Elátkozták a magyar sztárt és családját

Gombos Edina azt mondja, mindig két lábbal állt a földön, és soha nem hitt semmiben, csak abban, amit látott, ami kézzel fogható volt. Aztán amikor Albertóval összeházasodtak, egészen közeli tapasztalatokat szerzett a mágiáról.

– Talán kezdjük az elején, hogyan ismerkedtél meg Albertóval?
– Forgatni mentünk Kubába egy operatőr kollégámmal. A kollégám beleszeretett a kubai származású, de Magyarországon élő tolmácslányba, aki kísért bennünket. Én pedig amikor megláttam Albertót, éreztem, hogy ő az igazi, a testi és a lelki társam.

– Hol tartottátok az esküvőt?
– A polgárit Magyarországon, a budai várnegyedben. Az egyházit a havannai katedrálisban szerettük volna megtartani, de sajnos ez a vágyunk nem teljesült. Ugyan itthon minden papírt beszereztem, de kint mégis találtak valami hibát, amiért nem adták meg az engedélyt.

– De valamilyen ünnepség csak volt Kubában is?
– Igen, méghozzá a santeria vallás szerinti.

– Mi ez a santeria?
– Miután Fidel Castro átvette a hatalmat, éppen csak megtűrte a vallást, Kubából szinte ateista országot csinált. Az emberek szívéből viszont nem tudta a vallás szeretetét kiirtani. Erőre kapott a szigetországban a santeria, ami a katolikus spanyol hódítók és az Afrikából behurcolt egykori rabszolgák vallásából jött létre. Ez a kevert vallás nagyon misztikus gyökerekkel rendelkezik.

– Nekik is van templomuk?
– Nincs, csak otthoni oltáruk. A papjaik pedig egy rituális nyelvet használnak, a yorubát.

– Hogy történik például Kubában egy ilyen házasságkötési szertartás?
– A pár fehér ruhába öltözik, felkeresik a papot vagy a papnőt, aki ágakkal finoman leveri a testükről a rontást, közben a saját nyelvén mormolja el a szent szövegeket. Majd vastag dohányfüstöt fúj rájuk, és nagy dobpergéssel látványos, nagy mozdulatokkal előad egy táncot, ezzel megtörténik a pár összekötése. Ezután eléjük ejt egy kókuszdiót, ami darabokra törik, ennek szintén jelentősége van a pár jövőét illetően. De a legkülönlegesebb része az, amikor éjfélt üt az óra, mindenki kimegy a folyóhoz, és a pár gyertyákkal díszített tortáját vízre teszik. Varázslatos látvány, ahogy a sötétben úszik a gyertyák lobogó fényében az esküvői torta.

– Ebből is lehet a házasság kimenetelére következtetni?
– Igen a pap meg tudja mondani, hogy lesz-e valami törés a pár életében, vagy sem.

– Ezek szerint ti Kubában egyházilag nem is házasodtatok össze?
– Így van. Csak családi ünnepséget rendeztek Alberto szülei. Kubai szokás szerint összejött a nagycsalád – ami legalább 50 főből állt -, levágtak egy disznót, és az anyósom nagyon finomakat főzött. Ott voltak a barátaink, és érkezett három zenész, akik Buena Vista zenéket játszottak. Finom meleg idő volt, a kertben hatalmas pálmafák és buja növények. Készült rólunk egy kép, amikor Alberto átölelt, csodálatosak a fények, és folynak a könnyeim. Feledhetetlen nap volt ez.

– És milyen egyéb mágikus szertartásokkal találkoztál még?
– A kubaiak mindennapjaikhoz hozzátartoznak a varázslások, a mágiák, a jóslások. Például amikor meglátogattuk Alberto szomszédait, mindenki jósolt valamit nekünk. Akár az egészségről, a gyermekáldásról, a szerelmünkről, a pénzről, mindenről. Ez nekik nagyon fontos, saját maguknak is elvégzik, mert hisznek benne, és biztonságot ad nekik. A lakásaikban szent szobrok, házi oltárok vannak.

– Alberto szüleinek mi a védőszentje?
– Akárhogyan is néztem, nekem Mária jutott az eszembe, karján a kisdeddel. De ők váltig állították, hogy az bizony Mercedes a gyermekével. Nem álltam le velük vitatkozni, ha ők azt hiszik, hát legyen Mercedes. Aztán elmentünk Mercedes templomába, ami katolikus kinézetű, csak annyiban különbözik, hogy egy szál gyertyával és egy szál fehér virággal léphetünk be.

– Itthon is van házi oltárotok?
– Igen, Alberto minden nap tesz az oltárra egy szál fehér virágot, és egy pohár tiszta vizet, és persze az oltáron van Mercedes szobra, fényképek, kagylóból, kövekből, magokból álló lánc is. A férjem, pedig rászoktatta a kislányunkat arra, hogy ébredés után dobjon egy puszit Mercedesnek.

– Fekete mágiával találkoztál már?
– Sohasem hittem benne, és a sors a saját bőrömön tapasztaltatta meg, hogy létezik. Nagyon jó barátságban voltunk egy házaspárral, és tökéletesen megbíztunk bennük. Aztán többször is becsaptak bennünket. Erre persze ráment a barátságunk, és ezt ők úgy „dolgozták fel”, hogy kubai révén felkerestek egy santeria papot, akitől rontást kértek ránk. Innentől kezdve elkezdődött egy pechszéria az életünkben. Szinte semmi sem sikerült, egyfolytában rossz dolgok történtek velünk, süllyedtünk anyagilag és a munkában is. Szerencsére ott volt a babánk, és ő erőt adott nekünk.

– Hogyan tudtátok meg, hogy rontás van rajtatok?
– Soha nem szerettünk Alberto anyukájának panaszkodni, nem kell tudnia, hogy nekünk milyen napi vívódásaink vannak, mert más az élet az európai és a latin térségben. Ám egyszer Alberto nagyon rossz hangulatban volt, éppen akkor telefonált az anyukája, és nem lehetett eltitkolni előle, hogy baj van. A mamája felkereste a santeria vallás egyik papnőjét, mi történhetett a fiával?

– El tudta mondani több ezer kilométeres távolságból?
– Én, aki tényleg nem hittem ebben az egészben, teljesen megdöbbentem, amikor a papnő kimondta, rontást kértek a mi kis családunkra. A mamának meg sem kellett szólalnia, a papnő máris felsorolta azoknak a nevét, akik ezt művelték velünk. Levette a rontást, és azt tanácsolta, hogy távolítsuk el a lakásból azokat a tárgyakat, amelyeket ezektől az emberektől kaptunk. Sőt, ne is gondoljunk rájuk, a nevüket se ejtsük ki többet.

– Ez után az életetek jobbra fordult?
– Igen, habár a Sláger Rádió elvesztése még mindig fáj, mert nagyon szerettem ott dolgozni. De sok jó dolog is történt velünk.

– Ezek után az anyósod küldött valamilyen mágikus dolgot, ami szerencsét hoz, vagy éppen a rontás ellen véd?
– A kislányomnak fekete és piros cérnából egy kitűzőt, ami a szemmel verés ellen véd. Albertónak pedig egy maga által készített piros kis zsákocskát, amelyben szerencsehozó magvak vannak, és ezt a pénztárcája mellett tartja.

– Milyen következtetéseket vontál le az egészből?
– Azt hogy nemcsak az van, amit látok és megtapinthatok. Hanem létezik egy láthatatlan világ, ahol nagy erők munkálnak. Sokkal nyitottabb lettem az ezotériára, mint korábban.