Későn fekvő kamaszok – normális?

„Nálunk most az alvás a fő probléma. Két évvel ezelőtt a nagylányunk körül kezdődött a vita, akkor 13 éves volt, egyre tovább akart fönnmaradni, egyre fáradtabb volt reggelenként, fáradtabb és undokabb, és az apjával tört ki a harc. Végül is a lányom engedett, legalábbis látszólag. … Most viszont az öccse lépett ebbe a korba, és a küzdelem, amit az apjával vív, egyre keservesebb. Az apja abnormálisnak nevezi, „hogy fogsz így munkába járni” stb. Én a türelem pártján vagyok, így most már a feszültség köztünk is nő (köztem és a férjem között). Aki most egyre később fekszik, és egyre később (szeretne) fölkelni, az már örökre így marad? Vagy ez még változik, változhat? Arról meg nem is beszélek, hogy amennyire én látom, időnként helyrealusszák magukat…”

Alvás kamaszkorban

Mint a viszonylag friss kutatásokból tudjuk, a kamaszkori központi idegrendszeri (agyi) változásokhoz az is hozzátartozik, hogy az úgynevezett biológiai óra szabályozó szerepe is változik; az esti elálmosodás egyre későbbre tolódik. (Ezért valószínűleg egy apró agyi „magocska” felelős, valahol a látóidegek kereszteződésének tájékán.) Az eltolódás elérheti a másfél-két órát (vagy többet; nagyon nagyok az egyéni különbségek). A felfedezés után egyre több észak-amerikai államban állították át az iskolakezdés időpontját egy-másfél órával későbbre. Ezt követően zuhanásszerűen csökkentek az iskolai késések, hiányzások – és a tanári panaszok, hogy a diákok fáradtak, figyelmetlenek, ingerültek. Javult az iskolai teljesítmény. Nem igazolódott a „szigorúak” jóslata: ha megengedjük, hogy később keljenek, egyre később fognak lefeküdni.
És: a további vizsgálatokból az is kiderült, hogy a betöltött 22. életév után a biológiai óra újra fordul: egyre korábban el tudnak már aludni az ifjak, csökken az éjszakázás iránti igény. (Persze mindig megmarad a két típus: későn fekszik, későn kel a „bagoly” – így élt Ady Endre –, és korán fekszik, korán kel a „pacsirta” – mint Jókai Mór.) Ha a kamasz későn tud elaludni (akármikor is kényszerítik ágyba), és mégis korán kell kelnie – mert környezetét nem érdeklik az életkorából fakadó lehetőségei és szükségletei, azaz nem gyerekközpontú az őt körülvevő gondolkodás, hanem a felnőtt sablont akarja rá is alkalmazni –, akkor a fiatalember esetleg kávéval, energiaitallal próbálja magát „frissen” tartani, majd alkohollal „kábítani, kioldani”, ami tovább zavarja a „biológiai óra” működését. Szóval: fogadjuk el ezeket a változásokat, támogassuk gyerekeinket abban, hogy szervezetük változásait minél könnyebben és természetesebben tudják átélni, és ha kell – ó, szörnyűség! – engedélyezzünk nekik egy-két pihenő-, heverészőnapot, hogy időnként legalább – addig is, amíg az iskolakezdés időpontját átállítjuk! – kipihenhessék magukat. Egyébként igen, jól látja, hogy a gyerekek, hacsak nem túlságosan fáradtak és „felhúzottak” (ami gyakorta együtt jár és egymást erősíti!), időről időre „helyrealusszák magukat” egy-egy hét végén. És soha ne feledjük: a kamasz amúgy is fiziológiás – élettani eredetű – lustaságban szenved! Belefárad a
változásokba, a növésbe… Pihenni – aludni – viszont többnyire csak éjfél körül vagy után tud elkezdeni.
Abban is igaza van, hogy a kialvatlan kamasz nemcsak fáradtabb, hanem undokabb is, de azt soha ne felejtsük el, hogy a kamaszkor egyébként is az élesedő ítélkezés kora, és hogy ezt az ítélkezést a kamasz elsősorban a hozzá legközelebb állókon, családján és tanárain gyakorolja. Ha a kamasz pihent, ha jól kialudta magát, akkor is „szemtelenebb” lesz, lehet, mint eddig volt, és erre éppen a rohamosan növekvő gondolkodási erőből fakadó már emlegetett ítélkezés kényszeríti. Egyébként is: a kamaszkor az önállósodás kora, és ennek megfelelően a kamaszt „el kell engedni”. Az önállósodás a mindennapi életvitelben is bekövetkezik – sőt ott következik be elsősorban –, és ennek jelenségein láthatjuk igazán a régi mondás igazságát: „A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet nevelni.”

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Pokorny Lia: „zokogva-sikítva röhögtünk”
• Nem kívánom a férjemet!
• Winkler Nóra New Yorkba költözne
• 3 medvehagymás recept a sztárbloggertől
• Miért jó a falun élni?
• Későn fekvő kamaszok – normális?

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!