Pornó- és giccsadó – álszent rémítgetés az erkölcs védelmében?

A hír: Pornó- és giccsadó bevezetését tervezi a kormány. Az új adónem bevételéből a magaskultúrát kívánja támogatni a kabinet.

Szalai András művészettörténész az egyik kereskedelmi csatorna reggeli műsorában arról beszélt, hogy mindig egy adott társadalom, közösség határozza meg, mi számít művészi értéknek, és mi nem. Valahol a pornó is az… Kovi, a híres pornós nem fél a kivetett adóktól, ugyanis szerinte ebből nulla forint lesz a bevétel. Úgy véli, ez a lépés a kormány részéről a feketegazdaság felé fogja elvinni ezt az ágazatot.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
A hír csak elsőre tűnik bombasztikusnak. Másodjára, harmadjára, huszadjára pedig csupán azért, mert átvette minden hírportál – ki-ki a maga szája íze szerint tálalva –, és megdöbbenek azon, mi az akkora szenzáció. Ez az adó ugyanis már létezett, kulturális járulék volt a neve, mígnem tavaly több okból kifolyólag megszüntették. Az úgynevezett tárcaadók körébe tartozott, ami azt takarja, hogy az ezen a címen beszedett pénzt teljes egészében a Nemzeti Kulturális Alapba juttatják, és aztán pályázati úton elosztásra kerül a kultúra területén. Az ebből befolyt összegből többek között egyedi projektek (lemezek, könyvek stb.), rendezvények, színházak, zenekarok kaptak támogatást. Különféle kulcsokkal dolgoztak, csak példaképpen említem, hogy egy enciklopédiánál az alsó kulcs élt, ez egy százalékot jelent, három százalék körül voltak például a művirágcsokrok, de a pornó- és erőszaktartalmú DVD-knél huszonöt százalékot kellett csengetni. A járulékot a gyártókra terhelték, de természetesen ilyenkor az a mechanizmus lép életbe, amitől most is riogatnak, nevezetesen hogy a gyártók a vevőkre terhelik a különbözetet, azaz megint egy kicsivel drágább lesz minden. Sokat vitatkoztak annak idején, megéri-e ezzel a kis adócskával szórakozni. Akiknek fizetniük kellett, azok nyilván morgolódtak, több lemezcég felhívta a figyelmet bizonyos abszurditásokra: olyan termékek (a lemezek, ugye) után kell összességében már igen tetemes összeget leperkálniuk, amely lemezek megjelenésére és terjesztésére nekik is pályázniuk kell az NKA-nál… De mondom, a cégeket értem, ezzel nem is kellene törődni, senki nem szeret a zsebébe nyúlni. Ám a kulturális járulék esetében neves adószakértők adtak hangot rosszallásuknak. Felhívták a figyelmet arra, hogy az adót nehéz behajtani, körülményes az egész procedúra, és a beszedett összeg nemzetgazdasági szinten nem mérvadó. Így történt, hogy az NKA finanszírozását más keretből oldották meg, a példa a brit modell volt, így a szervezet pénzalapját az ötös lottó nevű szerencsejáték játékadójának 90 százaléka  képezte. Arról a mostani hírekben nem esik szó, hogy ezt a finanszírozási módot elvetik – illetve esetleg megtartják-e, kiegészítve az új adó jövedelmével. Tisztábban fogalmazva: a sokkal biztosabb pénzmodellt becserélik-e vajon a bizonytalanabb, egyszer már leszavazott konstrukcióra… Ezek eddig a tények, amiket csak a tisztánlátás kedvéért rögzítettem. Hogy lássuk, nem új dologról van szó, ráadásul olyan adóról, ami egyszer már befuccsolt.
Most aztán már jöhetnek a puhatolózó kérdések, amikre nagyon nehéz válaszokat adni. Attól félek, itt megint elindultak a döntéshozók egy fals, demagóg, álszent irányba, gondoljunk csak a választások előtti Fidesz-szólamokra, mikor harcba indultak a jó erkölcsökért, rémítgetve a jegyesség intézményének bevezetésével, illetve a házastársi hűtlenség büntetésével. Most is hallani olyan hangot, hogy a pornó- és giccsadót azért vezetik be, hogy javuljon a nemzet erkölcsi érzéke, morálisan magasabb szintre kerüljünk. Nos, az ilyesmitől a hideg ráz. És tessék már pontosan meghatározni, mi a giccs. A kerti törpe? A nyakamban lógó üveggyöngyök? Szerintem nagyobb giccs, teszem azt, Coelho. Vagy mondjuk meg, hol kezdődik a pornó? Egy nyolcvankét éves falusi néninek lehet, hogy már egy régi Jancsó-film az, rosszul lesz attól a sok ronda, pucér nőtől. Nem ellenzem, hogy a pornográf tartalmakat előállítók mélyebben a zsebükbe nyúljanak. Azt viszont igen, milyen körítéssel jut a közönség elé ez a hír. Az úgynevezett elitkultúra meghatározásáról már ne is beszéljünk. Pontosan tudjuk, milyen elvek és ismeretségek elvén történnek az elosztások, és hogy a kassza nyitásakor hogyan hajlítgathatók a határvonalak… Az egyik éra alatt ezt nevezik magaskultúrának, a másik alatt azt. És most teszik mindezt hatalmas neonbetűk alatt: az erkölcs nevében. Az ilyesmi nekem mindig gyanús. Már-már giccsbe hajló. Hány százalékot ér?