Erőszak a négy fal között

2008-ban több mint tízezer esetben indult nyomozás családon belüli erőszak miatt. Tavaly 1448-an menekültek el otthonról azért, mert bántalmazták őket.
„Ez csak a jéghegy csúcsának a csúcsa – mondja Ádámné Dunai Irén, a Szociális Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Jóval többen vannak, akik nem kérnek segítséget, mert nem is mernek segítséget kérni.” 

A krízisellátásban részesülők főleg nők és gyerekek. Az utóbbi években elszomorítóan nőtt a gyermekbántalmazások száma is; míg 2005-ben 284 gyermek került a krízisellátásba, 2009-ben már 921. De a bántalmazottak között férfiak is vannak; 2009-ben 11-en menekültek el otthonról, főleg a párjuk által alkalmazott lelki terror miatt, de olyanok is vannak, akik kemény fizikai bántalmazásban is részesültek.

24 órás telefonszolgálat és titkos védelem
A minisztérium 2000-ben indította el 24 órás telefonszolgálatát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (06-80/20-55-20). 2004-ben jött létre az első krízisközpont Budapesten, majd sorra követték a regionális krízisközpontok is, 2005-ben pedig a 25 fős Shelter-ház, az ún. titkos ház is elkezdte működését. Ide azok a súlyosan bántalmazott nők kerülnek, akiknek azonnal menekülniük kell otthonukból. A hely címe teljesen titkos, épp azért, hogy a bántalmazók még véletlenül se találhassanak rá áldozatukra. A bántalmazottak 30 napig maradhatnak itt, és szakemberek gondoskodnak róluk.
A krízisközpontok címét sem verik nagydobra – de volt már olyan eset, hogy a feldühödött, magából kikelt férj szétverte a berendezés egy részét. Ezért is célravezetőbb – mondja a főosztályvezető-helyettes –, ha a bántalmazott egy, az ország másik végében található központba kerül. Itt is 30 napig maradhatnak, ami – ha szükséges – további 30 nappal meghosszabbítható. A krízisközpontok általában 4-5, de van,  ahol 25 főt is tudnak fogadni. A kezdeti időszakban az esetek 70-80%-ában a bántalmazottak visszamentek bántalmazójukhoz, mára ez az arányszám lecsökkent, és a krízisközpontba kerülők egyharmada úgy dönt, hogy inkább családok átmeneti otthonába megy.

2008-ban elindították a félutas kiléptetőrendszert is, amelynek lényege, hogy a bántalmazottak nem egy ellátórendszerbe kerülnek be, hanem egy önkormányzati ingatlanban önállóan élik az életüket. A segítő szakemberek azonban ott vannak a háttérben, és bármikor kérhetik a segítségüket. Ennek azonban feltétele, hogy az illetőnek legyen munkahelye, legyen életcélja, és igyekezzen a keresetéből félretenni.  Jelenleg 13 ilyen család van az országban; ők 5 évig élhetnek ezzel a lehetőséggel.

Praktikus információk a NANE vonalán
A NANE (Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen) 1994 óta üzemeltet telefonos segélyszolgálatot (06-80/505-101) a családon belüli erőszak áldozatainak számára.
„A segélyvonal első éveiben nagyon sok hívó első kérdése az volt, hogy ugye ez anonim vonal, és nem kell megmondani a nevemet. Ma már nagyon sokan kezdik úgy, hogy bemutatkoznak, ami egy jel arra, hogy a nők már tudják: nem nekik kellene bujkálniuk az elszenvedett erőszak miatt” – mondja Wirth Judit, a NANE munkatársa.
A segélyvonalon képzett önkéntesek a hét hat napján este hattól tízig várják a hívásokat. Az önkéntesek hosszú képzési folyamaton esnek át, mire ők maguk is segíthetnek. A hívók többsége bántalmazott nő, akik leginkább fizikai erőszak esetén telefonálnak. A lelki terror sok esetben már fel sem tűnik, és szinte természetessé válik. NANE önkéntesei több olyan esettel is találkoztak, mikor valakinek betört a koponyája, eltört az orra, vagy egyéb csonttöréseket szenvedett, és olykor orvosi ellátásban sem részesült, mert a bántalmazó nem engedte el őt orvoshoz. Volt olyan hívó is, aki nem merte otthonában felkapcsolni a villanyt, hogy a bántalmazó ne tudja, mikor van otthon, és álruhában járt ki az utcára, és olyan is, aki a munkahelye padlásán éjszakázott, mert annyira félt. De olyan is akadt, akinek a partnere konyhakéssel a kezében feküdt le mellé aludni, mikor a nő elmondta, hogy szakítani akar.
„A segélyvonalon mi nem adunk tanácsot, hisz a saját helyzetét mindenki maga ismeri a legjobban. A beszélgetés során praktikus információkat adunk pró és kontra, és körbejárjuk az adott problémát minden lehetséges oldalról. Mi történik, ha feljelentést tesz, és mi, ha nem tesz; felvázoljuk, mik az előnyei és hátrányai a különböző  lépéseknek. De azt minden esetben elmondjuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy biztonságban éljen, és fellépjen az erőszak ellen, amelyhez mi minden fontos és szükséges információt megadunk.”