vagyunk a Szabadságot a mellbimbónak! mozgalomnak. Kiállunk a mellbimbó szabadságáért. Mai képmutató világunkban egy felül meztelen nő ugyanolyan megítélés alá esik, mint egy alul-felül meztelen férfi. És ez tarthatatlan. Szóval vetkőzzön csak Putyin tovább!
Mása: Putyinnak nem sikerült népmozgalmat indítania a félmeztelen lovaglással. Már csak azért sem, mert csak kevés orosz engedheti meg magának, hogy lovat tartson.

Az orosz ortodox egyház feje azt mondja, hogy amit önök művelnek, az maga az ördög műve. Önök azt mondják, amit Putyin művel, az az ördögi. De mit mond maga az ördög?
Mása: Az sem kizárt, hogy tényleg mi vagyunk az ördögök. A mi abszurd orosz valóságunkban Putyin egy istenség, szóval ha ő az isten, hozzá képest mi könnyen lehetünk akár ördögök is.  Mi vagyunk a jó ördögök. De magát Putyint nem is mondanám ördögnek. Csak egy rendőr, aki elnöki hatalmat kapott.
Nadja: Olvastam egy könyvet, a címe az, hogy A feleségem boszorkány. Számomra ő a követendő példa: a boszorkányfeleség. Kora gyerekkorom óta boszorkány akarok lenni. Még az is előfordulhat, hogy egyszer férjezett boszorkány leszek.

Fotó: Dobos Geri

Amikor a Megváltó Krisztus-székesegyházbeli performance-uk után bíróság elő kerültek, sejtették, hogy az eljárás csupán színjáték, és az ítélet már az elején megszületett?
Nadja: Mivel nem voltunk hajlandóak elismerni, hogy bűnösök vagyunk, tudtuk, mi vár ránk. Tiszta sor volt, mit akarnak tőlünk. Hogy bűnösnek valljuk magunkat, és hogy megnevezzük azt a két másik Pussy Riot-tagot, akik ugyancsak ott voltak a székesegyházbeli performance-en. Hármunkat vettek őrizetbe, kétfős hiányuk volt. Azzal fenyegettek, hogy ha nem vallunk, három év börtönt varrnak a nyakunkba. De nem számoltak a nagy médiaérdeklődéssel. Így csak két évet kaptunk. De már a tárgyalások elején biztosak voltunk benne, hogy ez börtönnel vagy munkatáborral fog végződni.

Mi volt a legnyomasztóbb börtönélményük?
Nadja: Megismertem egy lányt, újonc volt még, és nagyon tapasztalatlan. Rendőruniformist kellett varrnunk, és szegénynek nagyon nem ment. Nem tudott lépést tartani a régiekkel. Nem kerülhette el a büntetését: a régi gárda arra kényszerítette, hogy vetkőzzön le, és úgy, pucéron varrja az egyenruhákat.

Fotó: Dobos Geri

És önöket nem érték komolyabb atrocitások?
Nadja: A börtönvezetőség tudta, hogy vannak ügyvédeim, a sajtó is figyel rám, ezért engem nem mertek bántani.  Más stratégiát választottak: engem nem zaklattak, de a környezetemben lévőket igen. Arra játszottak, hogy ők majd elvégzik a piszkos munkát. Szigorításokat vezettek be, megvonták a telefont, a cigit, a mosakodási lehetőséget a többiektől, és ha valaki panaszt tett, annak azt mondták, hogy mindez miattunk van, mert a nyilvánosság előtt kritizáltuk a börtönviszonyokat.

Az interjú folytatásáért kattints!