Homo vagy hetero – ki a büszkébb?

A hír: Mégis lesz heterobüszkeség napja
Tavaly még elutasították, a napokban viszont már tudomásul vette a rendőrség a szeptember 4-ére meghirdetett heterobüszkeség-napi vonulást az Andrássy útra. A menet forgatókönyve ugyanaz lesz, mint a melegparádékon. Az ötletgazda már tavaly szeptemberben bejelentette a rendezvényt, ám akkor a rendőrség elutasította kérését, mondván: túl távoli a megjelölt időpont, nem látják előre, milyen közlekedési viszonyok lesznek egy év múlva. A rendezvény célja megmutatni, hogy nemcsak az azonos neműek, hanem a különböző neműek viszonya is figyelemre méltó. Egyúttal tiltakozni szeretnének az ellen, hogy Magyarországon a homoszexuális eszméket nyíltan gyakorolni és népszerűsíteni lehet.

Különvélemény Soma Mamagésától
Heterobüszkeség… Aztán lehetne, mondjuk, megszületés, életben maradás, egyáltalán életbüszkeség. Tehát büszke arra az illető, hogy él. Ahogy büszke arra, hogy hetero…

Jó ideje kutatják már, hogy miért, mitől lesz valaki homoszexuális. Sokféle aspektus van, és lehet a kérdésre közelről és távolról is fókuszálni. A klasszikus pszichológia az anyával való kapcsolatot analizálja, a túl domináns anya, a vele való kapcsolat ödipális fixálódása is okozhat homoszexualitást. (Ez ügyben ajánlom Sigmund Freud Leonardo-tanulmány c. művét, mivel köztudottan Leonardo da Vinci is homoszexuális volt, háta mögött egy domináns anyával, akit imádott.) A hormonok után kutakodva az derült ki, hogy a terhesség 6–8. hetében meghatározó a gyermek nemiségére nézve, hogy mennyi tesztoszteron hormont kap. Minél maszkulinabb lesz a gyermek, annál többet kapott. De hogy miért dönt így a lélek, arra igazából a családállítás tud választ adni.
Voltam is olyan Hellinger-terápián, ahol egy meleg srác épp ezt akarta megtudni, hogy ő miért lett meleg, merthogy ez nem tudatos választás, ez nyilvánvaló. Nála az derült ki (de hát minden történet egyéni), hogy az apai nagyapja zsarnok katonatiszt volt, akitől rettegtek, mert egy szadista állat volt, és a családenergetikában épp az unokája feminitása kellett a balanszhoz. Megkapta a hipermaszkulin nagypapa a kis unokájában az intenzív tükröt… (A sors iróniája, hogy ráadásul egyetlen gyermek volt, és az apja azt szerette volna, ha ő is katonatiszt lesz. Ehelyett fodrász lett belőle…)

Ha már a tesztoszteron hormont említettem, el kell, hogy mondjam, hogy mint tudjuk, ez a hormon felelős az agresszióért és a szőrzetért is. A férfiaknál alapvetően jóval több van belőle, mint a nőknél, bár a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a tesztoszteron összefüggésben van a hatalommal. Azaz egy magas vezető pozícióban levő nő tesztoszteronszintje adott esetben megközelítheti a felelősség nélküli vagy minimális felelősséggel bíró egyes férfiak tesztoszteronszintjét. És milyen csodálatos a mi szakrális magyar nyelvünk? ERŐSZAKOS… visszafelé olvasva: sok a szőre (sok a zsőre…).

No de vissza a homoszexuálisokra, akiknek valamiért már magzati korukban (sőt, embrió korukban) kevesebb tesztoszteron jutott. Hogy miért, mindenkiben ott van a válasz, és ezt csakis a  családenergetikát nézve tudhatjuk meg. Mindenesetre megvan az oka annak, ha egy lélek így dönt. Mint ahogyan annak is, ha úgy dönt, hogy heteroutat választ. Ha ugyan valóban az. Sokan rettegnek meglátni, hogyha mások. Én ifjabb éveimben több nővel lefeküdtem, míg ki nem mondtam: de hát engem csak a pasik érdekelnek, én teljesen hetero vagyok! Semmi bajom nem lett volna, ha nem az vagyok, de nekem ezt „dobta a gép”. Merthogy ez nem tudatos döntés kérdése. Elfojthatjuk, de ami ott van a mélyben, akkor is ott van és ott lesz, ha nem akarjuk meglátni.

Sem a dolog népszerűsítése, sem az elfojtása nem tesz senkit sem se homoszexuálissá, se heteróvá. Az önmagunknak és a másoknak való hazudozás viszont léleknyomorító.

Arra, ami a nemi identitásunkban adatott, nem lehetünk büszkék. Ilyen alapon felvonulhatnak a büszke kék szeműek vagy a 180 centi felettiek is. Nekik azt dobta a gép. Egyébként meg az, hogy ki kivel fekszik le – vagy nem fekszik le –, teljesen magánügy! Persze akkor fölmerül a kérdés, hogy miért kell a nemi identitással kapcsolatban felvonulni? A melegeknél alapvetően értem. Sok esetben nehéz lehet felvállalni, viszont a felvállalás nagyon nagy erőt is adhat. A felvonulók ehhez gyűjtenek energiát. Hogy azt milyen módon teszik, és lehetne-e okosabban, méltóságteljesebben, az most más kérdés. (Biztos vagyok benne, hogy lehetne, mert gyakorta az öncélú exhibicionizmus, ami belekeveredik a felvonulásba, sok embert irritál.) De a lényeg a motiváció, ami az, hogy meleg társaiknak és önmaguknak is erőt adjanak ezzel, miszerint érdemes fölvállalni önmagukat.

A heterofelvonuláson „a rendezvény célja azt megmutatni, hogy nemcsak az azonos neműek, hanem a különböző neműek viszonya is figyelemre méltó”. Hát ez figyelemre méltó… Szuper! Hiszen ha nem lettek volna heterók, nem lenne emberiség. Éljen az élet!
„Egyúttal tiltakozni szeretnének az ellen, hogy Magyarországon a homoszexuális eszméket nyíltan gyakorolni és népszerűsíteni lehet.” Mennyivel jobb lenne nem beszélni róla, szőnyeg alá söpörni, kussolni és elfojtani? Jó ötlet…
És még egy remek ötlet, amire különösen nagy szüksége van most Magyarországnak: gyűlölködni, ítélkezni, megvetni egymást! Klassz rezgések ezek, sok-sok örömöt benne és általa!