11 dolog, amit szeretnénk megélni 20 éves korunkig

Saját fizetést kapni

Bár annak is megvan a maga szépsége, ha olyan pénzt költhetünk el, amiért a szüleink dolgoztak meg, azt a sanda rossz érzést felnőttkorban már nem igazán tudjuk elkerülni, hogy akár magunk is dolgozhatnánk. Arról nem is beszélve, hogy a saját fizetésünkből nyilván nyugodt lelkiismerettel veszünk olyan dolgokat, melyektől a szülői hajak égnek állnak.

Azt mondani valakinek, hogy szeretlek

…aki nem tartozik a közeli családba. A rizikó hatalmas, a pofára esés potenciálisan törésben végződik, de ha jól sül el, és közben nem volt csuriban a kezünk, akkor elkönyvelhetünk magunknak egy olyan pillanatot, amire később úgy fogunk visszaemlékezni, hogy az egyik legjobb volt.

Egyszer a szabadban aludni

Hajnalra ugyan odafagyunk a drága anyaföldhöz és szétcsipkednek a rovarok, valamint arra ébredünk, hogy a szemünkbe süt a nap, de még akkor is megéri. A csillagos eget bámulni elalvás előtt különösen abban a korban lehet hasznos, amikor elég sok mindent bele tudunk látni a hatalmas űrbe.

Közösen utazni a barátokkal

Nem kell elmenni Indiáig ahhoz, hogy a távolságtól módosult tudatállapotba kerüljünk. Jó esetben elég, ha lecsorgunk a Dunán mondjuk Paksig, és közben vadkempingezünk, fantáziátlanoknak viszont lehet, hogy Amszterdamig kell utazniuk.

Meztelenül fürdeni

Csak úgy beugrani egy tóba rákészülés és szivacsos melltartós bikini nélkül nem azért jó, mert mutogathatjuk magunkat, bár nyugodtan tehetjük, mert húsz év múlva nosztalgiával fogunk a mostanira gondolni, akármennyi hibát látunk is rajta jelenleg.

Elszenvedni egy szerelmi bánatot

Tizennyolc évesen még senki nem hal bele, ha összetörik a szívét. Micsoda szerencse, különben kevesen érnénk meg a húszat. Az első, döbbenetesen fájdalmas szerelmi bánaton egyrészt azért kell túlesni, hogy megértsük aktuálisan szenvedő embertársainkat, másrészt azért, hogy utána soha többet ne legyen annyira rossz; mert nem lesz.

Pár napig nem kommunikálni a szülőkkel

Lehet, hogy nem volt tökéletes a gyerekkorunk, lehet, hogy az volt, de a lényeg, hogy vége van. Ezért is szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen az, amikor nem tudja anyu, hogy merre járunk, és nem is kérjük ki a tanácsát arról, hogy melyik ruhában induljunk el.

Megtanulni, mennyit ihatunk

Mindenkinél máshol van a határ, amelyen a kellemes spiccesség hirtelen otromba részegségbe vált. Ennek a határnak a felfedezése sok áldozattal és kínos pillanattal jár, megismerése viszont azzal a magabiztossággal, amivel ötvenéves korunkban majd néha délután ötkor is kitöltjük magunknak a pohár bort.

Könyvtárazni

Könyvtárazás alatt a húszas éveinkben (remélhetőleg) nem azt értjük, hogy beszaladunk az elolvasandó könyvért. A tapasztalat, ami örökre belénk ég, azt kívánja, hogy addig üljünk egy kényelmetlen széken a saját lábunkon, míg el nem zsibbad, és a testi fájdalom árán mélyüljünk el valamiben úgy, ahogy a tanulmányaink befejezése után valószínűleg többet nem fogunk.

Fizikai munkát végezni

Miután kiszenvedtük magunkat az érettségivel, meg az ilyen-olyan vizsgákkal, igazán ránk fér valami más is. A szerencsések hatalmas világ körüli útra indulnak, hogy jobban megismerjék magukat, de akadnak olyanok is, akik tudják, hogy akkor tudhatnak meg a legtöbbet magukról, ha egyszer tizenhat órán keresztül tányérokat cipelnek oda-vissza egy terasz és egy konyha között.

Híres emberrel csókolózni

Ki ne akarna gyerekkorában sztár lenni? Mivel ez kevésbé megvalósítható a legtöbbünk számára, így az marad, hogy legalább a közelébe férkőzzünk egy ilyen kiválasztottnak. Ha sikerül, elmondjuk az összes barátnőnknek, mert igazából ez a lényeg, nem a csók (vagy a bármi más).