A busz nem arra való, hogy eljuss vele munkába

A történetben számít a terhesség ténye, mert nyilván amikor épp nem a nyolcadik hónap elején járok, sokkal könnyebben viselem, ha fullra tömött buszra kell felszuszakolni magam, nem kell félteni a pocakomat az összenyomódástól. Bár ez a ma reggeli helyzet olyan volt, hogy még terhesség nélkül sem vállaltam volna be, hogy a buszokból és kisföldalattiból fürtökben lógó tömeghez közelítsek. Mivel sorra kellett elengednem a járműveket, így az amúgy félórás útból másfél órás lett, és még el sem értem az úti célomat, azaz a munkahelyemet, épp csak a háromnegyedéig jutottam. Itt még a 9-es busszal kellett volna megküzdenem, de feladtam, miután két buszt kellett elintegetnem anélkül, hogy én rajtuk lettem volna.

Végül inkább hazaindultam. Annyira kifáradtam, mintha egy nagy hegyi túrán vettem volna részt, és mégsem jutottam el A-ból B-be. Sosem gondoltam volna, hogy Angyalföld és Óbuda között legyőzhetetlen távolság feszül, és hogy végül oda-vissza utazom 2,5 órát, teljesen eredménytelenül, mert dolgozni nem sikerül bemenni. 2,5 óra kellett 13 kilométerhez, amit autóval az útvonaltervező konkrétan 24 perces útnak ír le. Viszonyításképpen: 2,5 óra alatt leérünk Bajára kocsival, ami azért valljuk be, nem 13, hanem 200 kilométer. Ami pedig még bosszantóbb ebben, hogy én rendes, becsületes budapestiként bérletet is veszek, és a 9500 forintomért még utazni sem tudok.

Lehet, hogy az eső az oka, lehet, hogy hirtelen kiállítottak pár buszt, és lerobbant egy-két kisföldalatti, amiért leesett két centi eső. Gondolom, majd jön a következő armageddon a BKV háza táján megint, amikor véletlenül hó is talál esni, mert télen sincsenek valahogy sosem felkészülve a csapadékra, és mindig sokkoló hírként éri őket, ha havazik.

Mi a tanulság? Nekem leginkább az, hogy kell egy autó. És az is, hogy ha nincs kocsid Budapesten, akkor biciklizz, és véletlenül se szaporodj, mert nagy pocakos terhesen esélyed sem lesz bringára pattanni vagy buszra szállni. Esetleg ha mégis sikerülne, akkor meg ott lesz az a jelenség, hogy véletlenül sem adja át senki a helyét, a férfiak főleg nem.

De ebbe már bele se megyek, ez már egy másik cikk témája.