Aktuális

Jakupcsek Gabriella: “Szívesen megállítanám az időt!”

Zamárdiban, a család nyári lakhelyén találkozunk, ahol más Gabi siet elém, mint amilyet a televízióból ismerek. Egyszerű, fehér teniszruha, sárga sportcipő, semmi smink. Csinos, harmonikus. Az csak beszélgetés közben derül ki, hogy e harmóniáért a nyári szünetben éppúgy meg kell dolgozni, mint amikor naponta megjelenik a képernyőn.

Kedves látvány fogad. A négyéves Emma Róza kicsi asztal mellett kuporog a kertben, és apai segédlettel próbál összerakni egy aprócska autót legóból, a házból elém siet a nagymama, és rögtön megdicséri a Nők Lapját. Csak Gabi nem enged fel az első pillanatban, látom, hogy azon töri a fejét, hol tudunk nyugodtan beszélgetni. Aztán gyors döntés születik: Emma nagy örömére az édesapja kiviszi őt a strandra, mi pedig letelepszünk a terasz hűvösében.

Jakupcsek Gabriella: „Szívesen megállítanám az időt!”– Látszik rajtad, hogy pihentélmondom, mire nevetve válaszol.

– Ahhoz képest, hogy a budapesti házunkat most újítjuk fel, amibe kicsit meg kell bolondulni, ráadásul egész nyáron dolgoztam Csiszár Jenővel a Balatoni nyár című reggeli műsorban, viszonylag kipihentem magam. De ez nem panasz! Ismersz, tehát tisztában vagy azzal, hogy imádom a munkámat, és semmit sem tudok félig csinálni. Ez jó is, rossz is. Ha engem megszólít egy néni a strand előtt, és elmondja a problémáját, nem tudok „félig” válaszolni. Ha fáradtan, karikás szemmel álldogálok az olasz barátaimmal egy benzinkúton, és rám ismernek, akkor „viselkedem”. Van, akit nem érdekel, mit szólnak hozzá az emberek, én viszont utcán, boltban, strandon és mindenütt ügyelek arra, hogy ne okozzak csalódást.

Százszor meggondolom, miként szóljak, ha nem friss a palacsinta, vagy nem ízlik az étel az étteremben. Szóval amióta napi beszélgetős műsort vezetek, és a „párommal”, Jenővel a Magyarország, szeretlek! című show-ban is megjelenünk, nehéz elbújnom. Kevés az intimitás az életemben, és ezt elég rosszul viseli a családom. Egyedül Emmát nem zavarja, mert ő kiharcolja magának, hogy annyit „csimpizzen” rajtam, amennyit akar…

– Gabi, ezt a helyzetet magad idézted elő! Sokat dolgozol, közben közéleti szerepe(ke)t is vállalsz. Legutóbb egy egészségügyi kampányban vettél részt.

– Igaz, de vannak ügyek, amelyek mellett ki kell állni! Mert fontosak. Engem már akkor megkerestek civil szervezetek meg kezdő alapítványok, amikor a közszolgálati televízióban a Napközi című műsort vezettem, és a fiaim kicsik voltak. Aztán tíz évvel ezelőtt a Bátor Tábor egyik nagykövete lettem, és végképp ráéreztem, hogy kötelességem segíteni a jó ügyeket.

Óriási dolog, hogy a civil erőből létrejött Bátor Tábor rendületlenül gondoskodik arról, hogy beteg-sérült gyerekek táborozzanak, nyaraljanak, erősödjenek, és vannak olyan emberek, mint Küllői Péter, aki élete csúcsán eldöntötte, a vagyona és a tudása egy részét arra használja, hogy másokon segítsen!

Hasonló lelkesedéssel álltam a Baptista Szeretetszolgálat mellé is. Ők tiszteletreméltó munkát végeztek a világ legnyomorúságosabb vidékein, ahol cunami, éhínség, háború és egyéb természeti katasztrófa tett földönfutóvá rengeteg gyereket. Velük készítettem a Világ árvái sorozatot. Srí Lanka, Kambodzsa, Vietnam, Ukrajna, Kongó. Az árvaházak látogatása nemcsak riporteri feladat volt, hanem lélekutazás is. Örökre belém ivódtak az élmények, és megtanították, mi fontos, mi nem. Egyébként e sorozat hatására azt írta valaki az interneten, hogy „Jakupcsek Gabi luxusutakra jár”. Hej, ha látta volna, milyen körülmények között laktam-laktunk, mondjuk Indiában!

 Névjegy

• Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott magyar– művészettörténet szakon, és elvégezte a párizsi Nemzetközi Újságíró Iskolát.
• 1990-től a Magyar Televízió szerkesztője, kulturális rovatvezetője, a Reggel, a Napközi és a Tízórai műsorvezetője. 1998 és 2002 között a Cappuccino tripla műsorvezetője a Danubius Rádióban.
• 1998-tól tíz éven át vezetett sikeres műsorokat a tv2-n (Férfisztriptíz, Multimilliomos!, Most vagy soha!, A világ árvái, Jakupcsek-show, Mokka).
• Három gyerek édesanyja, a férje Kliegl Ádám operatőr.
• Jelenleg a Ridikül című napi talk show-t és a Magyarország, szeretlek! című műsort vezeti az M1-en.
• 2007-ben Pro Európa-díjat kapott.

– Idén mégis elvállaltad, hogy veled „reklámozzanak” egy egészségügyi szűrőprogramot.

– Hogyne! Mert megkeresett egy egészségügyi szervezet, és azonosulni tudtam a céljaikkal. Ugyanis fontosnak tartom, hogy az emberek gondoskodjanak magukról, és ne csak akkor menjenek orvoshoz, ha már ég a ház, inkább előzzék meg a bajt. Ne azért vizsgáltassuk ki magunkat, hogy megtudjuk, mi a betegségünk, hanem azért, hogy megbizonyosodjunk az egészségükről, és tudatosuljon bennünk, miként kell élni ahhoz, hogy megőrizhessük!

Ha léteznek eljárások, amelyekkel feltérképezik a testünket – van ilyen diagnosztika! –, akkor élni kell e lehetőséggel. Lehet, hogy pár ezer forint, de az egészségünk megér ennyit. Az autósok elviszik a gépkocsijukat a szervizbe félévente, de vajon a saját testüket is szervizelik? Számomra fontos, hogy teherbíró legyek, tehát „elviszem magam szervizbe”.

Ha valaki nem ért velem egyet, gondolja végig, hogy az utóbbi időben hány kedves ismerőse, barátja vagy kollégája tűnt el mellőle idő előtt! Néha az jut eszembe, hogy sokan azért nem tesznek az egészségükért semmit, mert nem tartják magukat igazán fontosnak. Én viszont azt szeretném – sok lelkes-kiváló orvossal együtt –, hogy fontosnak érezze magát minden nő és férfi!

– Szerinted vonzó, ha egy nő közéleti szerepet is vállal?

– Férfivilág van nálunk, de a hétköznapi életemben azt tapasztalom, hogy sokan bíznak bennem. Különösen a nők. Sok alázat kell a feldolgozásához… Nem vagyok sztár, inkább megbecsült ember, tehát erkölcsi kötelességem, hogy jó ügyeket szolgáljak.

Például számtalan visszajelzésből tudom, hogy Emma születése – nem titkoltam, hogy negyvenhat évesen vállalom a harmadik gyerekemet
– sok nő és család életére volt hatással. Néha férfiak állítottak meg az utcán, hogy gratuláljanak, és elmondják, talán nekik és a feleségüknek is jót tenne még egy gyerek. Néhány kolléganőm pedig az én példám nyomán vette rá a férjét: forduljanak orvoshoz annak érdekében, hogy akár későn is, de legyen gyerekük. Mindennek fényében érdektelen, hogy a várandósságom idején rosszindulatú cikkek is megjelentek. „Az öregasszony szül.” Arra nem gondoltak, hogy én tudatosan vállalom a koromat, amit éppúgy eltitkolhatnék, mint sokan mások?

– Tegnap átnéztem a rólad szóló bulvárcikkeket. Gazdag a paletta, de nemigen bántanak. Nem olvastam olyasmit, hogy részegen bulizol, csalod a férjedet, vagy rosszul bánsz a gyerekeiddel, de találtam „gonoszkát” arról, hogy túl sima az arcod…

– Ó, igen, ez a tavalyi botoxkorszak! Félre ne érts, ha szükségem lesz rá, igénybe fogok venni fiatalító eljárásokat, de tavaly még nem jutott eszembe! Egyelőre nem a külsőmmel futok versenyt, hanem az egészségemmel. És azt gondolom, hogy a többgyerekes nők jelentős része (hozzám hasonlóan) nem a szépségéért küzd elsősorban, hanem azért, hogy bírja erővel-energiával a gyerekei felnevelését meg a munkáját. No, miattuk beszélek szívesen arról, hogy miért futok hajnalonta, és miért nem hízom el… Ez is közéleti szerepvállalás, nem?

Azt akarom üzenni, hogy nem a korunk számít, hanem az állapotunk. És a harminc-negyven-ötven-hatvan felettiek ne akarjanak huszonkilenc évesnek látszani! Én sem akarok, pedig a Magyarország, szeretlek! valódi show, ahol szerepet kell játszanom, ahol munkaköri kötelességem, hogy a harminchatos ruhaméret passzoljon rám, és olyan állapotban legyek mentálisan (is), hogy mosolyogva tudjak állni tizenkét órán át negyvenkét fokos hőségben.

– Volt időszak a szakmai életedben, amikor a közéletben való részvételed kemény politikai interjúkban nyilvánult meg.

– Igaz, de aztán magam jöttem rá, hogy én érzelmes vagyok a politikához – ami régen is, ma is a férfiak „játéka” –, és sokkal jobban érzem magam, ha az „élet dolgaival”, a hétköznapi emberek gondjával-örömével foglalkozom, amit persze érint a politika… Azt gondolom, hogy a mai szerepemben – szórakoztató közéleti műsorokban – a helyemen vagyok. Jót tett nekem a váltás! Még az is, hogy Emma születése előtt eljöttem a tv2-től, mert úgy éreztem, nincs szükség rám.

Amikor elköszöntem, volt bennem keserűség, hiszen úgy éreztem, semmit sem ér a szakmai tudásom. Közben tudtam, hogy nemcsak a ruha, a szép beszéd meg a fiatalság számít, hanem a tartalom is. A műsorvezetés nem beosztás, hanem szakma! Az nem fontos, hogy ki működtet egy televíziót, de az igen, hogy egy profi műsorvezető milyen légkört teremt a stúdióban. De lám, a rossz élmények is a hasznunkra válnak, hiszen egy életen át építjük önmagunkat! Én ennek a szünetnek köszönhetem, hogy tisztában vagyok magammal, nem akarok szebbnek, okosabbnak, szexisebbnek, befolyásosabbnak látszani, és nem vágyom semmiféle „leg”-gel kezdődő jelzőre!

Jakupcsek Gabriella: „Szívesen megállítanám az időt!”– Arra sem vágysz, hogy több legyen a szabad időd?

– Nem tagadom, hogy a Ridikül című napi beszélgetős műsorom kőkemény felkészülést igényel – a családom féltett is tőle –, de jobban bírom, mint tíz évvel ezelőtt. Mert élvezem a munkát, hiszen derűs műsort készíthetek egy remek stábbal. Mivel egyszerre több műsort veszünk fel, a munkarendem lehetővé teszi, hogy sokat legyek Emmával – játsszunk, beszélgessünk, meséljek neki – és a felnőtt fiaimmal is. Ha ők ráérnek…

Persze a mi családunkban nemcsak én dolgozom sokat, hanem az operatőr férjem is. Tudod, miért kellene több idő? Mert kevés a szabad vegyértékünk egymásra. Hiszen az ő életét éppúgy a megrendelések szabják meg, mint az enyémet. Nyáron is sokat rohangált Pestre, és jó néhány baráti meghívásnak azért nem tudtunk eleget tenni, mert vagy ő forgatott, vagy én dolgoztam Révfülöpön. Pedig szeretünk együtt bulizni, utazni, társaságba járni. Szóval fontos házi feladat számunkra, hogy jobban figyeljünk egymásra a jövőben, és legalább karácsony táján tegyük lehetővé magunknak, hogy kettesben (is) lehessünk!

– Mi általában két-három évenként szoktunk beszélgetni. Szerinted 2016-ban milyen Gabival fogok találkozni?

– Most jól érzem magam, szívesen megállítanám az időt! De erre nemigen van esélyem, tehát azt mondom, hogy három év múlva értelmes, koromnak megfelelő műsort szeretnék csinálni. Továbbá nagyon szeretném magam körül tudni a boldog(!) családomat, mint egy tyúkanyó. Arra is vágyom, hogy akkorra a diplomás, klassz fiaim találjanak olyan munkát (és közéleti szerepet), amelyben éppúgy örömüket lelik, mint én abban, ami számomra megadatott!

Jakupcsek Gabriella: „Szívesen megállítanám az időt!”Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top