Ötévesen pornót néz a gyerek?

“A »keleti végeken« élünk, Nyíregyháza közelében, egy kis faluban, és persze a városba járunk dolgozni. Több évfolyamtársunk is volt, aki ha tehette, előbb vagy utóbb kijjebb költözött a városból, és eddig azt hiszem, egyikünk se bánta meg. Itt megtaláltuk azt a nyugalmat és személyesebb emberi közeget, amit kerestünk. Persze itt a rosszindulat és az ítélkezések szűkössége is közelebbről érint, de most nem erről akarok írni. Hanem arról, ami kislányunkkal történt a múlt héten. Zsófi öt és fél éves. Meglátogattuk évfolyamtársainkat, akik szintén összeházasodtak, és egy hasonló, közeli kis faluban laknak, egy ugyancsak öt és fél éves kislánnyal. Hazafelé jövet az autóban Zsófi azt mesélte, hogy a kislány azt kérte, játsszák azt, hogy csókolóznak, illetve hogy játsszanak olyan játékot, hogy húzzák le a nadrágjukat, bugyijukat és »szívják ki« egymás »puniját és popóját«. A kislány kérdezgette őt, hogy ugye milyen jó érzés, de Zsófinak nem tetszett, mert »büdi« volt, és szerinte ez nem jó játék, de a kislány azt mondta, hogy akkor nem lehet a barátja, és az ajtót is elállta, hogy nem mehet ki a szobából. Úgy kellett játszani, hogy Zsófi volt a fiú, és Sanyinak nevezték el. Megnyugtattuk, és elmondtuk, nagyon jó, hogy elmondta és meg tudjuk beszélni, és segíteni tudunk ebben, és hogy ez valóban nem jó játék. De főleg azt hangsúlyoztuk, ha legközelebb olyat kérnek tőle, amit nem szeretne, akkor mondjon nemet, vagy jöjjön ki a szobából, és szólhat nekünk is. Mondtuk azt is, hogy majd beszélünk a barátainkkal, hogy ez nem jó játék, és többé ne játsszanak ilyet a gyerekek. Itthon Zsófi még többször beszélt az esetről néhány napig, és elmondta, hogy ő nem szereti a fiúkat, ő csak apát szereti, majd a macskánkat Sanyinak kezdte nevezni, és kínozgatta. Három-négy nap múlva éreztük csak rajta, hogy olyan, mint régen. Beszéltünk a barátainkkal is, ők mondták, hogy korábban nem felügyelték kislányukat számítógépezés közben, és egyszer rajtakapták, hogy pornófilmet nézett… Mit tudunk vagy kell még tennünk a kislányunkkal? Érte-e komolyabb lelki sérülés? Szükséges-e, hogy pszichológushoz elvigyük? Találkozzanak újra nyugodtan a kislánnyal, vagy hagyjunk még egy kis időt? És a másik kislánnyal kapcsolatban mi volna a szaktanács? Neki szüksége lehet pszichológusra? Zsófival körülbelül egy évvel ezelőtt már beszélgettünk a testünkről, kérdésére, az ő testéről, a női nemi szervről, de a felvilágosításba nem mélyedtünk bele. Milyen életkorban javasolható a felvilágosítás elkezdése?”

“Játékok…”

Kicsit rémülten olvastam levelét. A vigasztaló csak az, hogy Zsófival legalább feltehetőleg minden rendben, nagyszerű, hogy hazafelé az autóban már elmesélte a történteket. Teljesen jó volt szerintem, amit erre mondtak, és ahogyan erre reagáltak. Zsófi ezek szerint még folytatta a “feldolgozást”, igaz, hogy “Sanyi” macska kárára, de reméljük, ő is átvészelte. Én azt hiszem innen a távolból, hogy további teendő Zsófit illetően nincs, és legalábbis a leírtak alapján, nem kell elvinni őt pszichológushoz. Nem hiszem, hogy komolyabb lelki sérülés érte. Ami az újratalálkozást illeti, én egy kicsit tartózkodó lennék, és nem is annyira a “nemi” játékok, mint inkább az erőszak miatt, amelyet a kislány alkalmazott a leírtak szerint. A másik kislányt viszont az ő szülei helyében én elvinném pszichológushoz valamiféle ventillációs, feldolgozó játékterápiára, mert őt feltehetőleg érte sérülés.

A probléma az, hogy a gyerekek ebben az életkorban ezeket a személytelen, érzelemtelen, “technikai” élményeket nem tudják feldolgozni, személyiségükbe integrálni, miközben felizgatja őket, és tartós feszültséget okoz bennük. Ahogy Mérei Ferenc mondta: semmi nem perverzió, amit két egymást szerető, szuverén felnőtt ember közös elhatározással, kényszer nélkül megvalósít, személyes vonzalmon alapuló kapcsolatukban; de minden perverzió, ami személytelen kapcsolatban, “hideg” technikaként valósul meg. És különösen növeli a súlyát, ha ehhez hatalmaskodás, erőszak járul. Ez a személyiséget roncsolja, betegíti, különösen a kivitelezőjét. Ami a felvilágosítást illeti: amikor és ahogy Zsófi kérdez, akkor arra válaszolni kell, és nyugodtan bele lehet menni az ő kérdései nyomán részletekbe is. A gyerekek önmagukkal szemben nagyon tapintatosak. Tudják, hogy mennyit és hogyan szeretnének megtudni. Lehet, hogy valamilyen közlésre – különösen a fiúk – elfintorítják az arcukat, és azt mondják, hogy: fúj-fúj! –, de aztán legközelebb újra megkérdezik. Akkor persze újra válaszolunk. Az ötödik év persze a fellobbanó erotikus érdeklődés kora, ezért különösen zavaró, ha ilyen “válasz” érkezik a ki nem mondott kérdésekre.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Varró Dani: Misi és a gyakorlatiasság Stájer receptek Ötévesen pornót néz a gyerek? Hernádi Judit: Ki lázad ma már? Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!