nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Belvárosi utcák és sorsok egy hajléktalan kalauzolásával

Belvárosi utcák és sorsok egy hajléktalan kalauzolásával

A "Lépjen be a nappalimba" városnéző séta nem csupán egy hagyományos túra, amely során a hajléktalanlét jellegzetes helyszíneit ismerhetjük meg, de bejárhatjuk a lecsúszás és a felemelkedés útjait is. Rálátásunk nyílik a fedél nélkül élők mindennapos küzdelmeire és az őket segítők sokszor szélmalomharcnak tűnő munkájára.
Fodor Réka
f Ajánlom

Honnan máshonnan indulhatna a hajléktalansorsot bemutató séta, mint a Blaháról? Ha a Blaha Lujza térre gondolunk, mindenkinek beugrik az a kép, amelyen hosszú, kígyózó sorban emberek várják, hogy egy tál meleg ételhez jussanak. Az Ételt az Életért Alapítvány, vagy ahogy a köznyelv hívja őket, a krisnások tizenöt éven át naponta osztottak itt meleg ételt, egészen 2013-ig.

A Blaha nemcsak azért kedvelt a hajléktalanok körében, mert innen könnyen elérhetők a számukra létfontosságú ellátók, melegedők, szálláshelyek, hanem péntek délutánonként az utcajogász is itt fogadja mindazokat a rászorulókat, akiknek jogi tanácsadásra van szükségük.

Az aluljáróban egy emléktábla előtt várnak idegenvezetőink: Takács Attila, aki egykor maga is megtapasztalta milyen padon, a csillagos ég alatt aludni, és Dudás Krisztián szociális munkás. Történelmi kitekintést adtak a rendszerváltás előtti és az azt követő időszakról. Meséltek arról, hogy az itt lezajló ülősztrájk hívta fel először a figyelmet a nehéz helyzetű emberekre, és ez a társadalmi figyelem indította el a hajléktalan embereket segítő szolgáltatások sorát.

Takács Attila élettörténetei színesítették a túrát
Takács Attila élettörténetei színesítették a túrát

Üresen álló házak kapujában fekszenek a hajléktalanok

A hetedik kerületi séta egyik utcájában lerobbant állapotú épületek előtt álltunk meg. “Itt a telkek sokat érnek, ezért megvárják, amíg összedől a ház, és akkor eladják a telket” – vázolta fel kritikusan a városrendezési terveket Attila. Szerinte megoldás lenne, ha ezeket a lakásokat olcsón kiadná az önkormányzat azzal a feltétellel, hogy a lakó állagmegóvást végez.  

Omladozó, gaffitis falak a belvárosban
Omladozó, graffitis falak a belvárosban

Követendő példaként a Kőbányai Önkormányzat hozzáállását említette; a Terebesi erdőben élő kunyhólakók otthonait három éve le akarták dózerolni, de A Város Mindenkié (AVM) érdekvédő csoport közbenjárásával sikerült megállapodni, hogy az önkormányzat évente két felújításra szoruló lakást átad a kunyhólakóknak, sőt munkát is kínál.

Dudás Krisztián mesélt nekünk a Menhely Alapítvány Sarokház programjáról is, amelyben tizenkét utcán lakó embert költöztettek tíz hónapra egy családi házba, és segítenek nekik munkát találni, valamint az önálló élethez szükséges készségeket elsajátítani. A legtöbb gond a pénz beosztásával van: az utcai életben mindenki egyik napról a másikra él, a beilleszkedéshez pedig újra meg kell tanulni gazdálkodni, előre tervezni.

Dudás Krisztián szerint egy hajléktalannak  sokszor egy jó szó többet ér, mint egy százas
Dudás Krisztián szerint egy hajléktalannak sokszor egy jó szó többet ér, mint egy százas

Rövid gyaloglás után az egykori zsidó kaszinó épülete elé jutottunk. A tulajdonos kölcsönadta az épületet festő barátainak, hogy műterem, galéria legyen belőle, de mivel a festők egy része aktivista is volt, így lassan egyre több hajléktalan talált itt menedéket. 2010-től az épület közösségi térként működött: “szabad bolt” volt benne, vagyis mindenki elhozta, ami nem kellett neki, és elvitte azt, amire szüksége volt. Koncertet és utcabált is szerveztek, sőt gyerekeket is korrepetáltak. Azóta az épületet a tulajdonos eladta, irodaház lett belőle.

Az egykori zsidó kaszinó épülete
Az egykori zsidó kaszinó épülete

“A hajléktalanoknak marad a bokor”

A következő állomáson egy nemrégiben bezárt nyilvános illemhely áll. Adja magát a kérdés, lakhatás híján hova is járnak a fedél nélkül élők vécére? A fővárosban 70-80 nyilvános illemhely áll csupán rendelkezésre, melyek legtöbbje fizetős. A melegedők zöme hétköznap nyitva van, de szakrendelőkbe is besurrannak, vagy bevásárlóközpontokba, ha a biztonsági őr ki nem hajítja őket.
“Egy hajléktalan úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy egy használaton kívüli vécét bérelt. Segítséggel felújította, sőt még egy pici lakrészt is kialakított magának” – meséli Attila.

Élet a melegedőben

Már alig vártuk, hogy a cudar időben beérjünk a Menhely Alapítvány melegedőjébe. Krisztián körbevezetett a szobákon, és megmutatta, hol tudnak a hajléktalanok mosdani, mosni, telefonálni, netezni, ügyeket intézni. Az utcán élők iratai gyakran eltűnnek, így itt legtöbbször iratpótlás miatt kérnek segítséget.

A Kürt utcai épület régen közfürdőként üzemelt
A Kürt utcai épület régen közfürdőként üzemelt

Itt készül a Fedél Nélkül újság, amelyet hajléktalanok terjesztenek, és írnak. A lapot 45 forintos darabáron veszik, az eladott példánynak kötött ára nincs. Attila sokáig ebből élt, amikor nem volt munkája és lakhatása.

Egy festmény a melegedőből
Egy festmény a melegedőből

A melegedő pincéjében korábban csomagmegőrző működött, most ez is a melegedő része – reggelente 260 embernek tudnak itt szendvicset és teát osztani. A csomagok megőrzésére az alapítvány Vajdahunyad utcai intézményében van lehetőség: 827 zárható szekrényben tudják tartani holmijukat.

Reggelente teltház van
Reggelente telt ház van

Fapados álom

Az éjjeli menedékhelyeket ugyan nem látogattuk meg a túra során, de túravezetőinkkel beszélgettünk az alvási lehetőségekről. Ez a hajléktalan “fapad”. Ide ingyen, de sorban állás után lehet bekerülni: vaságy és matrac van, ágynemű nincs. Egy légtérben átlagosan 20 személy éjszakázik. Ide délután 6-tól be lehet jutni, de reggel el kell hagyni az intézményt. Alkohol fogyasztása tilos, és a bekerüléshez negatív tüdőszűrő lelet is kell. Általában külön helyezik el a férfiakat és a nőket, de szerencsére már néhány helyen van lehetőség párok elhelyezésére is, és kutyával is lehet szálláshelyet találni. Mégis sokaknak ez csak a kihűlés elkerülésére jelent megoldást.

A másik lehetőség az átmeneti szálló, ahol havonta 9000 forintért juthat négyágyas szobákban helyhez a rászoruló. Ezekből a szállókból hiány van, több hónapig eltarthat, mire felszabadul egy-egy hely.

Krisztián mesélt egy hetvenéves ügyfeléről, aki nyugdíjasként ingyen utazhatott, így az éjszakáit éveken keresztül vonatokon töltötte. A sors iróniája, hogy a bácsinak százötvenezres nyugdíja volt, de nem tudott annyit félretenni, hogy egy albérlet háromhavi kaucióját letegye. Végül az alapítvány segített neki ebben, így ő már nem az utcán él.

Felemelkedés az utcáról

Annak ellenére, hogy az utcai élet nehezített pálya, lehetséges a kitörés. Krisztián említette, hogy kevés sikertörténet híre jut vissza hozzájuk, de nem azért mert nincs, hanem azért, mert az a jó, ha a valaha volt hajléktalan feléget maga mögött mindent, és nem tartja életben az utcai kapcsolatait. Attila élete is példaként szolgálhat, habár többször – nagyon szerényen – azt mondta, hogy neki szerencséje volt.

Nagyon gyorsan, másfél hónap alatt került az utcára: hozott egy rossz üzleti döntést, és mindene odalett. Bérelt lakásából a padra került, majd átmeneti szállóra. Lakott egy ideig a Kaszinóban szívességből, de önkényes lakásfoglalóként is élt egy elhagyott laktanyában Budapest szélén. Most a Keleti Blokk Művészeti Egyesületnél dolgozik, rádiózik, és ott bérel egy pici szobát.  Lassan, de rendeződik az élete.

A hajléktalanok mindennapjait bemutató túrát az idén 25 éves Menhely Alapítvány és a különleges városi sétákat kínáló BUPAP közös szervezésében jártam végig. Életre szóló élmény volt.
 
Megosztás Facebookon