A férfi szexrobot, a nő pedig haszonleső?

Botos Katalin, a Népesedési Kerekasztal szakértője úgy gondolja, nagyszerű dolog lenne, ha a nyugdíjunk attól függne, mennyire voltunk hasznos tagjai a társadalomnak szaporodási szempontból. Azt már tudjuk, és írtunk is róla korábban, hogy állítólag fő feladatunk sok kicsi járulékfizető utód létrehozása, és hogy a tervek szerint megsínyli majd, aki nem pipálta ki ezt a küldetést. Egy, a Cink.hu által most szélesebb körben is közzétett interjúban viszont Botos néhány újabb gondolata szinte el is homályosította az alapkérdést.

Mindenről a szex tehet

A szakértő mondataiból az derül ki, hogy nagyjából mindenről a szex tehet, pontosabban az, hogy létezik és létezhet házasság előtti szexuális kapcsolat. Hát igen. Amíg házasság előtt legfeljebb a nő bokáját lehetett szemügyre venni, addig tényleg minden jobb volt, szuper lehetett például akkoriban az is, hogy a család eldöntötte, ki kivel házasodik össze, aztán más feladat már nem is nagyon volt, mint megszokni, megedződni és kihozni a helyzetből a legjobbat. Szép világ volt az, a férfiak esténként siettek haza asszonyukhoz, meleg vacsora közben csacsogtak a csemeték, senki nem lépett félre, a házasság szent volt és sérthetetlen, egyúttal naná, hogy boldog és harmonikus is, vissza kellene csinálni az egészet, de tényleg.

A nő csak tűri, a férfi pedig teszi a dolgát

Akkoriban már csak azért is remek volt nőnek lenni, mert a szex a mi számunkra úgyis csak egy feladat, ezt meg legalább nem kellett elaprózni és vaktában osztogatni, mert szerencsére nem volt muszáj. Legalábbis Botos szerint valahogy így lehetett: “Mivel nincsenek sem erkölcsi, sem materiális kockázatai a házasságon kívüli nemi életnek, mindenekelőtt a nők számára – és itt most nem az esetleges betegségek kockázatára gondolok –, a nők könnyebben belemennek a szexuális kapcsolatokba. Annál is inkább, mert így szeretnék magukhoz kötni férfi partnerüket.”

Tehát belemegyünk. Esetleg tűrjük, hagyjuk, megengedjük. Fogunkat összeszorítva, fejünket félrefordítva, a szoknyánk szélét kissé fellibbentve, hadd tegye a dolgát a férfi, ha már étvággyal verte meg őt a sors. És ezzel kötjük magunkhoz őt. Nem tudom, kedves Katalin, hogy mit feltételez rólunk, házasságon kívül életet imitáló nőkről, de biztosan állítom, hogy a többség nem így és nem ilyen okból él nemi életet. Aki esetleg mégis, az sem az ön által emlegetett szabadosság rabja, hanem saját bizonytalanságáé, pszichés problémáké, esetleg valami olyan eltorzult értékeké, melyeket éppen abból a korszakból vonszolunk magunk után, levakarhatatlanul, amikor még a szex jutalmazási és büntetési eszköz volt és lehetett.

A szex a csapba, amivel kötelékbe tereljük a férfit

És a gondolatmenetnek itt még nincs vége. Ugyanis fokozható. “Azáltal, hogy olyan könnyűvé vált a férfiak számára a kapcsolatteremtés, ez a nők alkupozícióját – ha szabad ilyen kifejezést használni – erősen rontotta. Aki még szabadosabb, könnyen “lecsapja” a kicsit is komolyabb kapcsolatra vágyó leányok, nők elől a potenciális partnert. Korábban a házasság kötelékébe terelte a férfiakat maga az erőteljesen jelentkező nemi vágy, amelynek rendszeres kielégítésére a házasság biztosított keretet. Most ez számukra megoldódni látszott.”

A szexuális élet tehát egy nő számára nemcsak eszköz, hanem csapda is, hiszen aki nemi életet él a házasság előtt, az lényegében vagy “kötelékbe tereli” a gyanútlan férfit, vagy a szabadosság mocskában lecsapja őt a valóban komoly kapcsolatra vágyó nők kezéről. A prostituálódásig szabados nő (tehát Botos szerint bárki, azaz mindenki, aki nem szűzen megy férjhez) eszerint komoly kapcsolatot nyilvánvalóan nem akar, csak sportból élvezkedik? Vagy azért csinálja, mert a házasság felé tereli vele a férfit, tehát akkor mégiscsak komolyak voltak az ő szándékai is?

Egyáltalán: a férfi nem is rendelkezik személyiséggel, szerethető vagy éppen vonzó tulajdonságokkal, egyszerűen csak egy túlfűtött szexgép, aki aszerint dönt és lép, hogy merre talál elérhető női nemi szervet, ugye? Legalábbis a jelek szerint így kellene és illene róluk és magunkról gondolkoznunk.

Viszlát, 21. század!

2014-ben egy politikával, közélettel, társadalommal foglalkozó szakértő elmondhatja interjúja során, hogy a szexualitás nem más, mint eszköz a férfiak rabigába tereléséhez. Hogy a nő szexben betöltött szerepe vagy megadó kötelezettség, vagy megvetendő szabadosság. 2014-ben még mindig kimondható, hogy aki házasság előtt szexuális életet él, ne adj’ isten örömét is leli a szexualitásban, az minimum könnyűvérű. A szexualitást, nemi szerepeket, férfiak és nők egymáshoz való viszonyát egészségesen és helyén kezelő nők egyikeként visszautasítom ezeket a megállapításokat. És azt már csak úgy legyintve teszem hozzá: elég szomorú, ha nőként ilyen témában és ilyen mélységben még egymással is ennyi a tisztázni valónk.