In memoriam analóg tévézés: egy korszak vége

Lezárult az országos digitális átállás második üteme: pénteken már az ország északkeleti és délnyugati területeit ellátó tévéadók, valamint a hozzájuk kapcsolódó átjátszó adók sem közvetítik az M1, az RTL Klub és a TV2 analóg földfelszíni adásait. Akik eddig kizárólag ezt a három adót fogták, és nem álltak át a digitális adások vételére, azok a megszokott csatornák helyén még pár napig egy figyelmeztető üzenetet olvashatnak. De semmi vész: az átállás után még egy hónapig, november 30-áig kérhetik az úgynevezett digitális vételi eszközök telepítését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól.

Az átállás után mindenki csak a korszerűbb, digitális rendszerben foghatja majd a televízióadásokat. A változás azokat érinti, akik eddig tető- vagy szobaantennával, előfizetési díj nélkül tévéztek, vagy kizárólag az M1, TV2 és az RTL Klub adásait tudták fogni. Voltak azonban mostohább, szívünknek mégis kedvesebb idők is…

Egy legenda elkezdődik

Bár nem magától a televíziózástól búcsúzunk, mégis egy korszakot hagyunk magunk mögött.
Lássuk, milyen fontosabb állomásokat éltünk meg együtt, és melyek a legnagyobb veszteségeink!

1954: A Posta Váci utcai irodaházában ekkor már mozgóképen lehetett látni az Erdei sportverseny című rajzfilmet, és jeleneteket a Mágnás Miska című filmvígjátékból. A Rádió székházában két fővel megalakult a televíziós főosztály. Júliusban a Lenin körúti Ravill-boltban kilenc nap alatt 150 tévékészüléket adtak el 5500 Ft/db áron. Ekkor már mintegy 600 készüléktulajdonos volt az országban.

1957. december 31-én ment az első élő szilveszteri kabaré (konferált: Gádor Béla és Kellér Dezső). A szilveszteri műsor még sokáig nagy eseménynek számított. Abban az évben élőben közvetítették a május 1-jei felvonulást, és már közeledett 1960., amikor élőben lehetett nézni a Római olimpiát.

1957. február 23-án a Szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50-90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, zenei és irodalmi műsorokkal. Májustól a filmek mellett állandósultak a sport- és színházi közvetítések. Július 11-én állt először a kamera elé Tamási Eszter, 25-én pedig az új bemondónő, Takács Marika. 1958 augusztusában lépett először a kamera elé Vitray Tamás, majd szeptemberben az első férfi bemondó, Varga József. Ugyanebben az évben jelent meg először Öveges József professzor is a képernyőn.

Raffainénak gratulálhattunk

1967-ben ünnepelték az egymilliomodik előfizetőt, az Ikladon élő özv. Raffai Jánosnét (ő már részese lehetett a tévés forradalommal felérő Táncdalfesztivál-korszaknak), az Orion gyár pedig bemutatta új színes készülékét, a Coloriont. Ugyanebben az évben a Népstadionban megrendezett magyar-szovjet labdarúgó-mérkőzésen dolgoztak először kézikamerával, amelynek súlya akkor még 17 kg volt. 1968-ban már a hét hat napján volt adás, amúgy a monoszkópot nézhettük. 1969. április 5-én sugározták az első színes adást, rendezője Horváth Ádám volt. 1972-ben a „legnézettebb” hazai készítésű műsorok: a Ki mit tud? (88%), a Bors filmsorozat (82-84%), a Híradó (71,4%) és A Hét (49,2%). 1974-ben áttörés történt a sportközvetítésekben: idehaza is látható volt a Cassius Clay (Muhammad Ali)-John Frazier nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnoki döntő. 1975-től naponta jelentkezett a tévétorna Idősebbek is elkezdhetik címmel.

Mindannyian kapcsoltunk

A hetvenes években olyan legendákkal lettünk gazdagabbak, mint a Rózsa Sándor tévésorozat és Ráday Mihály városvédő műsora. Antal Imre a Szeszélyes évszakokban alakított, a mértéktartó modernitást az Ablakkal ismerhettük meg, és elindulhattuk egy úton Rockenbauer Pállal: Másfélmillió lépés Magyarországon.

A hét műtárgya kataton nyugalmát semmi sem múlja felül, ellenpontként ott volt az izgága Leg…, leg…, leg… Rózsa Györggyel. Jött Müller Kati teljes családjával és az esti tornával, majd beszivárgott a nyugati folyékony szappan: a lakonikus Szomszédok és a kényszeres Família Kft. formájában (egy fokkal jobban sikerült a Kisváros).

Közben 1981-ben a Kékestetőn felavatták az új adóállomást, ugyanekkor új műsorszerkezet lépett életbe: a délután a dolgozóké, a 10-12 óra közötti sáv a háziasszonyoké, a 16.30-19 óra közötti időszak a korán kelőké és a nyugdíjasoké volt, 21.30 után kerültek sorra az intellektuálisabb rétegműsorok.

Slágertévé, Három kívánság, Juli-suli: egy véget nem érő kabarénak tűnik így utólag a korszak, aztán jött a kijózanodás Chrudinák Alajossal és a Panorámával. Ezt már csak Juszt László tudta überelni a Kriminálissal, ennek szép hagyományait viszik tovább a műfaj mai ikonjai a Kék fény 2.0-tól a Riasztásig. Az igazán felejthetetlen persze Szabó László marad – van kék fény, ami nem kopik.

Unokáink is látni fogják

A rendszerváltás után a Magyar Televízió mellé megérkeztek a külföldi nagyvállalatok helyi csatornái, és működni kedtek az első magyar magántelevíziók. 1992 (az első Friderikusz-show éve) óta pedig a Duna Televízió is sugároz második közszolgálatiként. Az RTL Klubbal és a TV2-vel sosem látott távlatok nyíltak: jött a reklámdömping, és a korlátlan szórakoztatás: a nézettség mindent vitt, és visz azóta is. Az új korszak szimbóluma Big Brother let, az első hazai valóság-show. 2002-t írunk, és messze nem sejtjük, milyen meglepő és egyben mulatságos megpróbáltatások várnak még ránk.