Tilos este hat után a főnök e-mailjére válaszolni!

Hat óra egy perckor jön az e-mail munka ügyében, vagy éppen cseten, netán telefonon hívna a

főnök – hiába. Aki válaszol rá, az illegális cselekedetet követ el mostantól – legalábbis Franciaországban.

A francia szakszervezetek nem gatyáztak, és megegyeztek a munkáltatókkal, hogy bizony este hat után békén kell hagyni a dolgozó francia népet. Van persze a vészhelyzet esete, ami kivétel, és mondjuk egy atomerőműben ez nem is baj.

A nyomás alól akarták felszabadítani a dolgozókat, mert az okostelefonok és tabletek korában szinte bárhol, bármikor utoléri őket a főnök kérése, netán utasítása, akár a nyaralás alatt is. Mondjuk, irigyeljük a franciák érdekérvényesítő képességét, na meg a hidegvérüket, hiszen ezek után teljes nyugalommal nyomhatják majd ki a telefont. Bevalljuk, mi felvennénk, mert mi van, ha fontos, mi van, ha csak egy perc az egész? Akkor bénák lennénk vagy törvényszegők?

A legnehezebb a vállalkozóknak és alvállalkozóknak, hiszen ők a megrendelésekből élnek, a saját pénzükért dolgoznak meg, vagyis akkor kell ugrani, amikor munka van. Na és ott van a nagy ász, a “rugalmas munkaidő”, ami egy ideig azt jelentette, hogy nem kell pontban nyolckor ott állni a melóhely kapujában, mostanság viszont inkább azt jelenti: rugalmas munkaidő, vagyis MINDIG dolgozol. Oké, kiugorhatsz a postára, és bejöhetsz később, ha jön a kéményes, de akkor este tízkor is a géphez ülsz, ha akkor jön meg a fontos anyag.

Olykor viszont az egész nem más, mint pofátlan visszaélés: sok főnök pontosan tisztában van vele, hogy bármit megteszel, csak hogy megtartsd az állásod. És itt már rég nem számít a munka törvénykönyve és hasonló badarságok: simán összemossák a szívességkérést a kötelességgel.

És akkor még nem beszéltünk azokról a munkaügyi területekről, ahol szinte tipikusak a nyíltan kizsákmányoló és illegális foglalkoztatási formák, a szabadságok elmismásolása és hasonlók.

De vajon hogyan fogják a franciák betartani, betartatni ezt? Letiltják az e-mailezést hat után, vagy egyszerűen mindenki elfogadja, és sima ügy lesz? Vagy majd a bátor munkavállaló másnap reggel a  liftben a törvényszegő főnöknek beszól, hogy: “este hat után ne írogassál te nekem!“

Vajon ez működne nálunk is, az országban, ahol még ebédszünetet is egyre kevesebben tartanak?