Gyerekek saját szoba és tankönyvek nélkül

A hír:
Magyarországon találták a legnagyobb egyenlőtlenséget az egészségi állapot területén a legszegényebb és az átlagos körülmények között élő gyerekek között abban a felmérésben, amelyet az UNICEF végzett el 24 OECD-országban. A felmérést, amely a szegény gyerekek lemaradását vizsgálta, a Népszabadság ismertette. Az adatokból az is kiderül, hogy Magyarország az anyagi javakat tekintve Szlovákiával és az Egyesült Államokkal az utolsó három helyen végzett, vagyis a legszegényebb gyerekeknek ezekben az országokban van a legkevésbé saját szobájuk, számítógépük, internetkapcsolatuk vagy tankönyveik. Ugyanakkor az iskolai teljesítményeket tekintve hatodikak vagyunk a sorban, ezen a téren a legnagyobb egyenlőtlenséget Franciaországban, Belgiumban és Ausztriában találták.

 
Különvélemény Soma Mamagésától
A szegénység mindenütt szegénység, de hogy épp hazánkban a legnagyobb az egyenlőtlenség a legszegényebb és az átlagos gyerekek egészségi állapotában, ez igen elgondolkodtató. Rudolf Steinernek (aki a Waldorf-pedagógia alapjainak is a letéteményese, emellett a szellemtudomány egyik legnagyobb mestere) van egy olyan ismertté vált mondása, hogy: „Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt!” Ezt már egyre több gyógyító tapasztalja és vallja, különösen a 6-7 év alatti gyerekek esetében. Egészen kicsi az esélye, hogy egy feszültségben élő embernek vagy szülőknek egészséges legyen a gyermeke. Ilyen kis korban a szülő problémája, érzései a gyermeké is. Ennyire össze vagyunk még kötve. Ezt magamon is megtapasztaltam. 16 éves koromig – amíg a szüleim el nem váltak – krónikus bronchitiszem (légcsőhurutom) volt. Folyamatosan ugattam, ugyanis ez az a típusú köhögés, ami már ugatás. (Torkig voltam…) Se bölcsibe, se óvodába nem járhattam, közösségi életre alkalmatlannak nyilvánítottak. Minden áldott hónapban döfték belém az antibiotikumokat, szinte olyan volt már nekem, mint a kenyér.

Nyilván ezzel nem azt üzenem, hogy a válás a megoldás – 21 éve élek a párommal –, hanem azt, hogy valahogy tanítani kéne az embereknek azt, hogyan kezeljék jobban a feszültségeiket. Hogyan emeljék, oldják, töltsék, segítsék magukat. Hogyan értékeljék jobban a VAN-t, még a szegénységben is. Amikor közel 10 éve először jártam Mexikóban, az egyik legdöbbenetesebb szembesülés az volt számomra, hogy ott hiába nagyobb a szegénység (az ivóvíz ihatatlan, rengeteg az analfabéta, a közgyógyászat katasztrofális stb.), sokkal derűsebbek az emberek. Jó, süt a nap. Ez nem utolsó szempont, de nem is az egyetlen! „Magyarország az anyagi javakat tekintve Szlovákiával és az Egyesült Államokkal az utolsó három helyen végzett.”
Ez szinte hihetetlen, mindhárom ország nevét olvasva… De ha csak a saját hazámra gondolok, ott van bennem az értetlenség, hogy egy ilyen gyönyörű, különleges és GAZDAG ország hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe?? Mennyi tehetségtelen, sötét, lelkiismeretlen, tolvaj hazaárulónak kellett színen lenni, hogy ez az ország, aminek Európában a legtöbb vize és hővize van, ahol a föld alól buzog az erő, ahol a mezőgazdaság szárnyalhatna (hiszen a föld izzó közepéhez, a magmához mi vagyunk Európában a legközelebb, emiatt is olyan ízletes a zöldségünk-gyümölcsünk), most így elszegényedett… Jó tudni, hogy semmi nem tart örökké, és a lent után fent jön majd. Hogy mikor? És mit tehetünk ezért egyénileg? A panaszkodás csak lehúz, amin nem tudunk változtatni, azon kár bosszankodni. Viszont amin tudunk (ez legfőképpen a saját életünk), azon változtassunk! Nekem se volt soha gyerekszobám (35 éves voltam, amikor a „leánylakásomban” először igazán magamban lehettem), az én gyerekkoromban se internet, de még TV, sőt az első években még angol WC se volt.
Tegnap néztem meg egy bűbájos filmet négy babáról („Babák” címmel), egy japán, mongol, amerikai és afrikai bébi életét mutatta be születésüktől egyéves korukig. Az egyik legjobban fejlődő és legnyugodtabb baba az afrikai, a másik pedig a mongol volt, mindketten abszolút a természetben nőttek föl, szegénységben, közel a földhöz, anyához és az elemekhez. A fűszálnak is örültek, a földön levő köveknek.

Ezt kéne valahogy jobban elsajátítani addig is, míg a bő esztendők jönnek, és persze utána is! Hogy jobban éljünk azzal, ami van. És ha a VAN-ra figyelünk, az kezd el áramolni! Köszönet mindenért!