10 típus, akit utál a főnök

A munkahelyen számos egymástól eltérő személyiségű ember dolgozik együtt, az összezártság során pedig akarva-akaratlanul is fény derül a negatív tulajdonságainkra is. Habár a kellemetlen viselkedéssel a legtöbbször közvetlen kollégáinknak okozunk nehéz perceket, előbb-utóbb a főnökünknek is feltűnik, ha összeférhetetlen a személyiségünk. A CBS News összegyűjtötte azt a tíz viselkedéstípust, amely a leginkább idegesíti feletteseinket.

A fontoskodó – Az ebbe a kategóriába tartozó kolléga hajlamos túlságosan komolyan venni magát. Ha kéréssel fordulnak hozzá, rögtön a határidőnaplója után kutat, nem ad konkrét választ, inkább megígéri, hogy visszatér, amint áttekintette időbeosztását. Ha megoldandó problémát vetnek fel neki, hirtelen rengeteg kérdése, aggálya van, és a legapróbb részleten is fennakad. Munkatársai egy ideig küzdenek vele, majd továbbállnak.

A legfrissebb állásokért kattints ide!

Az örök negatív – Az illető előszeretettel hangoztatja, hogy mit miért nem lehet megoldani, vagy miért nem helyes az a hozzáállás, amelyet a vállalat egy adott üggyel kapcsolatban tanúsít. Mindenben megtalálják a hibát, de soha nem állnak elő javító szándékú megoldásokkal vagy javaslatokkal. Jellemzően még a hétköznapi munkafolyamatokban is találnak vitára alkalmas elemet, és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy feszültséget teremtsenek. Az ilyen kolléga nemcsak a munkatársaktól, de az egész vállalattól elszívja az energiát.

A megbízhatatlan – Tipikus eset, amikor a főnök egy fontos tárgyalásra prezentáció készítésével bíz meg valakit, a cél, hogy a témával kapcsolatos információk, táblázatok, elemzések készen álljanak a nagy napra. Az illető az utolsó pillanatban át is küldi az anyagot, amely hiányos, ráadásul hemzseg a hibáktól. A szembesítéskor kifogások özönét zúdítja a főnökre, holott több mint két hét állt a rendelkezésére a munka elvégzésére.

A könyörgő – Egy főnök számára nincs idegesítőbb, mint amikor egy számára még szinte ismeretlen munkatárs folyamatosan azt hajtogatja: „bízz bennem”. Ha valóban megbízik az illetőben a főnök, akkor erre nem kell emlékeztetni, ha pedig még nem alakult ki a bizalom, akkor azt először meg kell szolgálni. A „bízz bennem” felszólításnak semmilyen pozitív üzenete nincs, inkább elgondolkoztatja az embert azon, hogy milyen érvek szólhatnak a bizalom ellen.

A mindentudó – A legkiválóbb vezetők tisztában vannak vele, hogy tudásuk limitált, és hogy sokszor a megfelelő kérdéseket feltenni fontosabb, mint maga a válasz. Éppen ezért valahányszor a vállalat „legokosabb” alkalmazottja úgy tesz, mint aki minden tudás birtokában van, veszít szakmai és emberi hitelességéből.

A rugalmatlan – Az ebbe a típusba tartozó munkatársak meg vannak győződve róla, hogy mindent csak egyféleképpen lehet elvégezni, méghozzá úgy, ahogyan ők szokták. Ez a fajta makacsság és rugalmatlanság olyan szintet ölthet, amikor már képtelenség együtt dolgozni az illetővel. Valószínűleg ez is a célja.

A kishitű – Ha új munkatárs érkezik az irodába, természetes, hogy egy ideig fogni kell a kezét és a betanulás idején segítségre szorul. Más kérdés, ha az illető később is megmarad ebben az állapotban: önbizalma a nullával egyenlő, ideges, tele van kétségekkel és mindenben útmutatásra és ellenőrzésre szorul. Minden bizonnyal fél, hogy elront valamit és felelősségre vonhatják. Szomorú és egyben valódi probléma is a cég számára egy ilyen dolgozó.

Az önimádó – Az ebbe a típusba tartozó munkatársat leginkább a megbeszélések során lehet kiszúrni. Ő az, aki mindig pontosan tudni akarja, hogy mit miért csinálunk egy bizonyos módon, és miért nem jöhet szóba egy második- vagy harmadikféle verzió. Valójában csak a többiek idejét vesztegeti, miközben szereti a saját hangját hallgatni. A szószátyár önimádó típus inkább beszél a munkáról, ahelyett hogy elvégezné.

A „minden lében kanál” – A legtöbb közösségben akad valaki, aki úgy érzi, hogy neki mindenben részt kell vennie és mindenről tudnia kell. A külső szemlélő számára segítőkésznek tűnhet, mivel valóban mindenhol ott van és kész „segítséget” nyújtani. Egy idő után persze rájönnek a kollégák, hogy valójában csak saját maguk szórakoztatásáról és a valódi munka elkerülésére kidolgozott stratégiáról van szó.

A cikk folytatásáért kattints ide!