Péter, egy özvegy édesapa vallomásai

Amikor Prescher Péter és szerelme, Anita összeházasodtak, elhatározták: kisbabát szeretnének. Ám hiába szerették egymást mindennél jobban, s tombolt közöttük a vágy, a csöppség csak nem jött össze. Végül szakember segítségét kérték s lombikprogrammal próbálkoztak. Nagy volt az öröm, amikor egy pici lány megfogant. Eleinte minden rendben zajlott, Anita és Péter a legnagyobb boldogságban várták a picit. Aztán a fiatalasszony egyre rosszabbul érezte magát.

– Nem volt nálunk boldogabb ember, amikor kiderült, hogy sikerült a beültetés, és nekünk is lehet gyermekünk. Anita terhessége problémamentes volt, minden létező vizsgálatot elvégeztek rajta, amit a fogadott orvosa javasolt. Aztán eljött a 40. hét, a feleségem egyre rosszabbul volt, magas lázzal küzdött, az orvos mégsem csinált semmit. Azt mondta, semmi baj, mi meg hittünk neki. Hiba volt – mesélte megtört hangon a férfi, aki még akkor is bízott az orvosban, amikor felesége az egyik vizsgálat alatt elkezdett erősen vérezni, azért a szakember (?)  elküldte a székesfehérvári kórházba, ahol azonnal császármetszést hajtottak végre rajta.

Fotó: Bors

A kisbaba, Vanda élve jött világra, igaz rövid oxigénhiányos állapot miatt egy fővárosi kórházba szállították megfigyelésre. Édesanyja, Anita azonban soha nem ölelheti már magához a hőn szeretett kisbabát, aki minden vágya volt… Anita a műtőasztalon meghalt.

De hogyan lehetséges az, hogy egy egészséges, fiatal, ereje teljében lévő fiatalasszony a huszonegyedik században belehalhat a szülésbe? Ki hibázott? Kell, s lehet-e felelősöket keresni? A kis Vanda édesapja, az özvegyen maradt Péter szerint igenis kell felelőst találni, s őszerinte az asszony kezelőorvosa hibázott. Méghozzá nagyot. 

– Az eddigi információk szerint a feleségem méhlepénye már sokkal a császár előtt nem funkcionált rendesen, ezért is fogyott a baba az édesanya hasában majd egy kilót. Ez okozhatta a feleségemnél is a fertőzést, aminek a magas láz egyértelmű jele volt. A fogadott orvosunk azonban ebből semmit nem vett észre, amit egyszerűen nem értek, hogyan történhetett meg. Én a kórházat egyetlen percig sem hibáztatom, ők mindent elkövettek a feleségemért és a kislányomért. Az orvosunk azonban szerintem nagyot hibázott – fejtette ki elcsukló hangon az édesapa, akire óriási, szinte elviselhetetlen terhet rótt a sors.

Egyrészt a világ legcsodálatosabb dolga történt vele,  hiszen régen várt kislánya világra jött, másrészt a nap, ami a legboldogabb is lehetett volna, a legszomorúbb lett, hiszen elveszítette a nőt, akit mindennél jobban szeretett.

Prescher Péter azonban nem omlott össze. Kislánya kedvéért még mosolyogni is képes. Megtanult pelenkázni, cumisüvegből etetni, főzni. S megtanult felállni a padlóról. Kitartása, a szebb jövőbe vetett hite, ragaszkodása, törődése, lelki ereje példa lehet bármelyikünk számára. Hisz kiborulhatna, zokoghatna, összeomolhatna, de ő a kis Vanda miatt, dacára a szívét mardosó fájdalomnak, képes továbbcsinálni. Nincs benne gyűlölet vagy lemondás. Csak a szeretet.

Drukkolunk neki!