Olvasótalálkozó V. Kulcsár Ildikóval

Kulcsár Ildikó egyetemet végzett, “bölcsész”, akiből először gyermekvédelmi szakember, aztán újságíró lett. Mosolygós, vidám, optimista nő, de az ő életében is voltak nagy viharok.
 
Nagyon fiatal volt, még egyetemista, amikor először férjhez ment. Elvált, de másodszor is férjhez ment. Mindketten túl voltak már egy-egy elrontott házasságon, amikor egymásra találtak. Három gyereket vitt a házasságba, a férje pedig kettőt, így rögtön héttagúra bővült a család.
Mindig azt nézte, sőt kereste is, hogy kinek, hol tudna segíteni, ezért ment a gyerekvédelembe dolgozni. Már akkor is gyűjtögette a történeteket. Újságíróvá válásának története egyáltalán nem tipikus. Korábban is kacérkodott az újságírás gondolatával, de egész más területen kötött ki a diploma után. Annyi tanulságos történetet élt át a félresiklott életű gyerekekkel, hogy kikívánkozott belőle, meg akarta írni. Az utcáról kopogtatott be a szerkesztőségbe az írásaival. Így kezdődött új élete, az újságírás.

A “hivatásos kíváncsi”

Ildikó úgy véli, hogy szociális érzékenysége az ő belső mozgatórugója, az embert tartja a legérdekesebbnek. Legkedvesebb témái – a könyveiben és a cikkeiben – az emberi kapcsolatokat, viszonyokat boncolgatják. Ne félj, mesélj! című rovatába a mai napig hatalmas mennyiségű levél érkezik az olvasóktól. Mindennap adódik valami ürügy a bosszankodásra, a panaszra, és ha nem vigyázunk, előbb-utóbb magunk is savanyúak és mogorvák leszünk. De szerencsére él köztünk egy “hivatásos kíváncsi”, egy állandó optimizmust sugárzó energiaforrás, aki nem szűnő érdeklődéssel jár-kel a világban, mindenre figyel, legfőképpen arra, hogy ne veszítsük el a nyitottságunkat és a jókedvünket.

“Genetikailag kódolt” benne a kíváncsiság.V. Kulcsár Ildikó a könyveiben sem festi szebbnek a valóságot, mint amilyen, csak segít abban, hogy tudjunk örülni a szép pillanatoknak, és mankót ad ahhoz, hogy képesek legyünk megvívni a hétköznapok harcait. Ahogy a Rózsa a széfben című könyve bevezetőjében írja: “Ez a mankó lehet egy korty derű is. Nem gondolok én harsány, oktalan röhögésre – erre tényleg nincs okunk –, csak egy parányi életszeretetre.” Az utazás Ildikó egyik kedvenc elfoglaltsága. Örök szerelme Róma, de Mexikóban vagy Csopakon, a barátaival is remekül érzi magát. Otthon nagyon erős családi burok veszi körül – ez tartja karban, ebből merít erőt és derűt.

A közönségtalálkozóra mindenkit nagyon sok szeretettel várunk a Margitutcakilencbe!