Rózsa György-interjú

1. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Mint mindenkinek, nekem is a gyermekem születése a legcsodálatosabb élményem. De az is fantasztikus volt, amikor életemben először láttam meg a tengert. Lengyelországban, Sopotban történt, a kempingünk szinte a homokra épült. Tizenhat éves voltam, akkoriban még nem lehetett könnyen kijutni külföldre. Három gimnazista barátommal végigstoppoltuk Lengyelországot.

2. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Az írás a Filmvilág című újságban jelent meg. Arisztokratikusabb lap volt, televíziósokkal ritkán foglalkozott, egyszer mégis két teljes oldalt szentelt annak, hogy én miként vezetem a Kapcsoltamot. Empátia volt a cikk címe, a Rózsa Gyuri-szindrómát boncolgatta.

3. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Nagyon szeretek kávéházakban üldögélni, beszélgetni a barátaimmal, összeveszni, kibékülni velük, vagy csak bámulni az embereket. Van egy törzshelyünk, délelőttönként ott váltjuk meg a világot.

4. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
A találkozás a halállal. A feleségem, Éva fiatalon ment el, harminckilenc évesen. Nemzetközi szintű válogatott tornász volt, egészségesen élt, nem dohányzott, nem ivott. Halála azért volt megdöbbentő, mert váratlanul ért. Édesapám elvesztése ugyanúgy fáj, az annyival volt elviselhetőbb, hogy ő akkor már egy éve betegeskedett. Szép kort élt meg, kilencvenegy évesen hunyt el. Arra fel tudtam készülni.

5. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
Az alkalmazkodókészség. Kötetlen a munkaidőm, az egyik pillanatban minden remekül megy, a következőben semmi nem sikerül, egyszer határtalanul vidám vagyok, aztán meg végtelenül szomorú. Ezt nem könnyű tolerálni.

6. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Antal Imréét. A mai szórakoztatóiparból nem tudok olyat mondani, aki ennyire univerzális tehetség lenne. Szenzációs humora volt, kitűnően zongorázott. Máig felfoghatatlan, hogyan tudott ennyi mindent. Nagyon jó embernek, isteni kollégának tartottam.

7. Melyik a kedvenc könyve, és miért?
Bulgakov remekműve, A mester és Margarita, szinte naponta belelapozok, a filmet meg százszor láttam. Kegyetlenül szellemes, maróan gúnyos kórkép a sztálini Szovjetunió elképesztő, ép ésszel alig felfogható viszonyairól, figuráiról.

8. Mi a legértékesebb tulajdona?
Szívesen rendezgetem a régi családi videókat, fotókat… De minden tárgynál többet érnek az együtt töltött pillanatok. Például tegnap fájt a fejem, felszaladtam édesanyámhoz, kicsit lefeküdtem, ő betakargatott. Váratlanul betoppant a lányom, Csilla, és elbeszélgettünk hárman. Jó volt.

9. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
A túlzott jókedv. Azon csak röhögök, mert én is hajlamos vagyok rá.

10. Hisz a halál utáni életben?
Nem! De nagyon szeretném hinni, hogy Évával és édesapámmal még találkozom egy másik dimenzióban. Ám félek, ha valaki meghal, minden véget ér, legalábbis a számára. Viszont bennünk továbbélhet. Sokszor elgondolkozom, vajon egy-egy problémához mit szólna Éva, mit tanácsolna édesapám. Csillában biztosan ugyanígy továbbélek majd.

+1 Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Sráckoromban szerettem volna női fodrász lenni. Nagyon élveztem volna a pletykálást és az udvarlást.