Kasza Tibi: “Fontos, hogy egy nő anyáskodó legyen, én egy nagy gyerek vagyok”

1. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Egyet nem tudok mondani, mert a magánélet, a karrier és az életérzés ugyanolyan fontos. Az első találkozás Thaifölddel – egész életemben ezt kerestem. Azt a harmóniát, hogy egy rövidnadrágban, pólóban két tányér rizzsel is tiéd lehet a világ, miközben nem szorongsz, hogy mit hoz a holnap. Az első csók, az első szerelem érzése, azt hiszem, meghatároz minket egy életre, ezt soha nem felejtjük el. És amikor először hallottam országos rádióban A két utazót, a Crystal első slágerét. Vidéki gyerekként fantasztikus volt belegondolni, hogy ebben a pillanatban a földeken, ahol dolgoznak, a mellettünk haladó autóban, a konyhákban – mindenhol ez szól a rádióból.

2. Mit kedvel a legjobban a másik nemben?
A klasszikus férfi-női szerepekben hiszek, és eszerint élek. Megteremtem a családom biztonságát, a páromtól pedig azt várom, hogy harmóniát lopjon a hétköznapokba. Fontos, hogy egy nő anyáskodó legyen, én egy nagy gyerek vagyok, szükségem van erre.

3. Mi a legértékesebb tulajdona?
Szenvedélyes fotós vagyok, minden megkeresett forintot képes lennék fényképezőgépre, tartozékra: állványra, objektívre, pótakkura költeni. Amikor egyet megveszek, egy új gépet, biztos, hogy az ágyba is beviszem: úgy alszom el, hogy nyomkodom, és úgy ébredek, hogy a kezemben tartom.

4. Mit csinál olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Szadán az erdő mellett lakunk – imádok itt lenni. Kint grillezni, bográcsozni – inni egy jó rozéfröccsöt. Nem is azért főzök, hogy jót egyek, maga a folyamat, az előkészítés, a beszélgetés, az együttlét, ami fontos.

5. Van olyan téma, ami idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
Az értetlenség, a szűklátókörűség, a begyepesedett gondolkodás és a negatív előítélet felbosszant.

6. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tud tolerálni?
Nem vagyok túl toleráns, ezt őszintén bevallom. Nehéz eset vagyok férfiként, szeretőként, munkatársként is. Ez a maximalizmusomból adódik. A pontatlanságot, a megbízhatatlanságot, a félig elvégzett munkát, a mellébeszélést nem tűröm. Az esendőség talán megbocsátható, de ez is sok mindentől függ.

7. Van, akinek a tehetségét irigyli?
Alapvetően imádom, ha valaki tehetséges, na jó, talán irigy is vagyok… Ez nem csak a zenében igaz. Egy táncos, bokszoló vagy hajóskapitány is ki tudja ezt hozni belőlem. Nekem nem negatív érzés az, hogy valakinek a munkájára tényleg felnézek, pont ellenkezőleg: versenyre sarkall engem.

8. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Gyerekkorom óta vonz a repülés, szívesen lennék pilóta, de egy ilyen férfinak, mint én – aki ennyire extrovertált, aki szomjazza a visszacsatolást, a sikert –, ez sem való. Attól vagyok igazán boldog, amit most csinálok. Nem is érzem munkának. A koncertezés, a tévézés vagy a rádiózás egyben a hobbim is.

9. Van kedvenc könyve?
Nem vagyok olvasós típus, engem a filmek neveltek. Az általános iskolában is minden egyes oldal után hátralapoztam, hogy még mennyi van belőle. Utáltam. Nem vagyok rá büszke, de ez nálam így alakult. A filmek közül is azt keresem, ami szórakoztat. Nem nézek horrort, öncélú művészfilmeket, szórakozni szeretnék, nem szorongani. Legutóbb például az Életrevalók, a Másnaposok vagy a Hajsza című Niki Lauda-film tetszett.

10. Mi a kedvenc idézete?
Nem akarok Coelhót keresni, akármilyen divatos. Ez a mottó inkább a saját életfilozófiám. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy soha nem csináltam semmi olyat még öt percig sem, ami nem szerzett örömet, amitől szorongtam. Hallgatok a belső hangomra, ha valami frusztrál, akkor változtatok rajta, kilépek belőle. Ez a legnagyobb szabadság, hogy nem hajtjuk be a fejünket az igába, boldogtalan munkavégzésbe. Mások talán nem hallják meg ezt a vészcsengőt, vagy azt hiszik, hogy nincs más lehetőségük. Mindig van választásunk.

10+1. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
A legnagyobb félelmem, hogy szembe kell néznem azzal, hogy elveszítem valamelyik szerettemet. Kutyám sincs ezért. Éppen ezért, ha hullócsillagot látok, mindig ugyanazt kívánom, nem gazdagságot vagy sikereket, hanem a családomnak egészséget…

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Mellnagyobbítás vagy olimpiai nevezés adományból? Jakabos Zsuzsanna: “Amikor úszom, hajlandó vagyok belehalni” Misi, az építőmester Kasza Tibi: “A negatív előítélet felbosszant!“ Kütyük és kicsik – Inkább bambulj! Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!