“Elég az elanyagiasodott karácsonyokból!”

A hír: Egy brit szervezet szerint nem volna szabad karácsonyi kívánságlistát íratni a gyerekekkel, mert egyrészt anyagiassá teszi őket, másrészt csalódottá, ha nem kapnak meg mindent róla. Arról nem beszélve, hogy a szülők gyakran keverednek tartozásokba amiatt, mert mindent szeretnének megadni a kicsiknek.

Soma véleménye: Egyetértek az angol anyaszervezettel, a kívánságlista írásával túlzottan az anyagiakra fektetődik az ünnep hangsúlya. Úgy látszik, sokan elfelejtették, hogy a karácsony miről szól. Pedig a téli napéjforduló ünnepe mindig, minden korban és kultúrában az egyik fő ünnep volt. (Jézus születésének az ünneplését is épp ezért tették erre az időpontra.)

A szellemtudomány szerint jelenleg az emberiség az úgynevezett sárkorszakban van, ami azt jelenti: soha nem voltunk ennyire „elszellemtelenedve”, beleszakadva az anyagba. Ráadásul az az elképesztő, ha az embernek minden kívánsága teljesül, akkor egyfajta üresség, szinte kifosztottságérzés uralja el. Ezt magam is megtapasztaltam. A minden vágyunk, kívánságunk teljesülése nem beteljesülést, belső nyugalomérzéseket hoz, hanem inkább feszültséget generál. Nem beszélve a mohóságról, ami könnyen beszippanthatja az embert.

Amikor kicsik voltak a gyerekeink, akkor kérdezés nélkül kapták tőlünk az ajándékot karácsonyra. Addigra annyiszor elmondták, mire vágynak, mit szeretnének, hogy nem kellett őket kérdezni. A vágyott ajándék mellé többnyire volt valami apróbb meglepetés is.
Emlékszem, olyan 8-10 évesek lehettek, amikor egy karácsonykor fellázadtam, és közöltem, hogy egészen biztos, hogy nem szállok be ebbe a tékozló, elanyagiasodott őrületbe, úgyhogy mindenkinek kézzel készített ajándékot csináltam. (A lányomnak gyöngyös bársony díszpárnát varrtam, a fiamnak a kedvenc szimbólumait festettem föl az ablakára üvegfestékkel, a férjem pedig kapott két szép, merített papírra, kalligrafikus betűkkel kirajzolt kupont. (Az egyiket 1 órás testmasszázsra, a másikat kikötözős szexre válthatta be.) No és ott volt a lakoma, a rengetegféle isteni étel, ami azóta is elengedhetetlen része minden karácsonyunknak. (A mézeskalácsot együtt csinálom Hannával, a halászlevet Gyuri passzírozza, a fát pedig a gyerekeink díszítik.)

Épp a legutóbbi hétvégén mesélte a wellness-szálló (ahol a lelki wellnesseimet tartom) egyik dolgozója, hogy már majdnem minden helyük foglalt karácsonyra, tavaly is telt házuk volt. Elképesztő! Annyira félnek az emberek az intim családi együttléttől, hogy inkább elmenekülnek előle egy közös térbe. Annyira nem tudnak mit kezdeni a többórás egymással összezárt intimitással, hogy kimenekülnek belőle. (Biztos vagyok benne, hogy ez a valódi oka a wellness-szállók karácsonyi telt házának, nem pedig a „fáradt vagyok főzni” műsorszám.)
Alapvetően az emberek nagy többsége szerepekben él (feleségszerep, anyós-, apósszerep, férj-, apaszerep stb…), kevesen vannak a jelenben. És bizony meg lehet őket érteni, hogy elmenekülnek a karácsony elől, mert fárasztó szerepet játszani, és félelmetes ezzel szembenézni. Úgyhogy marad a kimenekülés, a tárgyakkal való kompenzálás (a felmérés szerint az emberek 46 százaléka erején felül költekezik), és persze a tévé bömböltetése. (Kiváló elterelő eszköz a szembenézéstől, ezért néznek olyan sokan tévét.)

„Te kimutatod a szereteted, vagy csak elvárod?” 

„Házasságpárti vagyok” 

„Fizessen az unió, ha elcsábítja az orvosainkat!”

Amikor beléptek a gyerekeink a kamaszkorba, megkérdeztük őket, minek örülnének. Teljesen világos volt, hogy egyvalamit választhatnak. Emellé pedig mindig jött egy kis meglepetés is. De nem ez volt, illetve van nálunk a fókuszban, hanem az együttlét, az ünneplés. A szenteste csak négyőnké, és másnap vagy két nap múlva jön hozzánk a négy testvérem a kedvesével, gyerekeivel, az unokatestvér, szóval a családunk tagjai. Az ünnepek alatt persze meglátogatjuk a szülőket is. Az egyik legjobb a karácsonyban, hogy egy kis időre meg lehet állni, végre nem kell rohanni.
Ja, és még valami! A fiam 21 múlt, a lányom 19 és fél éves, és mind a mai napig, minden ünnepre (születésnap, anyák napja, karácsony) kézzel készített, személyes ajándékot kapunk tőlük. Pontosan tudják: számunkra ez az ajándék, nem pedig ha a mi pénzünkből (mivel ők egyetemisták, nincs önálló jövedelmük) vásárolnak nekünk valami tárgyat.

Az idei karácsony szerintem sok szempontból különleges lesz. A paradigmaváltás nemhogy közeledik, hanem itt van a kapuban. Itt az ideje ébredezni, és a szellemi felé nyitni! Úgyhogy érdemes csillapodni ebben a tárgyőrületben.