Állami gondozottak: gyógyszerezik őket, mert kevés a nevelő?

Túlterhelt nevelők?

Múlt héten volt a lelki egészség világnapja, részben emiatt hívta fel a figyelmet az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az állami gondozásban élő gyermekek szélsőséges mértékű pszichiátriai gyógyszerezésére. A probléma a magyarokat is érinti. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványa azt írja: egy Magyarországon végzett felmérés szerint az állami gondozásban élő gyerekeknél a tudatmódosító pszichiátriai szerek használata 3-szoros, 4-szeres arányú a nem állami gondozott gyerekekhez képest

“Több mint egy évtizedig dolgoztam vidéken nevelőotthonban, nemrégen Budapestre kerültem át. Itt, a fővárosban elég jó a helyzet, főleg ahhoz képest, amit vidéken tapasztaltam” – mondja nekünk név nélkül egy állami gondozottakkal foglalkozó nevelő, aki hat éve blogot is vezet a tapasztalatairól. Nagyjából 10-12 gyerekre jut egy ember, “emiatt el kell ismerjem, hogy sokszor a nevelők munkáját könnyítik meg ezek a gyógyszerek” – fogalmaz. Annak ellenére, hogy ő teljesen gyógyszerellenes, azt állítja, van olyan eset, van olyan gyerek, akinél tényleg muszáj valamilyen nyugtató szerrel élni.

“Alig bírt felmenni a lépcsőn”

“Volt olyan, hogy egy óvodás kislánynak annyira elrontották a gyógyszer-beállítását, hogy a lépcsőn alig tudott felmenni. Kérdezem én: egy óvodás gyereket minek benyugtatózni?” A nevelő szerint finoman szólva sem ideálisak a körülményeik: ő maga egyedül dolgozik legalább tíz gyerekkel, nincs személyzet, így olyan sincs, aki lekötné a gyerekeket. “Ha lenne, aki foglalkozik velük, valószínűleg kevesebb gyógyszerre lenne szükség.” De olyan is előfordult, hogy egy tizenéves egyszerre szedett stimuláló és nyugtató szert, és hogy egy tizenhat éves már hónapok óta próbált leszokni egy antidepresszánsról – meséli.

Az ENSZ szerint megfelelő indok nélkül és szélsőséges mértékben használnak pszichotrop szereket az állami gondozás alatt álló gyermekeknél. Ezért olyan módszerek bevezetését javasolják, amelyekkel limitálni lehet a gyermekek pszichiátriai gyógyszerezését, és ellenőrizni e szerek felírását. Gyakran olyan erős szereket adnak gyerekeknek, mint az antidepresszánsok, antipszichotikumok, szorongásoldók vagy serkentőszerek. Ezek nagy része hozzászokást és visszafordíthatatlan károkat okozhat, és számos mellékhatásuk is van. Az ENSZ szerint több ilyen szer estén nincs is elég bizonyíték arra, hogy biztonságosan és hatékonyan használhatók gyermek- és serdülőkorban.

Terápia helyett gyógyszer?

Beszéltünk egy pszichológussal is, aki egy másik nevelőotthonban dolgozik. Ő azt meséli, mikor elkezdett dolgozni, egyetlen játék sem volt a szobájában, sőt szobája sem nagyon volt. Mindent neki kellett bevinni. “Feltűnő volt viszont, hogy komplett orvosi szoba van, ahova kéthetente jön a pszichiáter. Ő minden alkalommal felírja a szükséges gyógyszereket, és kész. Én viszont úgy hiszem, a gyógyszer nem megoldás. Szerintem ezeknek a gyerekeknek elsősorban pszichoterápiára lenne szükségük, orvosságra esetleg kiegészítésként. De tény: a terápia lassúbb, ott nem jön rögtön a megoldás. Több energiát igényel a környezettől. A gyógyszer gyors megoldás, annak ellenére, hogy csak a tünetet kezeli.”

Azt a nevelő és a pszichológus is elismeri: van, amikor tényleg csak a gyógyszer segít. Megjegyezték, a fővárosban “haladóbb” szemlélet jellemző, nyitottabbak az intézmények a pszichológus valódi munkájára, és talán kevesebbszer kapnak indokolatlanul gyógyszert a gyerekek. Azok a gyerekek, akik amúgy is számtalan traumán mennek át, a legtöbbször magukat hibáztatják, amiért ott vannak.

A magatartászavar csak tünet, az okokat messze a nyugtatókon túl kell keresni.