“Apát választani a netről: legalább tiszta ügy”

A hír: Tulajdonképpen a nyitott házasság egy verzióját kínálja tagjainak a Modamily.com, egy, a közelmúltban létrehozott online közösség, ahová olyan szingli nők és pasik csatlakoznak, akik hagyományos, szerelmi kapcsolat nélkül szeretnének gyereket, ugyanakkor szeretnék megismerni, és azután kiválasztani leendő gyerekük anyját vagy apját. És ami a lényeg: a tagok vállalják, hogy közös gyerekük megszületése után osztoznak a neveléssel kapcsolatos mindenféle felelősségben is.

Karafiáth Orsolya véleménye: Egyik velem egykorú barátnőm nemrég a konyhánkban zokogott. Hogy miért nem talál normális pasit. Az egyik túl fiatal, csak addig lát el, hogy a kapcsolat azt jelenti, jól érezzük magunkat együtt, de a gyerekkérdést meg sem lehet említeni neki. A másik alaposan benne jár már a korban, ráadásul van már három gyereke, semmiképp nem szeretne egy negyediket. Barátnőm pedig egyre inkább érzi a jeges kéz szorítását a szíve körül: fut ki az időből, és mindenképpen szeretne gyereket. Akár már teljesen egyedül is. Másik barátnőm elképesztő történetet mesélt az eset után már expasijáról. Csuda jó éjszaka volt az első együttlétük, remekül passzoltak az ágyban. Gumival védekeztek. Barátnőm ment volna kidobni a használtat, mikor a pasi kicsavarta a kezéből, hogy inkább majd ő. Barátnőm kissé felvonta a szemöldökét, mire a férfi elmondta, hogy attól retteg, hogy barátnőm azt fogja csinálni, mint az előző nője. Kimegy a konyhába, és egy fecskendővel felküldi magának a koton tartalmát. Így lett ugyanis a kislánya. Barátnőm előbb elképedt, majd halálosan megsértődött, már csupán a feltételezés miatt is. Nyilván összevesztek.

Az egyik legkedvesebb barátomat pedig úgymond a klasszikus értelemben mostanában húzták be a csőbe. Kedvese égre-földre esküdözött, hogy szedi a tablettát, persze nem szedte. A lány nyilván barátom mérhetetlenül becsületes alaptermészetére apellált: nem is hiába. Szegény fiú szenved, írja nekem a leveleket, mennyire nem jó ez éppen most, és hogy nem biztos magában, de mást már nem tehet: vállalja a dolgot. Bármelyikünk, ha kicsit is körülnéz, rengeteg ugyanilyen (vagy kísértetiesen hasonló) sztorit talál. És nőket lát, akik egyedül nevelik a kicsiket, pedig teljesen máshogy tervezték. Házasságokat talál, amik túl gyorsan köttettek, a szerelem hevében talán, de telve a sietséggel, hogy hopp, alig van már időm, és ilyenkor (főleg a nők) nagyon könnyen hitetik el magukkal, hogy éppen az az ideális apa, akivel összejöttek a legutóbbi házibulin.

És igen sokszor hasonló a forgatókönyv: sokan már a terhesség hónapjaiban, de általában akkor, mikor a gyerek két-három éves, lelécelnek. Éppen az ilyen esetek miatt én azt mondom, szuper ez a vállalkozás. (A barátom épp itt olvasta mellettem a cikket, és ő az ellenkezőjét állítja ugyanilyen hevesen – de hát ő egy férfi, akinek már amúgy is van egy lánya, akit nem ő nevel ugyan, de kiveszi a részét a teendőkből rendesen, ráadásul nem csupán kötelességtudatból…). Egy ilyen oldalon tiszta a képlet: mindkét fél olyat vállal, amit legjobb tudásuk szerint teljesíteni is tudnak. (Persze a házasságok, tervezett gyerekvállalások is legtöbb esetben így indulnak, aztán…)

Én persze az „érdekházasságok” híve is vagyok elméletben: hiszen a szerelem tényleg elég hamar elmúlik, és nem feltétlenül illenek össze a lángban égő felek azután.  Érdek alatt nem a klasszikus „pénzért házasodom” modellt értem, hanem egy olyan kölcsönös gazdasági és észérveken (is) nyugvó kapcsolatot, amibe mindkét fél tisztán és józanul, a lehetőségek teljes feltérképezésével ment bele. Ahol tiszták a közös célok, nincs vita gyerekkérdésen, nem érik a társakat olyan meglepetések, hogy „de hát én azt hittem, te fogsz eltartani…”. Aki gyereket akar, de nincs társa, egy ilyen oldalon rábukkanhat valakire, aki tetszik neki (mint potenciális anya vagy apa), akire tudja, hogy számíthat a csemete ügyében. Nem heteróknak is nagyon jó egy ilyen. Több leszbikus barátnőm élt fura kényszermegoldásokkal: így tiszta lenne a dolog…