Zöldségteszt durva eredménnyel: minden napra egy vegyszer

A hír: Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint a szúrópróbaszerű vizsgálatok 3,5 százalékánál a növényvédő szerek maradványainak mennyisége átlépte a megengedett határértéket. Ez elsősorban a spenótra (6,2 százalék), a narancsra (3), a rizsre, az uborkára, a mandarinra, a sárgarépára és a körtére volt jellemző.

A felmérés alapjául a 2008 óta érvényben lévő új európai határértékek szolgáltak. Kilenc különböző termék vonatkozásában több mint tizenegyezer szúrópróbaszerű vizsgálatot végeztek a huszonhét uniós tagállamban, valamint Izlandon és Norvégiában. A kutatás eredményeként megállapították, hogy a gyümölcsökben és zöldségekben található növényvédőszer-maradványok aránya lényegesen nagyobb – 7,6 százalékos – az unión kívül, mint az unión belül, ahol 2,4 százalékban fordulnak elő a termékekben.

Több mint kétezer megvizsgált bébiételből hetvenhatban mutatták ki a növényvédő szerek jelenlétét, ezek közül négyben a határérték feletti arányban. Független, nem kormányzati szervezetek szerint túl magasan vannak rögzítve az értékhatárok, aminek következtében egyes országokban a növényvédő szerek 65 százalékánál emelkedett a megengedett határérték.

Különvélemény Für Anikótól

Na, ez most vicc vagy komoly?! Hogy pont 365-féle növényvédő szert találtak az ellenőrzés során? Pont annyit, ahány nap van egy évben? Talán emlékeztek a régi mondókára: „Kot-kot-kot-kot, kotkodács, minden napra egy tojás!” Ez ihlette bennem a következő költői „gyöngyszemet”: minden napra egy méreg, ki tudja, meddig élek…?

Hát igen, hogy meddig élünk? Erről korábban már elmélkedtem egy kicsit, de most nézzük a kérdést üzleti szempontból. Összeesküvés-elméleteim egyike szerint ugyanis a méregipar egész életünkön átível. Sőt! Már a fogamzást megelőzően kapkodunk különböző tablettákat, nőtársaim többségével együtt, amelyek segítségével programozható ugyan a terhesség, viszont addig is jó adag hormonnal, vegyi anyaggal mérgezzük a testünket. Aztán ha – szerencsés esetben – megszületik az egészséges csecsemő, és a mama teje nem elegendő, mit ehet a kicsi? Hát tápszert! Ezek bármilyen nagyszerűek is, csak szükséges rosszak, mert mégsem a fáról szedték, hanem egy remek laborban kísérletezték ki őket. Majd cseperedünk, és szépen elkezdünk normálisan táplálkozni, vagyis napi szinten fogyasztani a hormonkezelt antibiotikummal teletömött állatok húsát, tejét, az agyonvegyszerezett zöldségeket, hiszen nem mindenkinek van ideje és pénze biopiacra járni, és megfizetni az ott kapható portékát. (Egyik Londont megjárt ismerősöm mesélte, hogy a biozöldségek odaát nemhogy drágábbak, de olcsóbbak az átlagosnál! Érdekes, nem?)

És legjobb szándékunk ellenére, hogy egészségesen tápláljuk magunkat és utódainkat, napi szinten juttatjuk a mérgeket a testünkbe, ami – a szó szoros értelmében – zöld út a különböző típusú és súlyosságú allergiás megbetegedésekhez – ezt már pontosan tudják –, és még ki tudja, milyen nyavalyákhoz, amelyekről fel sem tételezzük, hogy végső soron az elfogyasztott táplálék tehet róluk. (Az is elgondolkodtató, hogy nem a tartósítószerekre és a különböző kémiai összetevőkre allergiásak a legtöbben, hanem fákra, füvekre, virágokra.

Szerintem a csomagoláson feltüntetett E betű az új Evolúciót jelenti: azok élnek és szaporodnak tovább, akik bírják őket, a többiek elhullnak.) Azzá leszel, amit eszel – tartja a régi bölcsesség. Nem csoda tehát, ha gyengék, kimerültek vagyunk olykor. Érdemes a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1966 és 1990 között végzett felmérését tanulmányozni. Ez alatt a 24 év alatt az egyes zöldségek és gyümölcsök éltető alkotóelemeinek és vitaminjainak mennyisége töredékére zuhant. És ennek már 20 éve! Nagy valószínűséggel az elmúlt idő alatt ez a tendencia csak fokozódott.

Aztán a serdülők csak súlyosbítják az önmagunk elleni táplálkozási merényletet a színtiszta műanyagokkal – üdítővel, chipsszel –, amelyek egyetlen erénye, hogy nem is próbálnak egészségesnek látszani. Sajnos pont abban az életkorban trendi (direkt használtam ezt az undorító szót) ezeket nagy mennyiségben fogyasztani, amikor a legnagyobb szükség volna minőségi táplálékra a fejlődéshez. Sebaj, az E betűkön cseperedett nyámnyila felnőttek szervezete is rettentően toleráns, sokáig bírja, csak a már fent említett könnyű, általános tüneteket produkálja. Esetleg még az elhízást (hiszen a testünk éhezik, mert csak ételt és nem táplálékot kap). De gond egy szál se, mert csak be kell kapni egy hatásosan reklámozott tablettát vagy port, és máris kerek a világ! És lám-lám, már fönt is csücsülünk – ha akarjuk, ha nem – a gyógyszeripar körhintáján, amely az egyik szindrómát és mellékhatást kiváltó szert egy másikkal, amazét pedig egy harmadikkal kezeli, kínosan ügyelve arra, hogy csak az okozatot és ne az okot szüntesse meg, különben mivé lenne a jó kis üzlet?

Az elején a versikémben feltett kérdésre pedig a válasz az, hogy sokáig! Gyógyszerekkel gazdagon teletömve, hiszen így vagyunk nyereségesek! (Jómagam is olyan leszek, mint Napóleon, halálom után 150 évvel sem bomlik el a testem, mert ha nem is arzén tartósít, én is ahhoz a generációhoz tartozom, amely egy tüsszentésre M…-t, kettőre T…-t kapott – a fiatalabbak kedvéért elmondom, hogy e két kezdőbetű lórúgás-erősségű antibiotikumot takar –, így sikerült tökéletesen hazavágni az immunrendszeremet, amit azóta is próbálok rehabilitálni.) Abszolút megoldás az adott képlet mellett nem létezik: az emberiség a saját maga által előállított élelmiszerekkel mérgezi saját magát. De ihaj-csuhaj, sose halunk meg, garancia erre az élelmiszer- és gyógyszeripar egymást segítő, gyümölcsöző tevékenysége! Viszonylagos megoldást a jó táplálékkiegészítők jelenthetnek. Meggyőződésem szerint ezek az igazi gyógyszerek! (FIGYELEM! Ezeknek utána kell járni, mert reklámjaik nem láthatók a tévében…!)

A hét korábbi különvéleményei:
Winkler Nóra: A nők és a majmok hasonlóan nevetnek »
Soma: Minden negyedik fiatal elhagyná az országot »
Karafiáth Orsolya: Aláírást gyűjt egy anya a családon belüli erőszak ellen »