Idegesít a kollégád? Neked kell változtatnod!

A hír: Az amerikai New Hampshire állam jogalkotóinak egy csoportja meg akarja tiltani az ügyfelekkel is érintkező állami alkalmazottaknak, hogy a hivatalban, munkaidő alatt parfümöt viseljenek. A javaslat kezdeményezője, Charles Townsend képviselő szerint erre azért lenne szükség, mivel sok ember allergiás az erős illatokra, ami megnehezíti számukra a hivatali ügyintézést is. A tilalom egyébként nem lenne példa nélkül való, hiszen az Egyesült Államokban és Kanadában több állami hivatal és magáncég is tiltja a parfümhasználatot az alkalmazottaknak.

Soma véleménye: Amikor elolvastam a cikket, az ugrott be, hogy hamarosan a pukizás is büntetve lesz, sőt a büdösnek megítélt (esetleg erősebben izzadó) embertársainkra bűzadót lehetne kivetni.
A zajtilalom után felmerült a szagtilalom lehetősége, ami viszont szubjektív megítélésen nyugvó eljárás lenne (a hang decibelben mérhető, az pedig, hogy a feromonokra hogyan reagálunk, egyéni).

Úgy gondolom, hogy a szaglásom és a hallásom igen érzékeny tartományban mozog, bevallom, alapvetően én sem szeretem a parfümöket (magamon is ritkán viselem el, és csak diszkrét módon). Legalább olyan tolakodónak tartom a mindenkire rátelepedő erős parfümszagot, mintha valaki az üvöltésével rátelepszik egy társaságra.
Közönséges, antiszociális az intenzív parfüm/testápoló/dezodor szaga, ráadásul ezek olyan kemikáliák, amelyek a szaglóreceptorokon keresztül másokhoz is el-, sőt bejutnak.
No de tiltani?! Meredek!

Ha a munkahelyen, megszokott közösségben valakinek túl domináns a szaga, akkor érdemes kedvesen és négyszemközt megbeszélni ezt vele. Ha pedig nem rendszeresen érezzük, hanem rövid időre különféle esetleges találkozásoknál, véleményem szerint megélhetjük úgy is, mint kiváló lehetőséget a tolerancia gyakorlására. Vagy odébb állunk. (Eszembe jutott az a nő, aki egyszer előttem ült az orbitális pacsuliszagával a színházban, ahol máshol nem volt hely. Választhattam: vagy megszokom vagy megszököm. Brutál, és sajnos akkor megszokhatatlanul kellemetlen volt, de szerintem azóta már fejlődtem a figyelem máshova fókuszálásában és az elmém programozásában.)

Egy szagos kolléga kiváló lehetőség egyrészt az elfogadásban való fejlődésre, másrészt a függetleníteni tudásban való fejlődésre, harmadrészt a játszma nélküli tiszta kommunikációban való fejlődésre (konfliktuskerülőknek egyenesen adomány egy ilyen munkatárs)!

A szagok kapcsán persze feljön egy csomó más, a közösségekben fellépő zavaró tényező, mint például: rágcsálás, kattogás, túl hangos és irritáló mobilhangok, folyamatosan ott hagyott mosatlan bögrék, krákogás és szipákolás… Bármi is merül föl irritáló tényezőként, úgy gondolom, hogy egy közösségben ezt személyesen kell megbeszélni. Elképesztő lenne, ha eljutnánk oda, hogy törvény írja elő, milyen szagunk lehet, hányszor mossunk fogat vagy ápoljuk a körmünket, hogyan mosogassunk helyesen, vagy hol rágózhatunk nyilvánosan.
Ez mind azt üzeni, hogy nem tudunk, nem merünk egymással őszintén, lélektől lélekig kommunikálni.
Az óvodában van az, hogy ha nem tudják egymással az ovisok megbeszélni a dolgokat, akkor szólnak az óvónéninek. Ez a törvényjavaslat is ilyen.

Én azt tapasztaltam, ha szeretettel fordulok valakihez, és elmondom, én mit érzek, és szépen megkérem, hogy segítsen nekem, hogy könnyebb legyen, akkor működnek a dolgok. Ha meg mégse működnének, akkor is marad választásom.

A lényeg, hogy ne a másikat ítéljük meg, hanem arról beszéljünk, amit az adott illető nekünk okoz. Innen akár egy jó eszmecsere is születhet arról, hogy mit látunk meg magunkból a másik tükrében.

Nagyszabású adománygyűjtés december 10-én, hétfőn Budapesten, a Montevideo u. 9.-ben! Soma várja adományaitokat a nehéz körülmények között élő családok számára! Kérünk titeket, hogy ha bármit tudtok hozni, ami hasznos lehet, a ruhától a tartós élelmiszeren át a kézimunka-alapanyagokig, akkor tegyétek meg, és mi személyesen visszük el a nélkülözőknek. A részleteket elolvashatjátok ITT.

További Soma-vélemények:

Miért lehet kasszasiker egy vámpíros történet?

Nem dolgozunk a szombati munkanapokon?

„Még a lábfejünk is legyen tökéletes?!”