Te is devizahiteles vagy? Ennyi az esélyed, hogy pénzt kapj vissza!

A jogszabály a kúria jogegységi határozatán alapul, mely kimondta: törvénytelenül alkalmazták a hitelintézetek az eltérő vételi és eladási árfolyamokat a devizahitelek kezelésekor (árfolyamrés). Az ennek nyomán járó visszatérítés részletes szabályozása még várat magára őszig. Amikor ez meglesz, a hitelintézetek ezt követően fogják átszámolni visszamenőleg az árfolyamrés miatt keletkezett fizetési különbözetet (ez a bank aktuális eladási árfolyama, illetve a jegybank aznapi középárfolyama közti különbség), valamint a jogszerűtlennek minősített kamatemelések összegét. Az is később dől el, hogy a bankok egyszeri visszatérítést fizetnek majd, vagy annak az összegével csökken a tartozás. A mostani törvény a további perek megelőzése érdekében tisztázta, hogy a devizahitel-szerződések – a tisztességtelen alkalmazások kiküszöbölésével – érvényesek. Semmisnek mondta ki – az árfolyamrés alkalmazásán kívül – az egyoldalú szerződésmódosítást is: 30 napjuk van a pénzintézeteknek arra, hogy bíróság előtt bizonyítsák szerződésmódosításaik méltányosságát.

A jogszabály kizárja a kompenzációban részesülők köréből a kedvezményes végtörlesztésben részesült hitelszerződéseket, továbbá azokat, akiknek kölcsönszerződését a Nemzeti Eszközkezelő rendezte. A több százmilliárd forintos kompenzációt a pénzintézetek fogják lenyelni – ez nyilván egyfelől méltányos, hiszen a kúria döntése szerint annak idején az árfolyamrés alkalmazásából tisztességtelen haszonra tettek szert. Másfelől viszont, ha a bankoknak a zsebükbe kell nyúlni, az hatással lehet a hitelezésre – közvetve tehát a gazdaság egészére is. Nem biztos, hogy a törvény meg tudja előzni a bankok ellen indított további pereket, hiszen a kompenzáltak köréből kizárta a végtörlesztett hiteleseket. Őket általában nem sajnálják a ma is fogcsikorgatva törlesztők, mert úgy gondolják, azok a “gazdagok”, akik zsebből fizettek, amikor megnyílt a kedvezményes (240-es piaci CHF-árfolyam helyett 180 forinton) végtörlesztés lehetősége. Volt köztük ilyen is, de sokan nagyon drágán fizették meg a szabadulást a hitelcsapdából. Aki forinthitelre váltotta (a végtörlesztéssel élők kb. harmada), annak óriási könnyebbség volt, hogy ezt 180-as árfolyamon tehette, de ezt az aktuális piaci lakáshitelkamatok dupláján kínálták akkor a bankok. Más családi kölcsönből vagy ingatlana elkótyavetyélésével jutott pénzhez. Akik így tettek, arra az időszakra, amikor még ők is elszenvedték a hitelintézetek törvénytelennek minősített eljárásait, esetleg pert indíthatnak, némiképp ellensúlyozandó veszteségeiket. Azok viszont, akik ma már nem devizahitelesek, de nem a kedvezményes végtörlesztésben vettek részt, hanem az aktuális piaci árfolyamon “előtörlesztettek”, visszatérítést kaphatnak. Fellélegezhet például a 40 éves Lilla, akinek ráment a lakása, a fele öröksége és tíz éve arra, hogy devizahitelből próbált otthont teremteni. Hasonló történet nagyon sok van – ők sokmilliós veszteségeikből most némi visszatérítésre számíthatnak.

Lilla esete

“2004-ben, 30 évesen vettem fel 15 millió forint lakáshitelt svájci frankban – meséli Lilla. – Biztosnak tűnő, jó állásom, magas fizetésem volt, aminek a törlesztőrészlet csak az ötödét tette ki, és egy ingatlan a nevemen, amiben a nagymamám élt, de megvolt rá az esély, hogy az árából belátható időn belül a teljes hitelt vissza tudom fizetni. Az albérletem 70 000 forintba került, a hitel havi törlesztőrészlete pedig 90 000 volt, úgy véltem, jobban megéri a saját lakásom részleteit fizetni ahelyett, hogy egy idegennek adva »dobom ki az ablakon«. Az árfolyamkockázat olyan formalitásnak tűnt, mint az összes többi apró betűs izé. Gondolkodtam, mennyi esélye van annak, hogy a CHF-árfolyam jelentősen változzon, de arra jutottam, hogy nem sok. Ha pedig elveszíteném az állásomat, találok másikat. Végső esetben eladom a lakást és mindent visszafizetek. Nem így lett: a válság nyomán 90 ezerről 165 ezerre kúszott föl a törlesztőrészlet, a teljes tartozás pedig – több év folyamatos törlesztés mellett – húszmillió forint fölé emelkedett. Még ezt is tudtam fizetni, de dühített, hogy újra csak dobom ki a pénzt az ablakon. Csapdába kerültem: a másik ingatlant a haszonélvezet miatt nem tudtam eladni, ezt pedig azért nem, mert nem vették meg annyiért, amennyiből visszafizethettem volna a hitelt. 2011-ben jött a mentőöv: a kormány kedvezményes végtörlesztési lehetősége, aminek igen megörültünk. Sajnos csak az tudott élni vele, akinek milliói álltak készenlétben, és kápéban kicsengette a teljes összeget. Ha szerencsém lett volna, és el tudom adni a lakást, a kedvezményes árfolyamon mindent ki tudtam volna fizetni. De a megadott határidő alatt nem került vevő. Próbáltam kölcsönkérni, de nem volt kitől. Előző nap még 15 millióval tartoztam, másnapra már ismét 23-mal. Borzasztó érzés volt. Amikor a nagymamám elhunyt, mindkét lakást beáldozva már ki tudtam szállni a csapdából úgy, hogy ráment az örökségem. Negyvenéves leszek, férjhez mentem, az első babánkat várjuk – albérletben. Azt mondják, megérdemlem, mert felelőtlen voltam. Lehet. De túlságosan drágán fizettem érte.”