Fel lehet-e készülni a gyerek érkezésére?

A hiteles információk beszerzése ma már a babavárás természetes eleme. A tájékozódás a szülés természetéről és körülményeiről, lehetséges támogatóiról kétségkívül segíthetik a folyamathoz való alkalmazkodást. Ám én legalább ennyire fontosnak érzem a lelki felkészülést is, amire a várandósság kilenc hónapja nyújt lehetőséget. Nemcsak a testünk várandós és vajúdik, hanem a lelkünk is. El kell fogadnunk a visszafordíthatatlan testi és lelki változásokat, majd meg kell nyílnunk előttük. Gazdagabbá válik ugyan az életünk, de ennek súlyos ára van: többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte. Ahhoz, hogy valami új születhessen, valamitől el kell búcsúznunk. Vége a spontán életformának, felelősséget kell vállalni. Ez ijesztően hangzik, holott „csak” arról van szó, hogy az új élethelyzet a szülésen jóval túlmutató feladatokat tár elénk. Miközben anyaságunk formálódik, nem csak a testünk változik. Nem maradnak érintetlenül kapcsolataink – szüleinkkel, párunkkal, barátainkkal – sem, miközben múltbeli élményeink és konfliktusaink is látótérbe kerülnek. Át kell gondolnunk és le kell zárnunk őket magunkban, hogy azután zavartalanul koncentrálhassunk aktuális és jövőbeli feladatainkra. Rengeteg kérdés merülhet fel ilyenkor, és ezek közül a kiságy elhelyezésére vonatkozó a legkevésbé lényeges.

Ösztönök szerepe

– Egy gyermek születik, és neki kell helyet adnunk az életünkben. A folyamat során el kell fogadnunk a testünkben fejlődő magzatot, majd meg kell tartanunk, és végül a szülés során el kell engednünk őt. Ám nem csupán gyermek születik abban a katartikus pillanatban: szülő is! Ez lelki működésünknek egy új minősége, amelyben addigi életünk támpontjai – határidőnapló, gyors döntések, állandó kontroll stb. – alkalmatlanná válnak az új helyzet adta feladatok megoldására. Más kapaszkodókat kell keresnünk! Nincs könnyű dolgunk, hiszen anyáink útmutatói többségükben már nem alkalmazhatók a modern kor elvárásaihoz – véli Békési Beáta pszichológus, az Aktív Szülés Program vezetője. A szakember szerint a szülés és a gyermekágy intenzív időszakát azok a szülők tudják nagyobb biztonsággal megélni, akik a kilenc hónap alatt már felteszik maguknak a kérdéseiket, és elkezdik keresni a saját válaszaikat. Így felkészülnek a változásra, amely elsősorban önátadást, alázatot, kitartást és tűrőképességet követel. Nem mindig az olvasott vagy hallott, sokszor egymásnak ellentmondó információk fognak aztán segíteni a babával kapcsolatban felmerülő problémák során. Így azok a szülők járnak jobban, akik – végigjárva egy önismereti utat – elég kiegyensúlyozottak és magabiztosak ahhoz, hogy ösztöneikre hallgatva döntsenek a különböző lehetőségek közül. Csakis így kerülhetnek ki sérülések nélkül, megerősödve életük legnagyobb „kríziséből”.

Ha közös a vágy

A férfiaknak bizonyos szempontból nehezebb apává válniuk, hiszen őket nem segítik a testi változások. Az élmények megosztása, egymás működésmódjának tiszteletben tartása lehet a kulcs. Fontos, hogy ne csak a szándék, hanem a vágy is legyen azonos a pár mindkét tagjában a gyermekvállalást illetően. Ez a záloga annak, hogy mindkét fél végig tudja járni önmagában az utat, természetesen sok-sok őszinte beszélgetéssel kísérve. Az apa múltja is megérintődik, hiszen az ő élete is gyökeresen meg fog változni. A baba megszületése számára is beavatás lehet új, felnőtt szerepébe. Az érettség hiánya pedig fájdalmasan merülhet fel a pár mindkét tagja számára. Korábban nem voltak jelen az édesapák a szülésnél, de ma már ez a lehetőség is nyitva áll számukra. Akik élnek vele, azokban ugyanúgy létrejöhet az úgynevezett korai kötődés a gyermekük iránt, mint az édesanyákban. Ez pedig sokat segíthet nekik a későbbiek folyamán. Például nem tűnik abszurditásnak, hogy az újszülött hirtelen megjelenik a hálószobában. Az apák számára is rengeteg lemondással jár ez az első időszak. Nem ritka például, hogy egy ideig külön szobába kell költözniük, hogy másnap dolgozni tudjanak. De a házasélet idővel vissza fog zökkenni a régi kerékvágásba. Feltéve, ha az apáknak lesz türelmük ezt kivárni, és addig is figyelmességekkel és állandó dédelgetéssel veszik körül kedvesüket. Ha a párjuk nem mondja, kérdezzenek rá, miben segíthetnének! Nem muszáj pelenkázniuk, ha nem áll rá a kezük, de a babához ők is felkelhetnek időnként, hogy a kismama kialudhassa magát. A bevásárlást is elintézhetik munkából hazafelé. Az anyák pedig próbálják humorral felfogni a dolgokat! Nem tragédia, ha a férj tévedésből nem zöldborsós, hanem mondjuk brokkolis bébiételt vesz. Képzeljék el, amint tanácstalanul ácsorog szegény a kilométer hosszú polc előtt, és fogalma sincs, melyik terméket válassza. Bele fog jönni, ha eleget dicsérjük (legalábbis akadt már rá példa)! Az édesapáknak ebben az időszakban az a legfontosabb feladatuk, hogy biztonságos burokban tartsák párjukat és gyermeküket, megoldják a külvilágban jelentkező problémákat. Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként ne merülhetnének alá a baba körüli teendőkbe. Az édesanya igenis elvárhatja, hogy a lehetőségekhez képest a legtöbb estét otthon töltse a párja, és segítsen a fürdetésben vagy az altatásban. Ha az anya és az apa vállvetve küzdenek, és folyamatosan figyelnek egymásra a szülést követő hónapokban, számíthatnak rá, hogy idővel részük lesz a reklámok ígérte felhőtlen bébikacagásban.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Kate Middleton: A milliárd fontot érő nő A Windsor-ház karmája Fel lehet-e készülni a gyerek érkezésére? Varró Dani: Misi ügyes Diszkrimináció az oviban? Főzzünk úgy, mint az angolok! Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!