Aktuális

“Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk” – egy nevelőanya hétköznapjai

Nyerges Krisztina huszonöt gyereket nevelt fel, tizenvalahány unokája is van. A 48 éves asszony 23 éve dolgozik nevelőanyaként a kecskeméti SOS faluban. Jelenleg "csak" nyolc gyerek él vele. Az SOS Gyermekfalvakkal közösen indított cikksorozatunkban, személyes történeteken keresztül nyújtunk bepillantást a gyermekvédelem világába. Második cikkünkben, az SOS Gyermekfalvak napja alkalmából, egy nevelőszülő hétköznapjait mutatjuk be.

A rendezett nappaliban beszélgetünk, a polcokon sok játék, az asztalon karcolások mélyrétegei. Közben zajlik az élet, az iskoláskorú gyerekek jönnek-mennek, megreggeliznek. A nyolc gyerek mind SOS-testvérnek tekinti egymást. Krisztina olyan gyerekeket nevel, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból. Többnyire azonban nem közvetlenül a szülőktől érkeznek, hanem köztes állomásról: csecsemőotthonból, lakásotthonból, másik nevelőszülőtől.

Ma több mint 20 ezer gyermek él gyermekvédelmi gondoskodásban, s nem a vér szerinti szüleivel. Az SOS Gyermekfalvak közel 400 gyereknek ad családot nevelőszülői hálózatán és gyermekfalvain keresztül Kecskeméten, Battonyán és Kőszegen. A gyermekfalvak sajátossága, hogy a nevelőszülőknél a gyerekek testvéreikkel együtt maradva, családként nőhetnek fel. Krisztinához így kerülhetett egy egész testvérsor.

Papírtortát etettek a gyerekkel a születésnapján

A négy testvérhez másfél hónapig járt fel Pestre barátkozni a csecsemőotthonba heti háromszor, miközben otthon is várta hat-hét gyerek. Egyszer egy tízéves gyerek érkezett, akinek korábban szétszakadt a családja, ide-oda dobálták. A házban követelte a szabályokat, a napirendet, élvezte, hogy végre van mindennek formája és rendje. Akiket pici kortól nevel, azok anyának szólítják, az idősebbek Kriszti néninek.

Nem ritka, hogy a gyermekfaluba  bántalmazott, traumatizált gyermekek érkeznek. A családból való kiemelés oka ugyanis legtöbb esetben a gyerek elhanyagolása, a szülők szenvedélybetegsége vagy bántalmazás.

 
 
 

“Amikor rossz volt a kisfiú, a születésnapjára papírtortát rajzoltak neki, és azt kellett megennie. Először nem akarták elhinni, hogy itt nem lesz bántalmazás, és kifejezetten provokálták, hogy én mikor ütök. Volt, hogy ökölbe szorult a kezem, nehogy odacsapjak” – meséli Krisztina.

Nyerges Krisztina

Aztán idővel szépen rendbe jöttek a nyugodt körülmények között.

Jelenleg 5500 nevelőszülő dolgozik az országban, ebből 70-en az SOS Gyermekfalvak keretein belül. Ennél azonban jóval többre lenne szükség. 2014 január elseje óta ugyanis a jogszabályi változások alapján minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni. A nevelőszülők sokszor nehezebb helyzetben vannak, mint a vér szerinti vagy az örökbe fogadó szülők, hiszen arra is fel kell készülniük, hogy akár el kell válniuk nevelt gyermekeiktől. A cél ugyanis a gyermekek visszagondozása a családjukba, vagy örökbe adásuk.

Krisztinának egy kislányt tavaly sikerült örökbe adnia, ez volt az első örökbe adása a 23 év alatt. A kis Tímeát születése óta nevelte, és kétéves korában került családba.

Nagyon profin végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk mindannyian.

A kislány koraszülött, újraélesztett baba volt, a mozgásfejlődése nehezen indult be, fejlesztésre kellett hordani, de aztán behozta a lemaradást. Krisztina azt hitte, azonnal elviszik, amikor másfél évesen örökbe adhatóvá vált, de fél évig kerestek neki családot, többen elutasították, mert roma vezetéknevet visel. Az örökbe fogadó pár két hónapig járt barátkozni, végül Krisztina és a gyerekek elbúcsúztatták a kislányt.

 

“Mikor utolsó reggel öltöztettem, pelenkáztam, potyogtak a könnyeim, ő meg kinevetett.

A gyerekek is sírtak, a nevelőanya utána pszichológusi segítséget kért, hogy fel tudja dolgozni az elválást. De tudja: jó helyre, végleges családba került a kislány.

A legtöbb gyerek beragad a rendszerbe

A többségnek sajnos se a vér szerint családjába visszakerülni nincs esélye, se arra, hogy örökbe fogadják. Krisztina a négy testvért már javasolta örökbe adásra, a szüleik nem látogatják őket, de a gyámhivatal úgy döntött, hogy már nincs esélyük családba kerülni a koruk miatt (7 és 14 év között vannak, és a négyből három fiú). Így ők maradnak állami gondozottak. Krisztina azt figyelte meg, egy idő után a vér szerinti szülő is gondozottá válik: “azt szeretik, ha velük foglalkozom, nagyon szeretnek ide járni, ápolom a lelküket”. A gyerekeket felkavarja pár napra a szülők látogatása, és ha van olyan köztük, akit nem látogatnak, annak fáj, hogy a másikat igen.

Persze aki itt nő fel, az is kikerül. Krisztina büszke rá, hogy a neveltjei mind szakmát szereztek, dolgoznak, gyereket nevelnek. “Nem a középosztályhoz tartoznak, mind küszködik, mint fél Magyarország, de mindenki nagyon szépen neveli a gyerekeit.” Kertész, ápolónő, lakatos – sorolja a végzettségeket. A 25 gyerek között még nem volt, aki felsőfokú diplomát szerzett volna, de az egyik volt neveltje most fog felvételizni egy műszaki főiskolára, ő már elkerült innen az ifjúsági házba.

Szoros napirend hajnali öttől este kilencig

Hogy néz ki egy átlagos nap? A nevelőanya ötkor kel, előkészíti a reggelit, a gyerekeket hatkor ébreszti. A gyerekek elindulnak az iskolába, utána Krisztina rendet rak, adminisztrál, takarít, vásárol, ügyeket intéz. Hétvégén Krisztina főz a csapatra (“nem válogatósak” – mondja), hétköznap az iskolában esznek. Mikor megjönnek az iskolások, átnézi az üzenőfüzetet, a tolltartót, a kicsivel még olvas, aztán vacsora. Utána minden gyereknek van feladata a háztartásban. Esti mesét a tévében néznek, és 9-kor szigorúan alvás.

A szolgálat napi 24 órán át tart. Krisztina összegyűjti a szabadnapjait, és havonta öt napra hazautazik a családjához, akkor egy állandó helyettes – mindig ugyanaz – van a gyerekekkel. Betegállományban még nem volt 23 év alatt, ha belázasodik, a nagy gyerekek segítenek. Ha valamelyik gyereket váratlanul kórházba kell vinni, akkor elindul, és közben hívja a szomszéd házbeli nevelőanyát.

Magánéletet a szabadsága alatt tud élni. Mikor felvették, még csak egyedülálló nőket alkalmazott az SOS, azóta már házas nők is lehetnek nevelőanyák, olyankor a férj és a gyerekek is itt laknak a faluban. Hogy lehet ezt az életformát bírni? “Én szeretem. Ehhez kell egy bizonyos megszállottság” – mondja szerényen.

Mindig van valami apró öröm. Mikor jön haza a gyerek az iskolából és szorongatja a pogácsát a kezében: »anya, ezt neked hoztam«. Egy kislány egyszer azt mondta: »mami, ha te öreg leszel, akkor én főzök, mosok rád, és pakolom a botodat«. Az ilyenekért érdemes csinálni.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.
 

A képekhez illusztrációként használtuk a fotókat, az SOS Gyermekfalvak engedélyével.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top