Befellegzett a gyilkos tűsarkúnak

A hír: Vége a gyilkos tűsarkúnak
Véget érhet az éjszakai mulatozást beárnyékoló gyilkos tűsarkú cipők időszaka, ugyanis ezentúl balerinacipő-automaták segítenek a hazafelé botorkáló hölgyeken. Egy német diáklány, Isabella Fendt találta ki a lapos talpú, eldobható balerinacipőket kínáló automata ötletét, mivel a fiatal lány már maga is számtalanszor megtapasztalta, hogy egy átmulatott éjszaka után milyen nehéz hazabotorkálni a kényelmetlen tűsarkúakban.  A „lábon fekvő” megoldást kínáló automatákat már fel is szerelték négy szórakozóhelyre a Németország déli részében fekvő München városában. Egy pár eldobható cipő 7 euróba (1900 forint) kerül, és egy kistáska is jár hozzá, amelyben a gyilkos tűsarkút is haza lehet szállítani.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Ez már előbb is eszébe juthatott volna valakinek. Mondjuk, nekem. Például tavaly, mikor a bázeli macskaköveken kúsztam egy opera-előadás után, véres lábfejekkel. Vagy két hete, mikor egyik bulihelyről a másikra tipegtem (botladoztam), és a mosoly kérges máz volt az arcomon. Nem tudtam figyelni a poénokra, és csak azért nevettem együtt a többiekkel, mert a kacagásba bele lehetett csempészni a diszkrét vinnyogást. Eszébe juthatott volna szegény barátnőmnek is, aki nyár végén egy pompás férfit akart elbűvölni salsatudásával (és kitartásával), ám hajnalban (laza csípőmozgás ide vagy oda) a lábai felmondták a szolgálatot, kibicsaklott az a kecses boka, és a barátnőm azóta sem tud járni. Jegelés, gyógytorna, szigorú gyógybakancsok: egy évig nem húzhat nőiesebb cipőt magára. A párnázott kényelmi lábbelikből pedig nem kortyolnak pezsgőt a férfiak.
Ó, tűsarok! Ne higgyük el egy fél pillanatig sem, hogy a nők csupán a férfiak kedvéért viselik. Én magam enyhén cipőmániás vagyok, mint oly sok nőtársam, hegyekben állnak a dobozában tárolt csodák a lakásban (ez viszont minden velünk élő férfi rémálma), és most végeztem egy kis felmérést. A száz feletti kollekcióban csupán hét lapos sarkút találtam, amiket a futkosós napokon viselek, tíz közepes (emberi) méretűt, és a többi bizony a bizonytalan magasságokba szárnyal.
Kedvenceim a rejtett platformosak, amikben még sudárabbnak tűnhetek. Egyszerűen nem érzem magam nőiesnek alacsonyabban, és tény, ami tény: az amúgy is kecses vádlim tűsarokban érvényesül igazán. Új életre kel, megemelődik, kiemelődik, új életre kap. Imádom, annak ellenére, hogy tudom: ez a fajta csinosság az anatómia esküdt ellensége.

A férfiakat nem érdekli a tűsarok – Soma Mamagésa különvéleménye

Még a hősidőkben létezett egy Tűsarok nevű melléklet a Magyar Narancsban (később önálló webes életre kelt – ma már nincs), ahol öntudatos nők gyűltek egybe, köztük én is (nem mint szerkesztő, csak mint újságíró), hogy a női lét problémáit feltérképezzük, érdekes, izgalmas művésznőket mutassunk be.  Ez a társaság esteket is szervezett egy-egy téma köré. Az egyik ilyen est témája épp a cipellő volt. Hajfodrászok érkeztek, akik a tűsarkúakat a hajunkba applikálták, és így, egy életveszélyes kreációval a koponyámon szavaltam arról, mennyire tönkreteszi ez a fajta lábbeli a nőket. Amíg a veszélyeket soroltam, hittem is magamnak, de a dolog nem vezetett odáig, hogy le is mondjak a viselésükről. Hamupipőke óta minden kislány tudja: enélkül nem megy. De azt viszont a nagylányok tanúsíthatják: ezzel sem sokáig.
Ma már nem indulok el bulizni ragtapaszok nélkül, és gyakran lapul egy kis balerinacipőcske is a táskámban – persze ez nem mindig megoldható, főképp, ha a másik kiegészítő egy tündéri kis partitáska, amibe már a pirosítót is bajosan gyömöszöltem bele… A legjobb megoldás persze az lenne, ha lemondanánk a köztudottan egészségtelen és igen gyakran kényelmetlen cipőcsodáinkról, is inkább kényelmes párnácskákon ropnánk – de ez már csak az eddig felvázoltak alapján is lehetetlen. Kell a testnek ez a kis csalás, kell, hogy a mosdók nagy tükrében megállapíthassuk: bár a sminkem kicsit szétkenődött, a lábaim azért még isteniek!