Pedofilía-botrányok: Krízisben a katolikus egyház

Sean Brady bíboros tudott az írországi ügyekről, de sokáig nem tett semmit

A botránysorozat tavaly kezdődött Írországban. Ekkor került nyilvánosságra két vizsgálati jelentés, amelyek szerint katolikus iskolákban és árvaházakban évtizedeken át vertek és erőszakoltak meg gyermekeket. A jelentések szerint az ír egyházi hatóságok egészen a kilencvenes évek közepéig eltussolták a széles körben elkövetett szexuális visszaéléseket. Még a szigetország bíborosa, Sean Brady is beismerte, hogy miután egy pedofil pap 1975-ben megerőszakolt két diákot, ő is jelen volt, amikor a két áldozatot megeskették, hogy nem beszélnek megpróbáltatásaikról. A pedofil pap az eset után folytatta bűnös tevékenységét, és két évtized telt el, mire letartóztatták és elítélték. Írországban a botrányok kirobbanása óta négy püspök mondott le, ám még mindig Brady bíboros vezeti az egyházat.

Németországban idén januárban robbant a bomba. Ekkor vallotta be a berlini jezsuita elitgimnázium, a Canisius kollégium rektora, hogy a neves iskola paptanárai a hetvenes és nyolcvanas években legalább 50 alkalommal rontottak meg (illetve zaklattak szexuálisan) diákokat. A döbbenetes hír igazi lavinát indított el XVI. Benedek pápa szülőhazájában: azóta legalább 300 vád látott napvilágot, a botrány a 27 német egyházkerület legalább kétharmadát érinti. Még a regensburgi dóm gyermekkórusa is belekeveredett a botrányba, ami különösen kínos a Vatikánnak, hiszen a kórus karnagya 30 évig a pápa testvére, Georg Ratzinger volt. A vádak szerint a kórus volt tagjai rendszeresen veréseknek és szexuális zaklatásoknak voltak kitéve. A ma már nyugdíjas Georg Ratzinger azt nyilatkozta, hogy nem tudott a szexuális zaklatásokról, de azt nagyon sajnálja, hogy néha megpofozta a kórus tagjait.

Európában megtörték a csendet a papi pedofília körül. Az elmúlt hónapokban az egész kontinensen jelentkeztek áldozatok. A botrány mostanra elérte Hollandiát, Svájcot, Ausztriát, sőt még Lengyelországot, Benedek pápa szeretett elődjének hazáját is.

Óvatos bocsánatkérés

Georg és Joseph Ratzinger

A pápa sokáig, talán túl hosszan hallgatott az ügyben, ami sok hívőben keltett csalódást. Végül – az egyre nagyobb egyházi és világi nyomás miatt – március közepén pásztorlevelet írt az egész ír katolikus egyházhoz. Ebben azt áll: „Mélyen sajnálom azokat a károkat, amelyeket papok, szerzetesek és apácák okoztak ír katolikusok generációi számára. Érthető, ha nehezen tudnak megbocsátani és megbékélni az egyházzal.” XVI. Benedek az egész egyház nevében kifejezte szégyenét és lelkiismeret-furdalását, amelyet „mindannyian érzünk”. A katolikus egyházfő levelében felszólította a pedofil papokat és szerzeteseket, hogy ismerjék be nyíltan tetteiket, és feleljenek értük Isten színe, valamint a bíróságok előtt.

A hívek felemásan fogadták a pápa levelét. Egyrészt örültek, hogy az egyházfő végre megszólalt – a katolikus egyház egész történetében most először foglalkozott hivatalosan is a szexuális bántalmazás témájával. Azonban az örömbe csalódás is vegyült. A német hívek sérelmezték, hogy az egyházfő csupán az ír visszaéléseket említette a levélben, a többi bűntényről egy szót sem szólt. Az ír áldozatok pedig amiatt csalódtak, hogy a pápa levelében az alsópapságra összpontosít, és nem foglalkozik az egyházi vezetők felelősségével.

A pápa is eltussolt?

A vezetők felelőssége kulcskérdés: a történetnek ez a vonatkozása árthat legtöbbet a katolikus egyháznak. A közvélemény szemében ugyanis a pedofília a létező egyik legnagyobb bűn, és az, hogy a római katolikus egyház ahelyett, hogy kizárta és feljelentette volna a bűnös papokat, inkább elleplezte tettüket, rengeteg hívőben vált ki erős indulatokat. Különösen veszélyes az egyház szempontjából, hogy a botrányokba magát XVI. Benedeket is megpróbálják belekeverni.

Stephen Kiesle amerikai papot elítélték, de később folytathatta a hivatását

Az AP amerikai hírügynökség nemrég napvilágra hozott egy dokumentumot, amely arra enged következtetni, hogy 1985-ben a pápa, még Joseph Ratzinger bíborosként, az egyetemes egyház érdekeire hivatkozva késleltette, hogy leváltsanak egy gyermekeket szexuálisan zaklató papot. Az említett pap, Stephen Kiesle, 1978-ban három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott az Egyesült Államokban, miután bevallotta, hogy kisfiúkkal fajtalankodott. Az eset után az oaklandi püspöki hivatal – maga Kiesle kezdeményezésére – szerette volna eltiltani a papot hivatásától, mielőtt még nagyobb lesz a botrány. Az egyházmegye püspöke a Hittani Kongregációtól kért engedélyt az elbocsátásra, hiszen ennek a vatikáni hivatalnak a feladata dönteni a hasonló ügyekben. A Hittani Kongregáció – amelyet akkoriban Joseph Ratzinger vezetett – négy évig halasztgatta az ügyet. Végül maga Ratzinger bíboros válaszolt levélben az amerikai püspöknek. A latinul írt levélben „nagy jelentőségűnek” nevezte a Kiesle elmozdítása mellett szóló érveket, ám azt mondta, egy ilyen lépéshez nagyon nagy körültekintésre és több időre van szükség. A döntésnél figyelembe kell venni „az egyetemes egyház érdekét” és azt a „hátrányt, amit a felmentésről szóló döntés okozhat Krisztus hívőinek közösségében, különösen (Kiesle – a szerk.) fiatal korát tekintve”. A papot végül csak 1987-ben, hat évvel az oaklandi hivatal kérése, illetve két évvel Ratzinger bíboros válasza után fosztották meg a papi szolgálattól – arról nem tudni, hogy a döntés meghozatalában része volt-e a majdani pápának.

Az egyház bírálói szerint Ratzinger levele azt bizonyítja, hogy a későbbi pápa igyekezett eltitkolni a pedofil papok ügyét, és az egyház jó hírnevét előbbre helyezte az áldozatok szenvedésénél. A Vatikán szóvivője ezzel ellentétben azt állítja, hogy a levél éppen arra bizonyíték, hogy Ratzinger nem akarta eltitkolni az esetet, sőt annak részletes tanulmányozását szorgalmazta.

Magyarország csendes

Az egyre terebélyesedő, országokon átívelő botránysorozat aggasztja a magyar híveket is. A Nők Lapja a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának (MKPK), írásban tette fel a kérdéseit, amelyekre lapzártánkig még nem érkezett válasz. Az MKPK reakcióit továbbra is várjuk, a hazai hívek megnyugtatására.

1. Érkeztek-e panaszok, bejelentések a Magyar Katolikus Egyházhoz az elmúlt 50 év során, amelyekben magyar papokat vádoltak azzal, hogy lelkileg, fizikálisan vagy szexuálisan bántalmaztak kiskorúakat? Ha igen, miként járt el ilyen esetekben a Magyar Katolikus Egyház?

2. Amennyiben Magyarországon történtek olyan visszaélések, amelyekről sem önök, sem a közvélemény nem tud, az eddig esetleg hallgató áldozatok hol és hogyan tehetnek panaszt?

A fenti kérdésekre lapzártánkig nem érkezett válasz.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Harminc éve együtt, mégis alig ismerik egymást » • D. Tóth Kriszta: „Újkertesházam” » • Tavaszi zsengék:Korianderes karalábéfőzelék » • Tompos Kátya: Mi az, hogy csont nélkül? » • Nők a startvonalnál – Mi fontos egy pályakezdőnek? » • Életre szóló minta:A tetoválásom én vagyok! »