Lovastábor helyett idén az illemtábor a sláger

A hír: Egyebek között a helyes étkezés, a másokkal való kapcsolatfelvétel, az öltözködés, a közlekedés, az utazás és más kultúrák illemszabályait tanulhatják meg a Zöld-Híd Alapítvány nyári illemtantáborában résztvevő 9–13 éves gyerekek. A szervezők szerint fontos, hogy az általános iskolás gyermekek minél korábban találkozzanak azokkal a szabályokkal, amelyek az emberek közti érintkezést és a társadalmi életet szabályozzák, az illemtan alapjainak elsajátítása pedig nélkülözhetetlen az iskolai előmenetel és a későbbi érvényesülés szempontjából. A gyerekek megismerkedhetnek a magyar nyelv jellegzetességeivel, az egészséges életmóddal és a „zöld” viselkedéskultúrával is.

Winkler Nóra véleménye: Valahogy az illem, illemtanár, illik kifejezéseknek van egy életidegen hangulata. Mintha pont ott lenne a határvonal, hogy van az élet, amiben lehet csak úgy lenni, felrakni a lábunkat az asztalra, ha úgy esik jól, szaladni, állva enni és hadarva beszélni. Az „illem” feliratú ajtón viszont belép közénk egy naftalinszagú idős néni sétapálcával és rendet csap a jóleső káoszban. Nem szabad könyökölve kanalazni a levest! Fésülködj meg! Ne kiabálj! Ülj egyenes háttal! Fogj szépen kezet, és artikuláltan mondd a neved bemutatkozáskor! Hát valahogy ez a film pereg előttem az „illik” inspirációjára.

Holott ez a tábor amúgy normálisnak hangzó célokat is tűz lengedező zászlajára, mert az, hogy egy gyerek tudja, sokféle viselkedéskultúra van, és ezekkel jól lehet együttműködni, hasznos. Hogy a mindennapi életnek vannak olyan alapszabályai, amiket érdemes elfogadni, mert úgy majd könnyebb lesz mindenkinek, szintén jó. Felmerül persze a kérdés, nem ezek-e azok a dolgok, amiket a családban szed fel egy gyerek, lesi el, nő bele, tekinti evidenciának. Az iskolában – ha akar, ha nem – találkozik másféle kultúrájú gyerekekkel, és ha addig nem, hát ott együtt kell működnie velük.

Abban viszont, hogy mi kell az életben való érvényesüléshez, nagyon eltérően vélekedhetnek családok. Van, ahol az együttműködési képesség a javasolt irány, de csomó olyan gyerekkel nőttem fel, akik ma sikeres és boldog emberek, és akiket a szüleik mindig arra terelgettek, hogy ne megfelelni akarjanak, hanem önmaguknak maradni.

Innen nézve az illemtantábor kicsit vasaltruhás, koránkelős szorongásgyártó hét is lehet, és nem pontosan értem, mik a magyar nyelv olyan jellegzetességei, amikkel egy tízéves gyerek ismerkedni tud még. Hogy nálunk igen bonyolult a ragozás és az igeidőkkel se könnyen bánik el, aki külföldiként tanulja a nyelvet? Hogy amit olvasol, könyv, az angoloknál meg book? De az egészség- és környezettudatosság minden felett állóan fontos témák, és remélhetően a kézműves-foglalkozások is jók. Egyfelől egy olyan múltú országban, mint a mienk, ahol egy jó, polgári élet mintáit nem lehetett generációkról generációkra átadni, holott ez lenne az erős alap, szükség van egy ilyesféle tematikájú táborra, másfelől remélem sikerül azt a nagyvilági, nyitott szellemet is átadni, ami ezeket a jó értékeket tisztelő, öntudatos polgári családokat egykor evidens módon jellemezte.