Nyári táborok csak nőknek: találj rá a harmóniára!

Semmi pánik, Soma Mamagésa nem hagyja, hogy végleg felszívódjunk a szerepeinkben. Immár a tizedik wellnesshétvégéjén kényezteti, gyúrja, építi, erősíti a nők önbizalmát, idén nyáron pedig egyhetes önismereti, belsőerő-fejlesztő táborokat szervez Zánkán. Nagy erőbevetéssel készül rá, az interjúra már kész forgatókönyvvel érkezett.

– Negyven nőt tudunk fogadni egy turnusban. Három csoportra osztva foglalkozunk velük, három segítségemmel, Bertók Éva keramikus és művészetterapeutával, Sebestyén Erzsébet Tara kineziológus és családállító szakemberrel, valamint Hoppál Bori testtudatoktatóval. Napi hat órát dolgozunk „vetésforgóban”, bevetünk a transzlégzéstől kezdve a pszichológiai teszteken és a családállításon át a spirituális technikákig mindent. A többi idő a pihenésé és a szórakozásé, hiszen Zánka tele van pubokkal, vízparti kávézókkal. A tábor négy alappilléren nyugszik, amelyek, úgy gondolom, a teljes emberré válás alapfeltételei. Az első a mozgás, csak napi minimum negyedóra, hogy az ember a kritikus testrészein faragjon. A második a természetközeli élet, amely a harmóniánkhoz elengedhetetlen, ezért leszünk a vízparton, egy kellemes hotelben. A harmadik a magány, csak napi fél óra, de erre mindenkinek szüksége van, enélkül nem tudunk fejlődni. A negyedik az alkotás, amit a résztvevők az agyagozás kapcsán fognak megélni…

– A wellnesshétvégéidről úgy hírlik, olyan megrázóak, hogy utána hónapokig emésztik a nők.

– Ott töményebben zúdítom rájuk a tapasztalataimat. Egy hétvége alkalmával, transzlégzés során egy nő olyan üvöltésben tört ki – valami mély fájdalom szakadhatott föl benne –, hogy körülötte öten leálltak a döbbenettől. Megvigasztaltuk, helyrehoztuk, megszeretgettük. Vagy képzeld el a vízi terápiát! Múltkor véresre nyúztam a térdemet, mert az élő alagút végén, amely a szülőcsatornát jelképezi, én segítek, hogy a nők, miután végignyomakodtak a társaik közt, világra tudjanak jönni. A végén szinte euforikus hangulatba kerülünk! Szembesülünk a szorongásainkkal, a félelmeinkkel, miközben megéljük a teljes elfogadást.

– Szerinted erre minden nőnek szüksége lenne?

– Meggyőződésem. Beléptünk a harmadik évezredbe, ettől kezdve minden év kettessel kezdődik, amely a számmisztika szerint a Holdat és a nőket jelképezi. Eljött tehát a mi időnk. Nagyanyáinknak még Hallgass! volt a neve, de ez már a múlté. A legalapvetőbb dolgok a világban a nők öntudatosodásán múlnak. A helyes gyerekneveléstől a család összetartásán át minden. Gondolj bele, hogy minden ember földi útja az anyaméhben kezdődik! Az, hogyan éljük meg a magzati kort, miként jövünk a világra, és hogy a szüleink vártak-e bennünket, szeretnek-e, eldönti az egész sorsunkat. Ezért nagyon fontos például a tudatos várandósság – ezt tanítom a lányoknak.

– Ha férfi lennék, most megijednék…

– Sokan ezt is teszik. Márpedig a férfiaknak is változniuk kell, mert ettől kezdve igazi, nagybetűs NŐK-kel, magabiztos „gésákkal” lesz dolguk, nem apakomplexusos kislányokkal és fáradt háziasszonyokkal. Istenem, mennyi kanyartól, zsákutcától és szenvedéstől megkíméltem volna magamat, ha harmincévesen valaki szervez nekem egy ilyen önismereti tábort! Huszonkilenc éves koromra zsákutcába futott az életem, fogalmam se volt, merre kell mennem. Begyulladtak a hangszálaim – képzelheted, egy énekesnőnek! –, és addig köhögtem, amíg már vért köptem. Blokkolódott az önkifejezést jelképező csakrám. Meg akartak műteni, de szerencsére feljött Pestre Tara barátnőm, aki kineziológiát tanult, és meggyógyított. Három nap alatt. Ez volt a fordulópont az életemben. Utána hónapokig nem tettem mást, mint kikerekeztem reggelenként a tóhoz, és csak ültem, gondolkoztam, meditáltam. A végére rájöttem, ki vagyok én, és merre kellene mennem. Na, ezt szeretném én megspórolni a nőknek.

– Visszajelzés?

– Van bőven. Egy hódmezővásárhelyi asszony például, aki már tizenéve élt egy pocsék házasságban – egy basáskodó férj mellett, aki folyton alázta, csalta –, hazament tőlem, és fordított a sorsán. Kölcsönkért egy platós kocsit, tyúkokat pakolt és szállított vele ládákban. Majd összejött egy régi szerelmével, és végül az ura elé állt: Alázol? Csalsz? Versz? Hát ezt többé nem csinálod velem! Viszlát! És új életet kezdett. Az ilyen történetekből minden nő erőt meríthet. (www.somamamagesa.hu)

Légy ura a testednek!

– Épp egy magánéleti válság közepén voltam, mélyen magam alatt, amikor rábukkantam Simonfi Ági Pilates-táborának hirdetésére. Valószínűleg az ösztöneim súgtak: „Nem gyötrődhetsz itthon magadban, így soha nem jössz ki a gödörből!” – emlékszik vissza három évvel ezelőtti kalandjára Bihari Katalin történelem–orosz–politológia tanár, aki azóta szinte függő lett a tornától és attól a felszabadító közegtől, amit Ági dömösi életmódtáborai és börzsönyi „Szuperhétvégéi” jelentenek.

– Csak amikor Dömös felé közeledtem, kezdtem el szorongani. Nem a mozgástól féltem, ellenkezőleg, arra nagyon is vágytam, hanem az emberektől. Magamat is megleptem, hogy alig fél óra ismerkedés után feloldódtam, és máris kezdtem jól érezni magam. Ági rendet rakott az életemben. Hétkor keltem, kilenckor már tornáztam, délben ebédeltem valami egészségeset, utána megint torna vagy kirándulás – nem értem rá a problémáimon rágódni.

Az esték jelentették a legnagyobb élményt. Holdfény, tábortűz, a Duna-felől jó levegő… – dumáltunk, mint a régi időkben a KISZ-táborokban. Lassan mindenki levetkőzte a külvilágban viselt szerepeit, és őszintén feltárta a lelkét. Kiderült, hogy a többi nő is hasonló gondokkal küzd, mint én. Ez óriási felfedezés volt számomra! Az az egy hét jobban hatott, mint egy pszichoterápiás kezelés. Eltűnt a magányérzet, újra önmagam lettem, erősnek, magabiztosnak éreztem magam. A közös fagyizások, nevetések, élmények összekovácsoltak bennünket, a tábor végére közösséggé formálódtunk.

Hogy hatott a torna? Tartást adott. És nekem akkor éppen erre volt szükségem. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy minden fizikai gond, gerinc és hátfájás mögött valami lelki sérülés húzódik meg. Ági és munkatársnője, Fincza Erika közvetlensége és tornagyakorlatai gyógyírt jelentettek ezekre. A „Szuperhétvégéken” Ági arról is gondoskodott, hogy felépítse bennünk, összecsúszott negyvenesekben, ötvenesekben, hatvanasokban a NŐT. Hívott sminkest, divattanácsadót, testtudatoktatót.

Nagyon jólesett, hogy a gyerekeimen kívül valaki végre figyel rám. Ági látta, hogy sokat kávézom, és egyik reggel előállt egy csomag koffeinmentes őrölt kávéval. Azóta azt iszom. Vettem két nordic walking botot is, és rendszeresen sétálok velük, ahogy a táborban tanultam. Már alig várom az idei „Szuperhétvégét”, ezúttal a fiatalabbik lányomat is elviszem. Remélem, a csapattársaim is eljönnek!

(www.agipilates.hu)