Mindennapi korrupció: még mindig jár a hálapénz

Emlékszem, hogy amikor a vezetésórán szerencsétlenkedtem a rutinvizsga előtt, és a gumiknál már csak az idegeim füstölögtek jobban, kínomban vicceltem, hogy istenem, vajon a vizsgáztató mennyiből lenne meggyőzhető arról, hogy én tudok vezetni. Mire az oktató azt mondta, nem sokból. Én tényleg viccnek szántam, és nem hittem volna, hogy ez ilyen könnyen megy. Szóval a korrupció ilyen: hétköznapi és pofátlanul egyszerű, nem hallani ördögpaták dobogását, és a föld sem nyílik meg alattunk.

A tényfeltárásban élenjáró Átlátszó egyik oldalán, a fizettem.hu-n olvashatók rövid történetek arról, ki, hol, miért és mennyi kenőpénzt fizettet, vagy érezte úgy, hogy adnia kell. Sőt, olyat is olvasni, hogy valaki visszautasította a pénzt – merthogy ilyen is van.

“Az egyik gyermekemet hazafelé menet a zöld jelzésnél a gyalogátkelőhelyen ütötte el egy elmélázó autós, a gyermekemet súlyos állapotban, többszörös töréssel, koponyaűri vérzéssel szállították a mentők a Fővárosi Baleseti Intézetbe. Az egyik műtétről a másikra rohanó, hullafáradt orvosnak elég határozottan próbáltam egy nagyobb összeget odaadni a műtét előtt, amikor szó szerint nagyon erősen megmarkolta a karomat és azt mondta, MEGÍGÉREM, HOGY MINDENT MEGTESZEK A GYERMEKÉÉRT, ÉN NEM EZÉRT LETTEM ORVOS!”

Mindennapi korrupciónak az számít, amikor kisebb (mondjuk nem milliós, de az egyes embernek azért akár számottevő) összegek cserélnek gazdát hétköznapi helyzetekben: iskolában, hivatalban, kórházban vagy éppen autóvezetői vizsgán. Ideszámít az is, amikor a buszsofőr vagy az ellenőr némi pénzért cserébe eltekint a jegyvásárlástól, vagy a kerékbilincset eltávolító parkolóőr a hivatalos összeg felét kéri. Számlát nem ad, szert tesz egy kis mellékes jövedelemre, és okoz némi kárt cégének.

Az esetek legtöbbje egészségügyi történet – és ahogy a fenti példa mutatja, vannak pozitívak is, és nem csak a hálapénzes lenyúlások. De utóbbiból nincs hiány.

“Anyám rákos volt, többször műtötték, és kemoterápiára is kellett járnia. Az orvosok és ápolónők gyakorlatilag elvárták a hálapénzt, és még így is akadtak köztük olyanok, akik sosem értek rá kérdésekre válaszolni, emberségesen bánni vele vagy rendesen kivizsgálni. A hálapénz segítségével nekünk is sikerült 2 és fél hónap helyett 2 hét múlva időpontot szerezni. Anyám másfél évig volt rákos, szerintem ezalatt 350-500 ezer között volt a hálapénzként elosztogatott összeg.”

A Transparency International kérdéseire válaszolók 77 százaléka vélte úgy, hogy bevett szokás hálapénzt vagy borravalót adni a kórházi orvosoknak olyan ellátásért, amelyre egyébként ingyenesen lennénk jogosultak. Ezt legtöbb esetben sem a betegek, sem pedig maguk az orvosok nem tekintik törvénybe ütköző gyakorlatnak. Reménykedjünk, hogy hátha unokáinknak már fogalmuk sem lesz arról, miért kell borítékokat csúsztatni a fehér köpenyekbe, mert a Magyar Rezidens Szövetség kampányolni kezdett a hálapénz megszüntetéséért. Merthogy a minden negyedik ember szerint komoly problémát jelent a korrupció.

De úgy tűnik, hogy – hozzám hasonlóan – a jogosítvány megszerzése is. Legalábbis tisztességes úton. Mondjuk, nem tudom, hogy alszik az az oktató, aki átenged valakit akkor is, ha majdnem kivasalja egy teherautó, vagy kis híján elcsap egy gyalogost.

“Oktatóm szólt, hogy 30 000 Ft-ért elsőnek átmehetek, én ezt sokalltam és mondtam, hogy nem fogok fizetni. Még 2 alkalmam volt a kötelező vezetésből. 2 óra alatt lealkudta magát 20e ftra, és mondta, hogy ha nem hozom akkor bárhogy vezetek biztos bukás. A vizsgára vittem a pénzt. Ahhoz képest, hogy egyből a legelején majdnem elcsapott minket egy kamion, a papíron 45 perces vizsgának 10 perc után vége lett. Sikeresen átmentem!”

Magyarország évek óta változatlanul az Európai Unió alsó, korrupt harmadában szerepel, korrupcióban 28 tagállam között a 21. helyen végzett. Példát lehetne venni a sokat emlegetett skandináv bezzegországokról, Svájcról és Hollandiáról. Ott nyilván nem kell – telefonon! – pénzt ígérni az önkormányzati hivatalnoknak azért, hogy takarítsa el a bulihétvégék után a kellemetlen melléktermékeket az utcáról. Amit nem mellesleg az adóbevételekből kellene.

“A környéken számos bulihely van, így rendszeresen reggelre az utcákat ellepik a hányás-vizelet-ürülékkupacok. A mai napon egy nagy kupac emberi ürülék várta a látogatókat a fodrászüzlet bejárata mellett. A kerületi önkormányzatnál ide-oda kapcsolgatás után végül egy ügyintéző azt mondta, hogy ezzel nem sok mindent tudnak kezdeni, a járdatakarítás nem egy rendszeresen megrendelhető szolgáltatás, de feltette a következő kérdést: hajlandóak feketén fizetni? Ha igen, akkor adok egy kollégát, beszéljék meg vele, de én hallani sem akarok róla. Kolléga annyit mondott, hogy valamelyik nap majd arra jár, megnézi a terepet, és beszéljük meg személyesen, hogy mennyire is szeretnénk, hogy alaposabb legyen arrafelé a takarítás.”

A buszon és villamoson ülve már én is voltam fültanúja annak, hogy az ellenőr egyezkedett a bliccelő utassal, és még csak nem is burkoltan zajlott az üzlet. De mint a többi esetben, itt is vannak olyanok, akik ellenállnak a korrupciónak. Egy eset Esztergomból sofőr és utas között:

“A klasszikus jegy helyett alku:
Két jegyet kérek. (Esztergomban csak a buszon lehet venni.)
300 jó lesz?
Jegyet kérek.
Nem tudok visszaadni. – Vigyorogva lökte el a kezem és verte ki azzal a mozdulattal a kezemből az ötezrest. Sebaj, összekotortuk, leültünk. Majd néztük a visszapillantón át, ahogy vigyorog ránk, és vállát emelgetve jelzi, hogy mennyire hülyék is vagyunk, mert így többe van. A leszállásig még hárman szálltak fel – senki nem kapott jegyet.”

Kinek 300 forint, kinek 40 millió forint kell azért, hogy tegyen valamit egy ügy érdekében – utóbbi példa arra, hogy valakinek ennyit ért az, hogy IT-szakembereket alkalmazzon szürkén.

A fizettem.hu oldalon sok történet van, lehet vallani, ha valaki korrupció bűnébe esett, és okulni, merthogy minden gazdasági számítás szerint a korrupció valójában nem is éri meg. Érdekes, hogy ennek ellenére mégis egyre terjed.