2014. Május 12.

Kell-e féltenünk a gyerekeinket a szakállas nőktől?

Az Eurovíziós Dalfesztivál győztese nem egy rosszul vagy jól éneklő énekes, hanem egy szakállas nő – legalábbis a jelek szerint a magyar közvéleményt utóbbi minősége jobban érdekli. Na de mi lesz a gyerekekkel?!

KZ

“Szakállas nő” – így hivatkoznak a legtöbben Conchita Wurstra, aki a hétvégén megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. Holott a valósághoz közelebb állna a “női ruhában fellépő férfi” megjelölés – de talán mindegy is, az osztrák előadóra mindenki másnál jobban illik a szintén gyakran használt jelző: “más”.

“Az álmom valóra vált. Az Eurovízió egy olyan család, amelyhez mindig is tartozni akartam. Mert ez a projekt a tolerancián, az elfogadáson és a szereteten alapul. Ezért tényleg úgy érzem, mintha hazaérkeztem volna. És tudom, hogy van egy másfajta világ az eurovíziós versenyen kívül, de hiszek benne, hogy vannak ott is olyan emberek, akik úgy gondolkodnak, mint én” – mondta Conchita Wurst a döntő után, és bár a leggyakrabban transzvesztitaként aposztrofált (eredeti nevén) Thomas Neuwirth győzelmét a nemzetközi sajtó valóban a tolerancia diadalaként értékelte, azt is látnunk kell, hogy tényleg létezik az a bizonyos “másfajta világ”, és egy része Magyarországon fekszik.

galéria

Megnézem

Összes kép (1)

Itt ugyanis nem mindenki tudott örülni ennek az eredménynek. Sőt a jelenség láttán ismét eszkalálódott a gyűlölet és az “idegenség” elutasítása.
Másoknak semmi bajuk a mássággal, csupán az nem tetszik nekik, hogy a verseny nem a dalokról, hanem mindenféle eszmékről szóljon. Vagy épp olcsó reklámfogásnak látják a különös előadóművész külsejét. Esetleg a szexuális/nemi identitással küzdők megcsúfolásának.
Igen népes az a tábor is, amelynek tagjai a gyerekek személyiségfejlődéséért, nemi identitásáért, értékrendjéért és világképéért aggódnak.

Néhány ismert ember véleményét megmutatjuk az érdekesebbek közül, majd szakértők és érintettek állásfoglalását is, amikből kiderülhet, vajon egy szakállas nő, avagy egy hosszú hajú férfi milyen mértékben rondíthat bele erkölcsi rendszerünkbe és veszélyeztetheti gyermekeink egészségét – pláne, ha jó hangja van.

ByeAlex:
“Az Eurovízió mindig megcsillantja az európai képmutatást meg a giccset. Én liberális vagyok sok tekintetben, és nem szoktam bántani másokat. De a férfi-nő hibrid énekes esete képmutatás, és semmi több. Trollnyeremény szerintem.”
Majd:
“Az előbbi posztot töröltem, mert emberek felesleges harcokba bonyolódtak és marhára nem értették. Annyi volt az állítás lényege, hogy úgy éreztem, nem feltétlenül a dal vitte ma nyertességig az osztrák versenyzőt. (És NEM bundára célzok! Aki érti érti, aki nem, továbblép.)”

Puzsér Róbert:
“A tolerancia bajnokai, akik akkor hallgattak vagy biztattak, most azzal vádolnak, hogy a szabad identitásválasztás és úgy általában a szexualitás szabadsága ellen érvelek, amikor egy fantomkolbászon számon kérem a parókát, a női ruhát, a szakállat meg a sminket. Mindazokat a trükköket, amelyekből egy sosem volt identitást, a félférfi-félnőt legyártotta, hogy a kényszeresen túlreflektált tolerancia szenvedélyes híveiből a maga számára rajongótábort kovácsoljon. Talán ő sem remélte, hogy ezekből a trükkökből nemcsak röpke popsztárságot, de ikonstátuszt sikerül építenie.
Thomas Neuwirth – a homoszexuális férfi a szakáll mögött – maga is bevallotta, hogy Conchita Wurst nem létezik. Nos egy fiktív karakteren, ami kreatív brainstormingon lett kitalálva, majd legyártva, nem értem, mit lehet tolerálni, tisztelni vagy ünnepelni.
Thomas Neuwirth meghackelte nemcsak az Eurovíziós Dalfesztivált, hanem azt a polgárjogi küzdelmet is, amelynek a tárgya jobb esetben valóságos emberek valóságos identitása volna.”

Náray Tamás:
“Látják, emberek, már megint az a baj, hogy a másikkal foglalkoznak. Soha nem fog sikerülni kigyógyulni a magyar vírusból? Amikor Kállay-Saunders András megnyerte a dalt, egyesek odáig ragadtatták magukat, hogy lenégerezték, sőt bizonyos körök még le is gorillázták ezt a tehetséges, kedves, magát magyarnak valló fiatalembert. Aki a fesztiválok történetében a második valaha volt legjobb helyezést érte el! Személy szerint gratulálok neki, büszke vagyok arra, hogy Magyarországot képviselte, ilyen színvonalon. Csodás volt a produkció, a dal és a srác is! És most? Ahelyett, hogy őt istenítenék, az osztrák versenyzőn köszörülik a nyelvüket. Tehát már megint a másikkal foglalkoznak. Azt meg jó lenne végre minden itt élőnek tudomásul venni, hogy a világ olyan, amilyen, és olyan emberek élnek benne, amilyenek. És nem attól függnek a dolgok, hogy itthon bizonyos körök mit gondolnak róla.”

Kárpáti Rebeka:
(…) amint valaki vizuális képet is kap az utóbb elhangzott hangforráshoz, első blikkre elállhat a lélegzete. Nekem elállt. Egy jól szituált, sellő estélyiben lévő kifogástalan hajjal és sminkkel rendelkező nőt látok énekelni, SZAKÁLLAL. Itt meggondolom, hogy jó linket nézek-e az interneten, vagy valami szívatásnak vagyok-e a része. De nem. Én egy abszolút rugalmas gondolkodású, modern felfogású fiatalnak tartom magamat. Sok mindent elfogadok és megértek. De ezen a ponton fennakadtam. (…) Itt nem a sajnálatról, elfogadásról, másságról vagy emberi jogokról van szó, hanem egy tudatosan felépített 21. századi, átlagos modern polgári igényszintnek megfelelő médiabeli MARKETINGFOGÁSRÓL… Szomorú, hogy erre halad a világ, és hogy az én gyerkőcömnek már teljesen természetes lehetne, hogy estélyi-sminkben lévő dalolászó szakállas férfiak is teljesen naturálnak számítanának, akár az utcán…”

Az aggodalmukat kifejező szülők illetve a gyerekek fejlődését féltő szülők megnyugtatására a nemi, illetve szexuális identitás kérdésében korábban nyilatkozó szakemberektől idézünk az alábbiakban. A megszólalásokat nem korlátoztuk a transzvesztitizmus jelenségére, mivel többnyire a gyerekekre hivatkozók érvrendszere sem tesz különbséget a számtalan sajátos orientáció között.
Kell-e féltenünk a gyerekeinket a szakállas nőktől?
Czeizel Endre genetikus:
“A homoszexualitás genetikai eredetű. Olyan ez, mint a balkezesség. Ki lehet verni az illetőből, de akkor ennek következményei lesznek. Ahogy egy látens balkezes mindig is ügyetlenül fog írni a jobb kezével, úgy a »megnevelt« homoszexuális sem lesz boldog soha az életben.”
babanet.hu

Dr. Urbán Róbert pszichológus:
“Már szinte senki nem hangsúlyozza a szakirodalomban a tanulási-tapasztalati elméletek olyan egyszerű változatait, amelyeket leginkább egyfajta csábítási elméletnek lehetne nevezni, miszerint a gyerek serdülőkorában ért szexuális csábítás vagy nem megfelelőnek tartott szexuális ingerek megváltoztatják a serdülő szexuális érdeklődését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a később homoszexuálissá vagy leszbikussá váló serdülő az első tényleges szexuális tapasztalatait megelőzően már átlagban három évvel korábban, akár serdülőkorát megelőzően is tudja, hogy ő más, mint a többi. Olyan kutató is akad, aki szerint a szexuális orientáció már az anya méhében kialakul. (…) A szülő feladata véleményem szerint felkészíteni az életre, nem szelektálni.”
Magyar Narancs

Veér András pszichiáter:
“A homoszexualitást nem tartom devianciának vagy beteges jelenségnek. Kialakulásának oka »genetikus variáció«, alakulásában a környezeti hatásnak viszonylag elhanyagolható a szerepe. Egy közelmúltban megjelent tudományos publikáció egyértelműen megjelöli azt a kromoszómát, mely felelős a homoszexualitás kialakulásáért. Nem véletlen, hogy a betegségek nemzetközi osztályozásából már évtizedekkel ezelőtt törölték. (…) Határozott meggyőződésem, hogy a saját nem iránti szexuális vonzalom nem tanítható, nem a környezet hatására alakul ki, hanem a pszichoszexuális fejlődés során magától ütközik ki.”
Heti válasz

Rigó Péter pszichológus:
“Mára valószínűnek tűnik, hogy a homoszexualitás velünk született orientáció, de elsősorban nem genetikai okok miatt. Találtak ugyan bizonyos génszakaszokat, amelyek befolyásolhatják a szexuális orientációt, de a legújabb kutatások szerint az anyai hormonok változása a magzati hipotalamuszra meghatározóbb jelentőségű. Ha egy kismamát a magzat bizonyos korában erős stresszhatás ér, a baba egész szexuális fejlődése más irányt vehet. Ezzel is magyarázzák azt, hogy háború után szignifikánsan több homoszexuális ember születik. Lehet, hogy vannak környezeti hatások, amik befolyásolják a szexuális orientációt, de az, hogy a homoszexualitás nem utánzásos tanulás eredménye, az biztos. Ezért a gyerekekkel kapcsolatban be kellene fejezni végre a féltő-óvó hozzáállást, ami ma is jellemző. Annál is inkább, mivel a gyerekek sokkal nyitottabbak, toleránsabbak, mint a felnőttek, mivel még kevesebb társadalmi elvárás rakódott rájuk. Egy ilyen videóra, mint a mostani, egy megfelelő válasz például ez lehet: »Ez a bácsi így tudja a legjobban kifejezni, hogy ki ő. Ő így boldog. Nem olyan egyszerű a helyzet, hogy vannak bácsik és nénik, akik egymáshoz vonzódnak.« Innentől a szülő választhat, hogy belemegy-e a részletekbe, és elmondja-e például, hogy valaki úgy érzi, rossz testbe született, vagyis transznemű. A lényeg, hogy ne legyenek tabuk a gyerekek fejében, és merjenek kérdéseket feltenni nekünk. Megfelelő válaszok esetén informáltabb és toleránsabb felnőttekké válnak, mint amilyenek ma az emberek. Ha pedig véletlenül kiderül, hogy biológiai determináltságuk alapján ők is homoszexuálisak vagy transzneműek, akkor ezzel kapcsolatban kevesebb lesz a lelki sérülésük.
Ezen a versenyen nem egy szakmai zsűri döntött, hanem az otthon ülő, laikus emberek. Akiknek a szimpátia a fontos – vagyis Európa nagyon jól reagált a hatalmas provokációra. Sokakat nagyon idegesített, de ők miért nem kapcsoltak át a egy másik csatornára dohogás helyett? Vajon miért húzták fel magukat annyira azon, hogy valaki nyíltan vállalja önmagát, a másságát? Ezek a kérdések minimum elgondolkodtatók…”

Szimpozion Klub – meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek közössége:
“Senki sem válik meleggé – de még biszexuálissá sem – attól, hogy róluk olvas vagy velük beszélget. A szexuális irányultság sokkal mélyebben gyökerezik annál, semhogy ilyen tényezők befolyásolhassák. Ez fordítva is igaz: a melegek sem válnak heteroszexuálissá attól, hogy a társadalom folyamatosan a heteroszexualitás normáját közvetíti feléjük.
Számos kutatás bizonyítja Nyugat-Európában és az USA-ban, hogy az azonos neműek által felnevelt gyerekek sem lesznek nagyobb valószínűséggel homoszexuálisok, mint az ellenkező nemű párok gyerekei.
Attól tehát egyetlen gyermek sem válik meleggé, hogy melegeket lát; még akkor sem, ha esetleg játékból utánozni kezdi őket, és például megfogja fiú játszótársa kezét. A gyermekek elől nem eltitkolni kell a melegség létét, hanem a saját fejlettségi szintjüknek megfelelően elmagyarázni, mi az, amit látnak.”

Demcsák Zsuzsa:
“Az én gyerekeim egy vállrándítással elintézték, mint ahogy azzal is tisztában vannak, hogy vannak olyan férfiak, akik férfiakba szerelmesek, és nők, akik nőkbe. Ők maguk is szabadon fognak dönteni az identitásukról, és soha de soha nem fogok rájuk erőltetni semmilyen dogmát vagy megnyomorítani őket társadalmi elvárásokkal.”