Mennyi állatot irtunk ki magunk körül?

„Az igaz, hogy nincs már jávorszarvasunk és eltűnt például a nyérc is, az akár 100 kilósra megnövő haltól, a vizától – aminek már csak egy városrész őrzi a nevét, a Vizafogó – is rég elbúcsúztunk” – magyarázza a WWF magyarországi igazgatója, Figeczky Gábor. A magyar mézpázsit, ami az egész világon csak Magyarország területén élt és virult, legfőképp a Kispest helyén lévő szikes réteken, szintén rég kihalt. „Aztán nincs már aranysakálunk, bár néhány példány időnként felbukkan, de néha farkasból is akad egy-két példány – folytatja a felsorolást a WWF igazgatója. – A barna medvének meg sosem volt igazi élőhelye Magyarország, a Kárpátokban nagyjából négyezer él, időnként fel-felbukkan itthon is, szóval nem azért nincs, mert annyira szörnyű természetvédők lennénk” – szögezi le Figeczky Gábor.
Mi meg azt szögezzük le, bármennyire is szeretjük a macikat, azért egy kicsit megnyugtató, hogy a vasárnapi kirándulás közben nem jön szembe barna medve az erdőben. Igaz, a természetvédők szerint az erdőkben a medvéktől kevésbé kell félni, mint például a pásztorkutyáktól…

Hódpörkölt

Persze vannak olyan állatok is, meg növények Magyarországon, amelyek a kihalás szélén „táncolnak”, például a vadmacska, több denevérfaj, a földikutya, az uráli bagoly, a pannon gyík, a bánáti bazsarózsáról nem is beszélve. Aztán vannak sikersztorik is, például a hódok visszatelepítése. A legnagyobb rágcsálók kálváriája akkor kezdődött, amikor a katolikus egyház levette a böjt idején tiltott ételek listájáról a hódhúst – persze több száz évvel ezelőtt. Magyarországi történetüknek pedig egy vadász vetett véget Ács közelében, aki kilőtte az utolsót. A WWF 1996-ban kezdett hódtelepítésbe, azóta is megy a program, a hódok meg vígan rágcsálnak a gemenci erdőben vagy a Szigetközben.
 
Tarvágás meg sípályák

A mezőgazdaság térhódításával lecsökkenő élettér, a sűrű úthálózat, településfejlesztések, például sípályák építése és markáns vadászati hagyományok – ezek az okai a nagyragadozók pusztulásának a WWF elnöke szerint. De nemcsak Magyarországon, szinte egész Európára jellemző a probléma Figeczky Gábor szerint. „Itthon nagy baj az, hogy a nemzeti parkjainkban nincsenek megfelelő nagyságú háborítatlan területek – ez többek között az egyik oka annak, hogy nálunk nem jöhetett még létre stabil állomány egyik ragadozófajból sem.”

Számháború

„Amíg mi az egerészölyv megmentésére gyűjtjük az 1 százalékokat, addig a vadászok le akarják vetetni a védettségét, magyarul vadászni akarnak rájuk” – mondja Halmos Gergő, a Magyar Madártani Egyesület (MME) igazgatója. A ragadozó madarak tizedelik az apróvadállományt a vadászok szerint, persze több más káros hatás mellett. „A mi számításaink szerint kétszer annyi például az egerészölyv, mint a madarászok szerint” – magyarázza Pechtol János, a Magyar Vadászkamara főtitkára, miért szeretnék, ha néhány ragadozó madarat „kivennének” a védettség alól. „Mi tudomásul vesszük, ha egyes fajok létszáma drasztikusan csökken, védelmet kell, hogy kapjanak. Most írtunk alá egy mindenkire érvényes megállapodást a természetvédőkkel és a Vidékfejlesztési Minisztériummal, amiben például az van, hogy csörgőrécére és kercerécére nem vadászhatunk többet, a nyári lúd viszont, ami eddig védett volt, innentől kezdve télen vadászható lesz” – teszi hozzá a főtitkár. A lényeg, hogy most a vadászok és madarászok együtt vizsgálódnak a védett ragadozó madarak és az apróvadak „együttéléséről”, és meg is számolják a védettmadár-állományt. Az eredményektől függően a vadászok újra napirendre tűznék a védett ragadozó madarak „védtelenné” nyilvánítását. „Bármennyi lesz is a végeredmény, például bármennyi egerészölyvet is számolunk: elfogadhatatlan a védettség levétele” – mondja az MME igazgatója. Az érvei egyébként mindkét tábornak ugyanazok: csak a természet egyensúlyát szeretnék fenntartani…