Választások Indiában: a nők biztonsága a tét

“Indiában két hónapja minden a választásokról szól – mondja Anita Choudaary indiai újságíró. – Óriási plakátokat lehet látni mindenhol, és az újságokból, tévéből, rádióból csak ez folyik. Nem véletlenül. Először van az országunkban igazi esélye a változásnak, amire a legtöbb ember szívből vágyik. A közvélemény-kutatások szerint a Narendra Modi vezette ellenzéknek jó esélye van a győzelemre. A választás tétje nem más, mint a gazdasági fellendülés, a korrupció visszaszorulása és az infláció csökkenése. Most új munkahelyek nincsenek, az árak elszabadultak. Az elégedetlenséget mutatja a részvételi arány is, ami sosem volt ennyire magas. 65 százalék körül mozog, elsősorban persze a városokban. Különösen azok aktívak és érdeklődőek, akik életükben először szavaznak.”

“Ami a nők egyenjogúságát illeti, a nőket itt még mindig nem tekintik a férfiakkal egyenrangúnak. Különösen vidéken rossz a helyzet, ami a nők alacsony iskolázottságával magyarázható. Tradicionálisan egy nőtől azt várják, hogy legyen művelt, csinos, házias, és a karrierje legyen másodlagos, vagy adja fel azt teljesen a férjéért és a családjáért. Egyértelműen a családi állapotukkal azonosítják a nőket, és ha valaki a húszas évei közepén még mindig egyedülálló, az bizony szégyen és kudarc. Számtalan esetről lehet hallani, hogy az egyedülálló, dolgozó nőket diszkriminálják, például nem adnak ki nekik lakást, mert attól tartanak, hogy ott majd »erkölcstelen« életet élnek. Ha győz az ellenzék, jelentősen javulhat a nők helyzete is.”

Az előzetes felmérések szerint a választásra jogosultak háromnegyede vesz részt a voksoláson. A szexuális zaklatás, az elharapódzó, sokszor csoportos nemi erőszakok és gyilkosságok nagyobb lattal esnek súlyba a kampánytémákban, mint a korrupció, amit a legtöbben csak a második legsúlyosabb gondnak tartanak az ország életében. A választásokon – ennek tükrében talán nem is meglepő – több nő vesz részt, mint bármikor, és a jelöltek között is egyre több nőt találni.
 
Az indulók közül mindhárom nagy párt támogatja azt a törvényjavaslatot, amely a képviselői helyek egyharmadát biztosítaná a nők számára a parlamenti és helyi törvényhozásokban és a gyorsan ítélő bíróságokban. A Sonia Gandhi vezette, negyvenkilenc éve kormányzó Nemzeti Kongresszus Párt arra is ígéretet tett, hogy a rendőrőrsökön dolgozók legalább negyede nő lesz, de az ellenzéki pártok is deklarálták, hogy a nők biztonsága az egyik legégetőbb probléma ma az országban, és sürgős megoldásra vár.

Sonia Gandhi, a Nemzeti Kongresszus Párt elnöke

A Delhiben történt, a világ közvéleményét megrázó csoportos nemi erőszakot és az egyre több nyilvánosságra került ügyet követően szigorítottak ugyan a törvényeken, azonban ez még messze nem elég. Ahogy a szigor, úgy a halálbüntetés sem szünteti meg az erőszak okait. A hiányos oktatás, a súlyos munkanélküliség és a leánycsecsemők módszeres irtása miatti nemi egyensúlyi eltolódás szankcióktól függetlenül megoldandó gondok, és az erőszak katalizátorai maradnak. Indiában a lánygyermek sok helyütt értéktelen, és a szegényebb vidékeken a lánycsecsemők egy része sosem éli meg a felnőttkort: az elmúlt három évtizedben körülbelül tizenkét millió lány nem született meg, vagy “tűnt el”.
 
Sajnálatos módon a kontinensnyi országban továbbra sem büntetik például a házasfelek közötti erőszakot. A nők azonban kezdenek kitörni a hallgatás falai közül, a média tudósításai, a téma közbeszédbe való kerülése, valamint a hatóságok hozzáállásának változásának hatására egyre nagyobb arányban tesznek feljelentést támadóik ellen. Az adatok sokkolóak. Azzal együtt, hogy a látencia még mindig magas, 2012-ben 139 százalékkal több nemi erőszakot jelentettek a fővárosban az előző évhez képest, a zaklatások száma ötszörösére, az emberrablások száma harmadával nőtt.
 
A kormányzati lépésekkel elégedetlen nőszervezetek, tudósok, újságírók és egyéb civilek hatpontos cselekvési tervet dolgoztak ki az indiai lányok és nők helyzetének javítására, amelyet egyébként a pártok is támogatnak. A decemberben nyilvánosságra hozott “Womanifesto” többek között a nemi egyenlőtlenségek csökkentését követeli az oktatáshoz való hozzáférésben, a döntéshozatalban, az igazságszolgáltatásban, és a jogállami működést célozza meg ebben az 1,2 milliárdos lélekszámú, európai fejjel sok helyütt felfoghatatlan szegénységgel küzdő országban.